Sziasztok ismét! (:

Az előző bejegyzésemhez hozzáfűznivaló: nem késtem el, én vártam Judóra, de nem sokat. :D Mentségére mondom, hogy ő meg még sokkal azelőtt volt ott, és inkább beugrott anyukájához. :) Jól elvoltunk a könyvtárban, valahogy mindig nagyokat tudunk ott szórakozni. xD

Újra megnéztem az Abigélt. :) Igazából erről szólna most a bejegyzés, úgyhogy következzen az...

... ABIGÉL!
 

Kezdjük az elején. A 8.-os osztály szerepelt, mert az osztály fele drámatagozatos. Becsülendő, hogy bár a másik fél reáltagozatos, ők is szerepeltek egytől egyig. :) Az ember azt gondolná, hogy amatőrök, és na, eljátszadoznak valamit a színpadon, de nem! Nagyon ügyesek voltak, rengeteg extratehetséges diák volt köztük! Komolyan, öröm volt nézni, teljesen bele tudtam élni magam!

Az egyetlen gond ebben a 2. előadásban már csak a közönséggel volt. Fel nem tudom fogni, hogy miért kell kisgyerekeket behozni. Kisgyerek alatt az öt évnél fiatalabb gyerkőc értendő. A mögöttünk ülő sorban volt egy kislány, 2-3 éves lehetett, és a műsor negyedét végignyivákolta. -.- Amikor már tényleg nagyon belekezdett, mindenki hátrafordult, és a szülei sem bírtak vele mit csinálni, akkor vitte ki az anyukája. De basszus, nem a gyerek a hibás, hiába ő sikítozza végig az előadást, hanem a szülő, hogy elhozta. Miért kell ilyen kicsiket másfél óra üléssel és hallgatással nyaggatni?! Hát melyik az a pici, aki ezt kibírja csendben? .__. Szóval nem értem a szülőket. Passzolják le valahova addig a gyereket, vagy ne jöjjenek el, ha nem tud rá senki vigyázni! -,- 

Na, de visszatérve a témára, a díszletek is nagyon szépek voltak, és még zene is volt az előadás alatt - jó helyeken jó zenék! Beteszem a Betétdalokba a legvégén lejátszott számot, az Arra születtünket. :D Ezen már csak a meghajlás volt, de akkor is nagyon beleillett! És nem mellesleg mindenkit jókedvre derített! ^^

A szereplőkről kicsit. A legjobban alakító lány Kis Marit játszotta. Hihetetlenül jó volt! A gesztusok, a hangsúlyok, minden! Szóval nagy gratu neki! :D De ez a név, Kis Mari, hát dőlt az iskola. xD Ugyebár délután a suli nézte meg az előadást. Na, a tesitanárnőt (a miénket -.-) Kis Marinak hívják... :D Amikor egyszer Gina megszólalt: "Kis Mari, legnagyobb ellenségem", az egész iskola röhögött, nagyon odavágott. xD Fél suli megszólal: "nekem is (legnagyobb ellenségem)"! >_<
A legjobban szereplő fiú Kőnig tanár urat játszotta. Alapból az a beöltözés, áááá, az a sál megtetszett. *-* Ráadásul a legjobb, legnemesebb karaktert kapta, akit jól is alakított. Ami a legjobban tetszett, az az volt, mikor az igazgató a groteszk portrét olvasta róla: "A divatot mindig is követi..." meg minden ilyen viccet, ami persze gúnyolódás lett volna a lányok részéről, ő csak állt, néha-néha megvonta a vállát, bólogatott vagy valami, és végül kimentette a lányokat a pácból, pedig kicsúfolták lényegében. :D Olyan kis aranyos volt! ^^ Szóval ez is remek volt. :3

Hm. A többiek is csodásan játszottak, és a történetet végre megértettem! :D A könyv most végre lekerült a polcomról, ez után a remek előadás után tutira elolvasom a könyvet is! ^^

Örülök, hogy megnézhettem kétszer, sajnálom, ha jövőre már nem lesz ilyen előadás - a 8.-osok új osztályokba kerülnek, és szerintem már nem lesz drámatagozat sehol. :( 

Most pedig megyek, jó éjszakát mindenkinek! (: