017. Boldogság
Avagy amikor majdnem sírsz örömödben a metrón, mert átmentél életed első pótvizsgáján. Ami necces volt. Naaaaaaagyon necces. És erre banyek hármast kaptál. (Bár a kettessel ugyanilyen boldog lettem volna.)
Szóval igen, hell yeah, sikerült a japán irodalom! Nem csúszok semennyit~
És így végül három hármassal, egy négyessel, és... (wait a minute...) hat ötössel zárom a félévet, juhú~
Hát na. Tegnap nagyon-nagyon boldog voltam. Minden összejött, és minden a lehető legjobban. Gyerekesen hangozhat, de a játékban, amit játszok, abban is hatalmas szerencsém volt (a kedvencemnek volt szülinapja, 4 négycsillagos kártyát is kaptam, Liz fia 2x hazajött...), aztán sikerült a húgomnak megvennem a ruhát, amit kért, Noriko-san felé tartva megláttam, hogy meglett a tantárgyam, majd tartottunk egy hosszú és nagyon szuper partit Noriko-sannal és Dóriyával, majd Dóriya elment, helyette jött Olgi~ Akivel aztán hajnali 2-kor mentünk haza, és fél 3-kor még beültünk Mekizni - könyörgöm, csak januárban van crunchy burger! Olyanok voltunk, mint az éjszakát átbulizó másnaposok. Mondjuk az átbulizás valóban megtörtént, és nagyon jó volt. :3 "High School Musicalt" és "Több mint testőrt" néztünk, jesszus. ><
Áhh, komolyan. A tegnapi nap annyira remek volt, és annyira sajnálom, hogy nem tudom jól megírni, mennyire. De amúgy majdnem annyira, mint a szombat volt, amikor Anyáék eljöttek. ♥
Hát, ennyit mindenről. Vizsgaidőszak (végre) letudva!
És még a bejegyzés is le lett mentve piszkozatként, holott elment az internet. Heyhey, juhú~ ♥
|