224. mese Szeretlek, angol...
Hali mindenki! (:
100%-os angoldogát írtam. Future Continuous vs Future Perfect Simple, vagyis nyelvtani doga. Igazából úgy is érzem, hogy értem a kettő között a különbséget. De azért örülök, hogy hibátlan lett. :)
Ellenben az angoltanárnő ki van bukva ránk. Az egyik óráján nem dolgoztunk rendesen - magyarán fáradtak voltunk, és az ostoba kérdésekre, amik senkit sem érdekeltek (bolygónk jövője pár hülye szerint) nem válaszoltunk. Hát igen. Az már mellékes, hogy totál évvége van, ki vagyunk purcanva, de neeem, miért nem vagyunk aktívak, jellemző a 12.A szorgalma, meg is említi majd a konferencián. Aha.
És jön a szöveg: "Ha Ti így, én is így." Értem. Tehát akkor nekünk se kell bemenni órára? Mert gondolom, akkor fordítva is igaz. És a tanárnő már nem egyszer játszotta el az év során, hogy nem jött be órára, mert a barátnőivel (más angoltanárokkal) trécselt a folyosón, vagy éppen csak kiadott egy feladatot, és otthagyta az osztályt. A múlt héten (vagy az azelőttin) ezt kétszer eljátszotta. Egyszer üzent egy most ballagott diákjával, hogy csináljunk, amit akarunk, bemehetünk a terembe is - persze az zárva volt, kulcsot meg nem kaptunk. Másik órán meg kikaptunk egy szövegértéses feladatot, és újra ment az elballagott diákokkal beszélgetni.
Bocsi, ha ő így, én is így. De persze miért is lenne nyugtunk a tanév utolsó két hetében? Múlt órán megírtuk a nyelvtani dogát, ami 100%-os lett. Ma írtunk a környezetvédelemből és a bolygónk jövőjéből egy kifejtősebb cetlit. DE! Ezzel még nincs vége. Mivel mi így álltunk hozzá, ezért csütörtökön még vesszük a témakör utolsó leckéjét, pénteken összefoglalás, jövő hét hétfőn témazáró. Az mellékes, hogy annyi jegyünk van angolból, hogy már nem fér bele a naplóba. Se a tanárnő kis füzetecskéjébe, pedig ott még több hely is van, komolyan mondom.
Na mindegy. Csak sokszor felhúz, hogy ennyire hangulatember a tanárnőnk. Nem azért, mert amikor szeret minket, akkor nagyon lelkes és kedves, és amúgy remekül tanít és magyaráz, csak amikor rájön a hóbort, akkor ki nem állhat minket, mást sem hajtogat, mint hogy így ő ugyan nem fog jövőre tanítani, az fix, akkor aztán pár ember gyorsan tegyen le az érettségiről angolból. Nem azt mondom, mert néha igaza van, hogy sokan nem tanulnak. Máskor viszont nincs. És a szeretlek-nem szeretlek-hullámhegyei és -völgyei olyan vonalakat írnak le, mint a szeizmográf erős földrengés esetén.
Na mindegy. Holnap délután operába megyünk. Már várom. :)
Viszont most megyek, még irodalmat, franciát és matekot kell(ene) tanulnom.
Jók legyetek, pápá~
ui.: A kötelező olvasmányunk Kosztolányitól az Édes Anna c. regény. Most olvasom, már több, mint a felén túl vagyok, és nagyon tetszik. Főleg egy rész fogott meg igazán, bár nem sok köze van különben a mű tartalmához, de nagyon igaznak gondolom. Ha érdekel Titeket, kiírtam, a Bővebben után elolvashatjátok. :)
Jó éjt!
"-Ön, ugyebár, szereti az emberiséget?
- Én? Nem is szeretem.
- Tessék?
- Nem szeretem, mert még sose láttam, mert nem ismerem. Az emberiség holt fogalom. És figyelje meg, tanácsnok úr, hogy minden szélhámos az emberiséget szereti. Aki önző, aki a testvérének se ad egy falat kenyeret, aki alattomos, annak az emberiség az ideálja. Embereket akasztanak és gyilkolnak, de szeretik az emberiséget. Bepiszkolják családi szentélyeiket, kirúgják feleségeiket, nem törődnek apujukkal, anyjukkal, gyermekeikkel, de szeretik az emberiséget. Nincs is ennél kényelmesebb valami. Végre semmire se kötelez. Soha senki se jön elém, aki úgy mutatkozik be, hogy én az emberiség vagyok. Az emberiség nem kér enni, ruhát se kér, hanem tisztes távolban marad, a háttérben, dicsfénnyel fennkölt homlokán. Csak Péter és Pál van. Emberek vannak. Nincs emberiség."
(Kosztolányi Dezső: Édes Anna - részlet)
|