Hihetetlen, mennyire nincs időm írni. Vagy máshogy mondom, mennyire nem szakítok időt arra, hogy írni tudjak.

Ma a sorsról is esett szó az egyik japán szövegben, amit olvastunk. Tetszett maga a szöveg is, és utána a közös csoportos megbeszélés is tetszett. Valójában az olyan dolgokról kellett volna beszélnünk, amik sorsszerűen jelentkeztek az életünkben, de mivel a hármas kis csoportunknak elég sok ilyen dolga volt (táskától kezdve a kulcstartón, biciklin át egészen az emberekig), így eléggé nagy kört tettünk vele. Mindenesetre feljöttek ugyebár az emberek is, és az egyik lánnyal, akivel egyébként nemrég lettünk jóban, a sorsszerű találkozásokról kezdtünk beszélgetni óra után. Nagyon felüdítő volt, mert bár még annyira nem ismerjük egymást, mégis nagyon jól el tudtunk beszélgetni, szóba jött mindenféle más téma is, egészen személyesek is, és elég sok dologban hasonlítunk is. :) 

Nagyon jól esett ez a beszélgetés. Szeretem az ilyen embereket. És ahogy beszéltük vele, talán ez is sorsszerű volt, hogy mi csak nemrég kezdtünk el így igazán beszélgetni, pedig már tavaly óta csoporttársak vagyunk. 

Érdekes dolog ez a sorsegyébként. Őszintén hiszek abban, hogy mindennek oka van. Különben egy csomó teljesen véletlen dolog miért lenne olyan meghatározó az ember életében? :) Az én életemet is meghatározta egy-egy sorsszerű dolog. Például egy anime, ami később a japán szakra vitt. Vagy egy dal, ami egy fantasztikus csapat iránti rajongást, őszinte rajongást, egy remek embert és sok-sok más érdekes fazont hozott az életembe. És ezek akkor még csak apróságok. 

Hiszem, hogy semmi nem történik véletlenül.