Amikor felkelsz hajnali 7-kor, hogy lefordítsd a megmaradt szakszöveged, de hiába kínlódsz, nem bírod befejezni, és pont mikor feladod, akkor írnak, hogy elmarad az óra, így csak 2 hét múlva kell a házi... felbecsülhetetlen. 

Majd mikor rájössz, hogy nem fogsz bírni 3 órát meg Tropicariumozást, mert beteg vagy, és nem sokkal rá közlik, hogy a 3-ból 2 elmarad... el tudom viselni, na.

És mikor beülsz a hétfő esti előadásra, ami előtt kisziponyoztak már belőled minden lelket és szellemet, és az előadó közli, hogy akkor a következő téma az EXO nevű koreai fiúbanda debütkoncepciójának eredetmítosza, akkor aztán nagyon yesssss.

Néha tényleg úgy érzem, szeret az egyetemem. Kár, hogy az előző félévben nagyjából sosem éreztem ezt. De úgy tűnik, a mostani félév jócskán kárpótol, ezért nekem is oda kell tennem magam.