Sziasztok! (:

Újra itt vagyok. :) Olyan... olyan furán érzem magam. Mintha csendes szomorú-boldogság vándorolna az ereimben. Bocsánat, ez talán már túl belsőséges volt, azon kívül nem tudom megmagyarázni, milyen az a szomorú boldogság. Hagyjuk is, talán csak a Kaichou wa Maid-sama! 1. endingje miatt, mert folyamatosan azt hallgatom, pedig már a 2. endingnél járok - haladok, haladok! :)

Ma volt az évzárónk. Hajnal 3-4 óra óta esett az eső, és olyan vihar volt, hogy felkeltem megnézni. :) Egyszerűen lenyűgöző volt, ahogy a napfelkelte párosult a viharfelhőkkel, és valahogy olyan narancsszínűre varázsolta a szürke eget. Szeretem a viharokat. Az esőt már kevésbé, emiatt a kis tesiterembe zsúfolták össze az iskolát évzáróra, ahol így nagyon meleg volt, többen rosszul is lettek. Ráadásul mindenféle ösztöndíjat osztottak, ami lassan ment, meg aztán még a kitűnő bizonyítványokat is odaadta személyesen az igazgató úr. Így kaptam meg én is a bizonyítványomat, végül kitűnő lettem, még a tesitanárnő is megadta az ötöst! :) 

Bár az évzáró össz-vissz egy órán át tartott, még ott maradtunk, mert Ofi mondott jópár dolgot, meg könyveket osztott a kitűnő és jeles tanulóknak. ^^ A könyv, amit én kaptam: Imre Lajostól a "Gyertyaláng helyett". Igazából választhattunk, és ez megtetszett. :) Augusztus 30-án lesz a könyvosztás, remélem, nem felejtem el. Ezek után még Myrával és Judóval ott maradtunk, segítettünk pakolni, meg beszélgettünk Ofival. :) Hárman jöttünk haza is, Judó az anyukájához ment be, mi meg Myrával hozzánk, és őt itt is tartottam kicsit. :D

Kelly nem volt az évzárón, ezt sajnáltam. :( A többiektől nem nagyon búcsúztunk el, nem valami összetartó osztály a miénk, de hé, ha annyira hiányozna bárki is, Facebookon egy percbe se telik megbeszélni egy találkozót, nem? :)

Legyetek jók, vigyázzatok magatokra ebben a forróságban!

Ja, és ha valakit esetleg érdekel a romanji átirata és angol fordítása a Kaichou wa Maid-sama! első endingjének, az kattintson ide érte. :)