Kedves nőtársaim,

Mindannyiótoknak boldog nőnapot kívánok. Remélem, Nektek is volt egy szuper kedves munkahelyetek / párotok / apukátok / barátotok / bárkitek, aki egy aranyos kis meglepetéssel, vagy akár csak szóban köszöntve feldobta a napotokat. Nekem volt. :)

Ha már nőnap, tegnap Dóriyával megnéztük moziban a Marvel Kapitányt. Nem fogok spoilerezni, ne aggódjatok, csak annyit mondok róla, hogy más, mint az eddigiek. Poénos, laza, néhol talán túlzottan is. Mindazonáltal nekünk tetszett, határozottan elment egynek, bár nem lesz a TOP5 Marvel filmem között.
(Egyáltalán hogy néz ki a TOP5 listám? Ójaj... Koncentráljunk. Ha aszerint nézem, hogy melyiket néztem meg a legtöbbször és legszívesebben:

1. Thor: Ragnarok - I beg your pardon, nem kérdés, ez hozott a fandomba
2. Avengers: Infinity War - BRING ME THANOS
3. Black Panther - WAKANDA FOREVA, sajnálom, ezt néztem kb. a legtöbbször, annyira viccesen beszélnek angolul, nem bírom
4. Ant-Man - Back it up, back it up... Ne kérdezzétek, megfogott, ennyi.
5. Spider-Man: Homecoming - Hey Karen! Annyira kis aranyos.)

Back to the topic. Marvel Kapitány. És a nőnap. Hogy függ össze a kettő azon kívül, hogy egy nap eltérés volt a nőnap és a mozi között? Hát a girlpower természetesen. Akármi is próbálta megállítani, Marvel Kapitány mindig talpra állt és küzdött. Tipik shounen anime, huh? Hiába, engem megfogott. Nagy igényem van az ilyen alkotásokra, amelyek azt mutatják, hogy talpra tudsz állni, bármi is legyen, mert erős vagy legbelül. Tudom, gyerekes.

Az előző bejegyzést illetően, rózsaszín kis álmaimnak kb. 2 hét kellett, hogy kipukkanjanak. Nagyon szép volt addig a pár napig lelkesen reménykedni, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy a büdös életben nem fogok senkit találni. Túl sok tükröt törtem már el életemben, ez lesz a kulcs.

A héten egyébként főleg "alone time" napjaim voltak, ami így péntek estére (egyedül itthon, egy Spider-Man: Into the Spider-Verse mesenézés után) eléggé elviselhetetlen. Egyedül tegnap mozdultam ki úgy igazán - jó kis Ikea és ugyebár Marvel Kapitány Dóriyával -, de a többi nap így szimplán... eltelt. Itthon a húgommal néztünk sorozatokat (az övéit, meg Family Guyt), és most, hogy ő sincs itthon, a hajamat tudnám tépni, pedig magam választottam a hétre a remeteéletet. Ilyenkor mintha egy másik dimenzióba kerülnék, ahol az idő szürkén-lomhán folydogál, majd mire észbe kaptál, már lement a heted, és te egy unalmas, semmilyen senki vagy álmok és célok nélkül.

A jövő hétre összeszedem magam. Majd a jövő hétre.