Egy órája barátnőm felhívott, és jóformán sírva beszélt hozzám a telefonban. Nagyon megijedtem, és eleinte én is azt hittem, sírni fogok vele együtt. Aztán egyszercsak ezt mondta: "Nina, neked is biztos vannak problémáid, de sosem látszik rajtad, annyira erős vagy." És én ezt válaszoltam neki: "Persze, hogy vannak, de amikor bemegyek az egyetemre, és Ti ott vagytok, az ad nekem igazán erőt."
És azt hiszem, akkor jöttem rá sokadjára is, mennyire sokat jelentenek számomra a barátaim, és hogy vannak, akiknek tudok segíteni már csak azzal is, hogy vagyok, és beszélgetek velük. Pedig az aztán tényleg nem esik nehezemre, sőt. De tényleg örülök, ha segíteni tudok.