Sziasztok. 

Majd' egy hónap kimaradás után ismét itt vagyok. Az egy hónapban elég sok minden történt, és bár semmi sem olyan életrengető, de azért beszámolok róla, az egyszerűség kedvéért időrendi sorrendben.

Lényegében már a kezdő tanfolyam óta nem írtam semmi normálisat. Oké. Hát, a kezdő tanfolyam jó volt. A gyerekek aranyosak voltak, és a kezdeti sokk után, hogy a nagy részük 2000 után született (JÓÉG) és magáznak (életem töréspontja), igazából teljesen jól kijöttünk. Az egyik lánnyal utána is folytattuk magánórákkal a tanulást, annyira ügyes volt, hogy az valami hihetetlen. Imádtam.

Közben még augusztus elején volt a legdrágább Fruzsannám születésnapja, vénasszony lett a drága (23 éves, gahaha). ♥ Ezt meg is ünnepeltük egy bulizás keretében, ami egész jó volt ahhoz képest, hogy egy szórakozóhelyen voltunk, ami... nem az én stílusom.

Ezek után indultak a már említett magánórás napok, ami azért nem volt túl jó, mert amit megkerestem, ügyesen el is költöttem. De persze a diákokat nagyon szerettem, csak utálom, hogy kifolyik a pénz a kezeim közül. Most már írni fogom, mi az istenre költök folyamatosan. (Kajára, mi másra. Folyton zabáló idióta vagyok.)

A magánórák fárasztóak voltak ugyan, mert mindig reggel voltak, de nagyon élveztem őket, és utána olyan mázlim volt, hogy eljutottam (végre~) nyaralni. A családdal voltunk a Balatonnál 5 napot, hát mit ne mondjak, nagyon kellett. Ott aztán azzal indítottam, hogy fodrászhoz mentem, és kicsit dobtam a hajamon. Ez annyit tesz, hogy az alján még ott voltak néhol a szőkítés és a világosbarna (vöröses maradék) nyomai, hát én még többet leszívattattam, és csupa pasztellszínekkel tarkítottam, amelyek azért nem feltűnőek. Ha azt mondom, pasztellrózsaszín, -narancs és -lila van benne, nagyon extrémnek hangzik, de valójában mind elég szőkés, mintha a nap szívta volna ki jobban a hajamat, a legtöbben észre sem vették. De attól még imádom. 
A Balatonnál többek között fürdőztünk, rengeteget sétáltunk és fagyiztunk, kávéztunk a szigligeti vár alatt, bicikliztünk, Tapolcán P. Mobil koncerten voltunk, ami szuper volt, Keszthelyen sétáltunk egyet, Hévízen pedig moziztunk - először legdrágább húgommal megnéztük a Testről és lélekről c. magyar filmet (UH - ennyi a véleményem), majd az egész családdal a Kincsemet, ami engem is meglepett, de meglehetősen tetszett. A keszthelyi és hévízi program augusztus 20-án volt, így a tűzijátékot Hévízen néztük, előtte pedig a Száztagú Cigányzenekar játszott - de sajnos nem tudtam megszámolni őket. Csodálatos módon túléltük az augusztus 20-at, pedig egy bunkó taxis majdnem letarolt mindenkit, ahogy tolatni akart egy emberektől nyüzsgő helyen.

Visszatérve Pestre még pár magánórát megtartottam, a baráti kapcsolataimat ápoltam, majd valami furcsa oknál fogva (magam sem értem már, miért) hazamentem vidékre 5 napra, ami nem lett volna rossz, csak hát azt a helyet az ember 2 nap alatt megunja, a többi 3 pedig szenvedééééés. Ja, igen, úgy volt egyébként, hogy Noriko-sanhoz megyek a hétvégére, de hát nyilván összevesztünk, mint ahogyan hónapok óta tesszük, és végül nem mentem.

Otthonról visszatérve ismét a rég nem látott barátaimmal voltam, Katcinál ettem (az anyukája nagyon finom pho levest csinált ♥), Fruzsannával beszélgettünk, találkoztam végre Nixonnal, akivel rennnngeteg dolgot kellett átbeszélnünk, majd pedig múlt csütörtök este Masikánál volt házibuli, ami csúcsszuper volt. *-* Rajta és rajtam kívül még két régi barátja volt ott, akikkel már régebben összeismerkedtem, és full jófejek, imádnivalóak. Abból, hogy "na, csak pár órát leszek, hamar haza kell érnem" az lett, hogy hajnal 3-ra estem haza, enyhén spiccesen, de jókedvűen és meglehetősen éberen. Ez azért jó egynek, mert fél 6-kor keltem, ugyanis Olgival mentünk Szegedre. Enyhe hányinger kerülgetett egész reggel, de szépen túléltem mindent. Szeged pedig gyönyörű. Megnéztünk mindenféle látványosságot, ittunk eperboros fröccsöt, beszélgettünk egy csooomó-csomót, este pedig Szegedről elmentünk Olgiékhoz, ott töltöttem a hétvégét, ami nagyon jól telt. ♥ Olgi szülei nagyon aranyosak, és ott volt az unokaöccse is, aki egy tündérfalat, nagyon kis ölelgetős, de közben olyan okos és választékosan beszélő fiú, hogy csak na. Éééés a plusz meglepetés az egészben, hogy tartott a Lecsófesztivál, ahol a sztárvendég Bereczki Zoli volt, az ő koncertjére az eső ellenére is elmentünk - nagyon meg is érte, ellopta a szíííívemet (na jó nem). :D Megnéztük továbbá a Narnia Krónikáinak 2. és 3. részét, mert én még nem láttam, de hát ejj... Szerelmesek lettünk Edmundba és Peterbe, de megvilágosodtunk a Narnia hátsó tartalmáról (HOGY NEM JÖTTEM RÁ A LEGELEJÉN SHAME), és ez valahogy csalódottá tett mindkettőnket. Nem mintha bajunk lenne a vallással vagy bármi, de... azért csalódtunk. (PEDIG EGYÉRTELMŰ) Na mindegy, azért shippeltük Edmundot és Caspiant. xD (Persze csak a vicc kedvéért. Brooomance~) 
Vicces egyébként, hogy a Narniáról jóformán többet írtam, mint bármi más tényleg fontos eseményről.

Tegnap estünk haza, Eszter már nem volt itthon, szombaton kiköltözött. A szívem szakadt, ahogy az üres polcokat és a pucér ágyát láttam, de bízom benne, hogy tényleg jönni fog még hozzánk. ♥ A legjobb lakótárs volt, akit valaha is kívánni mertem volna. Rengeteg mindent tanultam tőle, és nem tudok elég hálás lenni, hogy az Anyukája anno annyira határozottan kiválasztotta neki ezt a lakást, és kétséget sem hagyott számomra, hogy márpedig a lánya ide fog jönni. :D Szomorú vagyok, hogy idén már kollégiumban kezdi majd az évet, de nyilván megértem az anyagi előnyeit ennek. Mindazonáltal kiemelt helyet kap a "kedvenc ex-lakótársaim" polcon a szívemben, és mindig szívesen fogom látni itt. Pláne, mert még annyi mindent meg kell valósítanunk hárman, Eszterrel és Olgival!

Hát ennyi. Jó sokat írtam ismét, pedig csak egy gyors jelentkezést szerettem volna, de jobb is így, legalább dokumentáltam magamnak, mi a fenét csináltam. 

Kicsit mostanában is elkap a melankólia. Lassan 23 éves leszek (0916 the best), és mééég mindig nem tudom, mit akarok kezdeni az életemmel. Leginkább semmit. Szívem szerint feküdnék egész nap, és bámulnám a plafont vagy aludnék. Jó is lenne, ha csak úgy kitörölhetné magát az ember mindenki emlékezetéből, mintha nem is élt volna. 
Ja, nincs munkám perpillanat. A magániskolában annyit felejtett el mondani a szervező nő, hogy a "szeptemberben lesznek tanfolyamok" azt jelenti, hogy majd szeptember 30-án indul valami tanfolyam, amit mindig szombatra akar tenni. Ehh. Na mindegy, majd összekommunikálok valamit vele.

Jó sulikezdést mindenkinek! 16 év óta először én most nem megyek. És igen, csesszem meg, a szívem szakad érte. 

ui.: A másodunokatestvéremet pedig eljegyezték. ♥ Annyira örülök neki, hogy el nem tudom mondani.
A legidősebb unokatestvéreméknél pedig kisbaba lesz. Ennek is örülök, de inkább csak azért, mert tudom, az unokatesóm barátnője (jegyese) mennyire szeretett volna már babázni.