046. Bújjjjék
Na jó, kinevetem magam Olgival, aztán írok.
A tegnapi nap csupa nevetéssel telt vele és VIvivel. Karácsonyra a Láthatatlan kiállításra kaptunk jegyet Olgitól, és remekül éreztük magunkat. Bizonyos Margit nevű nő volt a kiállításvezetőnk, de még egy ilyen közvetlen, jófej vezetővel régen találkoztam, nagyon feldobta az egészet, és mind remekül éreztük magunkat. Na meg annyit nevettünk, mint a fene. Volt ott egy idióta gyerek (Demiért?Ábel- szerű), és kiderült, hogy az apja is egy idióta. Megbeszélték az egyik vak férfival, hogy a Braille ábécében hat pont van, és változó, hogy melyik domborodik ki a hatból, ez alapján vannak a betűk. Erre megkérdezi a vak férfi a pasitól, hogy a T vagy L betű akkor hanyas pont? Erre a pasi: hetedik. Hát erre kitört belőlem, hogy értem már, miért idióta a gyerek. (Mindez kb ilyen fejjel: 0__0) Olgi pedig úgy elkezdett nevetni, hogy az asztalra dőlt kínjában, amin Vivi is nevetni kezdett. Jó napunk volt. :D
Meg amúgy is. Imádok dolgozni, imádok nem dolgozni, imádok a lányokkal lógni, imádom a többi barátomat, imádok aludni (csak alhatnék többet :D), imádom a napjaimat, bár cseszett fáradt vagyok.
Lényegre térve, BÚÉK! (Nagyon kapcsolódik minden, tudom, persze.) 2017-ben annyi minden történt velem, hogy hirtelen fel sem tudnám sorolni. Rennnngeteg-rengeteg új élményt, új embert, új gondolatot hozott nekem ez az év, és csak remélni merem, hogy 2018-ban is vár még rám valami. Vagy valaki. :D
Kívánom, hogy mindenkinek szeretetben, békében, de ugyanakkor nyüzsgésben, nevetésben, meglepetésben, mosolyban és örömben legyen része! Búúúúúúéééééék! Jövőre ugyanitt, ugyanekkor! ;)
|