Sziasztok! (:

A mai délelőttöm egy szívás volt. Kora hajnali nyolckor keltem, mert kilenckor indult a buszom a másik városba, ahová vezetni járok. A buszon végigálltam a 20 kilométert, király volt. Odaértem a piactérre, ahol az oktató fel szokott venni, és vártam. Vártam, vártam és vártam. Az oktató nem jött. Eltelt fél óra, engem már hülyének néztek, ahogy ott ácsorgok-ücsürgök-téblábolok, így hát úgy döntöttem, most már igazán eljött az ideje a visszahívást kérő SMS küldésének. Jött is hamar a válasz SMS-ben: "Soronkívüli testületi ülés van. Ki vagy?" Fantasztikus. Magyarul az órám elmaradt, mindössze erről elfelejtettek nekem szólni.

Így aztán elindultam a buszmegállóba megnézni, mikor megy haza buszom - bár megígértem Judónak és egy barátunknak, hogy velük megyek, de hát így nem akartam várni még másfél órát. Nézem a menetrendet, indul haza egy busz 10 óra 15 perckor. Jaj, de jó, ez biztos mindjárt jön! - gondolom, majd rápillantok az órámra: 10 óra 18. Ó, hogy a picsába... Igen, a busz 3 nyomorék kis perccel húzott el előttem. A következő fél óra múlva indul, az jó lesz. Hát akkor mégsem ment, de az utána 10 perccel lévő igen. Ez jó is lett volna, mindössze annyi gáz volt az egészben, hogy rengetegen szálltak fel, én persze a végére maradtam, pedig 10 perccel hamarabb érkeztem, mint a busz indulna. Húsz percet álldogálltam a forróságban, amíg vártam, hogy felszállhassak. Na persze alig ötezer fok volt. De nem baj! Még szerencsém is volt, mert Judóék is elérték ezt a buszt, így együtt heringpartiztunk hazafelé. Ráadásul 6 km után a szomszéd városban csomóan leszálltak, így még helyünk is volt. Judóék szóval tartottak, pedig olyan piszok fáradt voltam, hogy el tudtam volna aludni, plusz ugye a rosszkedvem is, hogy feleslegesen utazgattam...

Itthon ettünk fagyit, ami kicsit feldobta a kedvem, meg aztán hazaérve kajáltam, majd bevágódtam az ágyba, és 2-3 órát aludtam, ami nagyon jót tett, úgy érzem. :)

Ami még pozitívumnak számított, az egy csodás hely volt abban a városban, ahol vezettem volna. Folyópart fűzfákkal szegélyezve, az ég kéken ragyogott, a falevelek hullottak, kacsák úszkáltak a vízben, én pedig Fairy Tail zenéket hallgattam. :) Nagyon megnyugtató, hangulatos és varázslatos volt, talán ennek köszönhető, hogy nem kaptam idegbajt. :D

Most viszont megyek, még jövök majd pár aprósággal!

Jaj, csak még annyit, hogy mivel épp a 105. bejegyzés van - 105 a tűzoltóság száma -, így a blog végére teszek egy kis tűzokádó tündérkét, hagy oltsanak a tűzoltók. :3
Chuu~ ^^

Később...