Az éremnek két oldala van ugyebár. Ez az én szerelmi életem esetében annyit tesz, hogy vagy nekem nem tetszik a fiú, akinek én igen, vagy én nem tetszem a fiúnak, aki nekem igen. Várom azt a csodás pillanatot, amikor ha megpörgetek egy érmét, az nem fog az egyik oldalára esni, hanem marad ugyanúgy az élén, se fej, se nem írás. Remek metafora, nemde? (Lol, nem.)

Nevetségesen nagyon hasonlít a mostani helyzet a 16 éves korombeli fiús helyzethez, és bárcsak okosabban és érettebben tudnám kezelni, nem pedig úgy, mint egy rakás szerencsétlenség.

Mondjuk az is javítana az állapoton, ha Noriko-san nem döntött volna úgy, hogy kilép az életemből - és Lizéből és Olgiéból - egyetlen szaros szó nélkül. Próbálom elengedni a dolgokat, mert hiába akarja az ember, ami nem megy, nem megy. Átkozottul hiányzik, de ha ötször próbálkoztam azzal, hogy ráírtam, és annyi az eredmény, hogy letiltott, már nincs jobb ötletem. Fogalmam sincs, mi a baj, és úgy tűnik, őt sem érdeklem annyira, hogy egyáltalán megbeszélje velem.

Voltam Prágában március végén, és iszonyat jó volt, gyönyörű egy város, de valahogy még ezzel sem sikerült túllendülni a dolgokon. 

Anno az egyik volt Starbucksos munkatársam kérdezte, hogy van-e olyan, hogy nem tudok aludni, mert eszembe jut valami régi kínos történet. A válasz nem. Csak az okoz álmatlan éjszakákat, amikor arra gondolok, mennyire egy semmilyen, szánalmas ember vagyok. Na ez viszont gyakran ébren tart, így például most is, és az elmúlt hetekben elég szinte folyamatosan.

A munkahelyen káosz van, rengeteg a tennivaló, kevés az ember, sokan felmondanak, és nem úgy tűnik, hogy tartanánk bármerre. Az a furcsa, ha valaki nem káromkodik félóránként legalább egyszer. Ellenben a munkatársaimat nagyon kedvelem, és úgy általánosságban a munkával is elvagyok. Túlórázgatok általában, de azért nem sokat, és mellette megtanultam elengedni ezt az egészet, itthon már egy picike kis gondolatom sincs a munka felé.

Marvel lázban égek Dóriyával, már megvan az Endgame-re a jegyünk, maraton az Infinity Warral összekötve, 6 órát fogunk a moziban ülni, de "egész nap bírnám". Csütörtökön is megnéztünk egy filmet Dóriyával, pénteken itt is aludt, úgy toltunk le péntek-szombat 5 filmet. Végig akarjuk nézni mindet az Endgame-ig, de persze nem állunk túl jól, nagyjából 10 film még hátravan, ami persze nem lenne sok, de hát munka mellett ki tud mindig átmenni a másikhoz filmezni?

Más téma: kaptam legdrágább Anyjuktól, Masikától egy csodddddálatos Zoro pólót. ♥ Annyira imádom. ♥ (A pólót és Masikát is, de azért főleg Masikát persze.)
Azt hiszem, örökre hálás leszek neki a barátságáért.

Próbálok a pozitív dolgokra gondolni, mert azokból is van ám bőven, és kilábalni a borús, szürke napokból. Tudnék örülni egy pár nap szünetnek.