Először is az előző bejegyzéshez mindenképp szeretném hozzáfűzni, hogy naná, megtalálták. De Olgi, shame on you, Eszter találta meg hamarabb, még ilyet! Hát már a lakótársaiban sem bízhat az ember! :D ♥

Másodszor a nőnapról, ami tegnap volt. Nem tudom, miért hangsúlyozom ennyire, hogy tegnap volt, talán csak hogy tudjátok, hogy én is tudom, hogy tegnap volt. (*keveset aludt, nézzétek el neki*)
Szóval a nőnapról. Nem tudom, mi lehetett az oka, de egyszerűen a csapból is ezt a nőnapozást láttam folyni. De nem bántam~ Apukám felhívott, annyira aranyos. ♥ Anya meg... közölte, hogy addig nem beszél velem, amíg a szakdolgozatomból nem lesz meg 20 oldal, szóval... Anyával nem beszélünk a hónap végéig. :') Neeem - már meg is szegtük, ma is beszéltünk, höhöhö.

Visszatérve a nőnapi köszöntésekre, valamiért a lányokkal is dobálóztunk a nőnappal, Lizzel, Dóriyával, Olgival, Eszterrel, nem értem, miért, de ez is olyan jól eső dolog, legalábbis nekem. Tetszik, hogy nem csak arról szól, hogy minden fiú kiírja Facebookra, hogy minden kedves hölgy ismerősének boldog nőnapot kíván. Mi nők miért ne köszönthetnénk ugyanúgy nőtársainkat? :D Határozottan szimpatikus. Ráadásul úgy elkapott a nosztalgia, mint annak a rendje. Kezdődött... heh, ugyan mivel kezdődhetett volna. Egyetlen mondatért áttúrtam egy csomó részt.

心に咲けよ
光の花

Magyar fordításban: "Engedd kinyílni szívedben a fény virágait." Erza Scarlet, Fairy Tail, 41. rész.

Ezzel indult minden. Vettem még régebben textilfilcet, ami remekül fog bögrére is, és ezt akartam rápingálni. Mindenképpen ezt és mindenképpen japánul. Idő volt megtalálni, idő volt a bögrére rajzolni, és sajnos még csak tartós sem lesz, az első mosogatással lejön, de megérte. :)

És ha már Fairy Tail, jött mellé persze a nosztalgikus érzés, a nakama-szellem, a megható zene, az emlékek... Kisírtam a szívemet Masikának, mert hát az ő megfogalmazásában mondva "ugyanolyan érzelmes szarok vagyunk", ez már csak ilyen. :D De legalább érzelmes szar nakamák vagyunk. Nemde? :)

Aztán a nagy meghatottságomban írtam Kellynek is. Vele mostanában nagyon nem olyan a viszonyunk, mint régen, ami egy hosszú-hosszú folyamat eredménye, de ettől függetlenül hiszek benne, hogy leszünk még újra szorosabb barátságban valamikor, mert bár most nagyon eltávolodtunk, attól még mindig számíthatunk a másikra. 

Mindezek után Fairy Tail zenéket hallgatva mosogattam, mert olykor olyan is kell. Most meg a megható számokat hallgatom, de kifejezetten jó érzés, semmi depresszív szomorúság nincs benne. 

Este itt aludt Noriko-san, ami mindig egy élmény ("Miért van itt ilyen hideg?", "Nem akartok fűteni?" xD Neeem, nem, amúgy tényleg élmény :)), reggel pedig vele keltem, és egy kávézós beszélgetés után ment haza és órára. :) 

Ma pedig órán voltam, meg Eszterrel mentem vásárolni előtte. De holnap már rendületlen írom ám újra a szakdogámat, tényleg! És csinálom a házijaimat... És minden egyéb... .____. Jó ég.

Hát jól van. Ennyi érzelmesség után ezt most hirtelen lezárom. Hazajött Olgi is, nem is akarom húzni a dolgokat, úgyhogy jó éjszakát. :)

Ezt... még itt hagyom. ♥ ;)