052.
Vissza a múltba
Itt vidéken mindig úgy érzem, kicsit visszatalálok önnagamhoz. Ahogy most meghallottam úton hazafelé a tücsökciripelést, mintha egy varázslat részese lettem volna.
Ugyanakkor itthon mindig elbizonytalanodom. Ahogy (most is, mint nagyjából mindig, amikor itthon vagyok) elolvastam a régi írásaimat (befejezetlen mind), úgy éreztem, a múltban járok. Elfogtak a régi érzések, gondolatok, és úgy érzem, megrekedtem.
Fogalmam sincs, ki vagyok és hova tartozom.