avagy miért is imádok olvasni

Most olvastam ki a pár karácsonnyal ezelőtt megkapott Leviatán-sorozatot Scott Westerfeldtől. 

Éééés imádtam. Nem meglepő módon.

Scott Westerfeldtől már olvastam a Csúfok-sorozatot is (Szépek, Csúfok, Különlegesek), az nagyon-nagyon tetszett, és mikor megláttam, hogy van más sorozata is magyarra fordítva, rögtön lecsaptam rá - bár aztán elég későn kezdtem bele, és jó sokáig húztam, de az már csak az élvezetek halmozása miatt volt, hogy tovább kitartson.

Izgalmas, fordulatos, érdekes, megnyerő és pompás egy könyv volt.
(És azóta itt sírok, hogy mikor találok még egy ilyen jó sorozatot, ehehe...)

Azóta persze már lecsekkoltam az író weboldalát (lásd itt), és észrevettem, hogy más könyvei is vannak, de persze minden angolul. Nem az, hogy nem tudok angolul, de lusta vagyok, és sajnos megkopott az évek folyamán kicsit az angolom, és valamennyire sci-fi (?) vonalon mozog az író, szóval vannak aggályaim.

De most egy lagymatagabb könyvet fogok elolvasni, hogy ne fájjon annyira a szívem, hogy véget ért ez a trilógia. Mert hát Alek (Sándor) és Deryn, az két kicsi Dummkopf  ♥

---

Egyébként nem azért, de lazán bevezettetném az olvasói szabadnapot, amikor azt mondod, "Hagyjál, nem megyek dolgozni, mert 120 oldal van a könyvemből és rohadt izgalmas." vagy "Ne haragudj, ma nem tudok bemenni, még mindig nem tettem túl magam a reggel kiolvasott könyvön."

Azt hiszem, valami ilyesféle geek vagyok én.