067.
Ha akarod, én ezerszer mondom el...
Ó jaj...
Gagyi szerelmes számokat dudorászok, csak úgy mosolyra görbül a szám a legváratlanabb pillanatokban, percenként csekkolom a telefonomat, és mellette annyira igyekszem csinosan öltözködni, mint még soha.
Ez most nem olyan, mint az óda volt, a csupa remény és tűz - ami aztán jól meg is égetett... Neeem, ez most más. Ez most olyan, mint a kellemes szellő nyáron, ahogy borzolja a hajadat, ahogy figyeled a tenger felett keringő madarakat, ahogy hallgatod a tenger ütemes moraját.
A drága, drága munkatársaim féltenek, a barátaim félig vagy épp semeddig sem informáltak, de ez most ilyen, ez most önfeledt és ostoba és naiv és rózsaszín.
Aztán majd meglátjuk, mi lesz.