015. Most már nem szúrom el
A karácsonyi köszöntésről talán lemaradtam, de az újévnél ezt nem hagyom!
Nem tudom, kinek hogy telt a 2016, nekem rengeteg változást hozott az életembe, pozitívakat, negatívakat egyaránt. Rengeteg, de tényleg rengeteg új embert ismertem meg, van, akikkel azóta szorosabb lett a kapcsolatom, van, akikkel hanyagoljuk egymást. Fel sem tudnám sorolni, mennyi minden történt, mert ha csak az év elejére gondolok, már ott van Hollandia, az a bizonyos tavaszi MondoCon és az azutáni történések, nyáron ott van a munka és az új emberek, akiket ott megismertem, a hajam festetése, ősszel a végzős év kezdete és annak a nehézségei, a barátokkal való rengeteg program, majd pedig a karácsony, és hát igen, amit még nem mondtam: 29-én megkértem anyukámat, hogy vágja le a hajamat. Úgyhogy az új évet egy teljesen új frizurával, éppencsak váll alá érő hajjal kezdem.
Összességében visszagondolva rengeteg jót adott nekem 2016, de mégis azt érzem, hogy sokkal több negatív, depresszív érzelem hatotta át ezt az évet, mint az azt megelőzőt. Ennek sok oka van, és ezekre nem szeretnék kitérni, hanem inkább azon akarok igyekezni, hogy 2017-ben a jó dolgokat lássam meg és ne hagyjam magam elcsüggedni.
Mit várok 2017-től? Ismét csak azt mondom, mint tavaly: semmit. (Na jó, talán kevesebb idiótát.) Ellenben mit várok el MAGAMTÓL 2017-ben? Több életkedvet, több tettrekészséget, több jóindulatot, de kevesebb megvezethetőséget, kevesebb negatív gondolkodást, kevesebb kifogást és kevesebb hisztit. Mindenek felett azonban több reményt és hitet.
És ha már eddig olvastatok, szerintem elérkezett az idő, hogy leírhassam:
Nagyon boldog, békés, szeretetben, ölelésekben, nevetésekben és örömökben gazdag, sikeres új évet kívánok mindenkinek!
|