Yo, Minna-san! ^^

Rá vagyok mostanság szokva a "Yo!" köszönésre, csak szegény barátaim és osztálytársaim nem vágják, hogy minek mondom annyit, hogy "jó" - ugyebár japánul nem értenek a drágák. >_< Amúgy barátok... tegnap eléggé el voltam kenődve délután, ezért is nem írtam. Nem akartam már annyit idevágni, hogy "Bocs, hogy élek, ígérem, nem fordul elő többet!" :S Vagy épp azt, hogy "Mosolyogj a világra, az majd kiveri a fogadat!" Ehm, igen, tényleg szomorú voltam. Sok minden miatt, nem akarok már erről beszélni, gomene. :(

Ellenben! Holnaptól kezdődik a sulinkban egy hagyományos, minden évben lezajló rendezvénysorozat - ennek a keretei közt volt a helyesíró verseny is, ha még emlékeztek, meg volt matekverseny (azon is voltam xD) meg még sok minden. Három napos lesz az egész: szerda, csütörtök, péntek. Szombaton meg mégsem kell suliba mennünk. c: Na, de visszatérve, ezeken a programokon elvállaltam, hogy fotózom! ^^ Myra meg énekel (és talán citerázik/gitározik is)! :D Megtiltotta, hogy lefotózzam. >.< Szegénykém nagyon utálja a fényképezéseket, pedig egyáltalán nem csúnya, nagyon is jól mutat a képeken. :D Mondjuk a vicces csak az, hogy ő meg állandóan lefotóz mindent és mindenkit. xD :D
Azt elfelejtettem mondani, hogy a programokon való fotózásnak köszönhetően egy csomó órára nem kell bemennem. :3 Viszont pénteken délután 2 órától kb. este 7-ig a suliban leszek, és megállás nélkül melózok. x'D Na sebaj. :)

Ja, az alcím! Elfelejtettem. xD So, az a mondat a Fairy Tail animéből van, Erza Scarlet mondja a sacperkábé 41. részben. :) Szerintem nagyon szép a megfogalmazása, a mondanivalója meg pláne! Még egy idézetet emelnék ki tőle:

Ne meghalj a barátaidért! Élj értük!

Kicsit talán átfogalmaztam, de ez a lényeg. :) A Fairy Tailben sok ilyen jó, eszmei dolgot mondanak, sajnálom, hogy eddig nem jegyzeteltem. :( Meg amúgy ez tetszik nagyon ebben az animében: a barátság az abszolút első a szereplők számára. Oké, sokszor elég furán mutatják ki a barátságot (de ez a legtöbb animére igaz), de akkor is az van előtérbe helyezve! És nagyon igaz is, mert a családján kívül az ember ki másra számíthatna, ha nem a barátaira? 
Sajnálom az egyik lányt az osztályból. Próbál barátságokat kiépíteni, de elég sajátos módon: nem igazán veszi figyelembe az emberek személyes térigényét (bár ezt ő nem érzékeli) - magyarul az ember képébe mászik. Meg aztán, ha esélyt lát, hogy beszélgethet valakivel, akkor le nem száll arról, úgy ragad rá, mint a bogáncs. Ezek miatt nincs sok barátja (konkrétan talán egy van) az osztályban, és kissé ki van közösítve. Én kedves próbálok vele lenni, nem szoktam piszkálni, néhanapján dumálunk (mert amúgy tök kedves), de a többiek elkezdték szívatni. Igyekszem védeni, de abban meg igaza van egy másik (menő) lánynak, hogy mindenki védje meg magát. :S Szóval nem tudom. Próbálom elnyomni a szívatást (bár nem durva vagy sértő általában, de azért csak szívatás), és ennyi. Többet nem tudok tenni érte anélkül, hogy magamnak nagy kárt ne okoznék. Lehet, hogy önzően hangzik, de az vesse rám az első követ, aki sosem nézi a saját érdekeit, hanem mindig csak másét. Én legalább kiállok a lányért, ha ő ezt nem tudja magának megtenni... Bár ki tudja, lehet, hogy nem zavarja... Na jó, ezt azért kötve hiszem. Viszont nekem leegyszerűsített (és gyakran naiv) felfogásom van, amit meg is fogalmaztam szépen és egyszerűen:

Ha bajod van, szólj. Ha nincs, kussolj. 

Ennyi. Próbálok ez alapján élni, nem akarok amolyan magamba-forduló-otthon-sírós csaj lenni, mint egyes regények főszereplői. Egyenes és őszinte szeretnék lenni. Ha meg nem jön össze, félek kimondani dolgokat, az meg akkor az én bajom legyen, én vagyok a hülye, hogy csendben vagyok.

Na, és miután ilyen gyönyörűen kifejeztem magam - vagyis most tisztára egy rideg seggfejnek érzem magam... -, megyek, dolgozgatok még gépen.

Kellemes délutánt, szebb időt!