Hali.

Nincs jó kedvem. Egy nagy seggfejnek érzem magam. Semmi kedvem a szülinapomhoz. 

A mai nap lehangoló volt. Kezdhetem azzal, hogy egész nap borús volt az ég, ami sose tesz jót a hangulatomnak - nem viccelek, undok vagyok. Aztán ott volt a harag a barátnőimre a szülinapi bulim miatt. Ezt szerencsére végül meg tudtuk beszélni Kellyvel és Myrával, félreértés volt, de akkor is elég nagy bélyeget nyomott a napomra, főleg, mert így begubózva, hiraganát másolva és zenét hallgatva töltöttem a szüneteket többnyire. Nekik is rosszul esett, és én is szomorú voltam.

A délutáni angol fakt jó volt, az felvidított, utána meg Kellyvel és Myrával maradtam kapuskodni, az is határozottan jót tett.

De most. A szülinapomon - vasárnap na - kirándulni megyünk. Először is, én azt hittem, hogy csak a belső családdal: Anya, Apa, Húgom és én. Hát nem. Jönnek a mamák, az itteni unokatesóim és a Húgom keresztszülei. Na igen, kiderült, hogy egyik mamám nem is tud jönni, mert nincs olyan jól. Utána jött a barátnők kérdese, ugyanis két unokatesómnak barátnője van. Az egyikük (a legidősebb unokatestvérem barátnője) már szinte családtag, már vagy 5-6 éve együtt vannak, naná, hogy jön, szeretem is, örülök, hogy jön. A másik lány viszont. Ismerem és bírom is, nem azzal van a gond, velem kb. egyidős, azzal sem, ráadásul 1-2 éve együtt van az unokatesómmal. De nem szeretném, hogy jöjjön. Nekem ő még nem családtag. Milyen már ez? Felhívta Húgom keresztanyja először Anyát, hogy jöhet-e, Anyával megbeszéltük, és arra döntöttünk, hogy ne jöjjön, főleg mert én nem szeretném. Most felhívott engem Húgom keresztanyja, hogy na, akkor jöhet-e, mire mondtam, hogy nem szeretnénk, pláne azért, hogy ő se érezze magát kínosan. Annyira nem vagyunk jóban, ő se szokott engem hívni... Erre megkaptam, hogy "Hát de szegény unokatesóm milyen keveset látja így a barátnőjét, hogy most egyetemen van!" (Megjegyezném, ez az állapot kb. két hete tart...) Mindezt persze olyan hangnemben, hogy hogy lehetsz ilyen önző liba, hogy nem hívod az unokatesód szerelmét a szülinapodra?! Ami egyrészt bánt az egészben, hogy teljesen rosszul érzem magam, egy igazi seggfejnek. A másik, hogy nem, nem vagyok jótündér-keresztanya, hogy a szerelmeseknek egy jó kis kirándulást hozzak össze a saját szülinapomra. Bocsánat, nem vagyok kíváncsi a smárolásukra meg arra, hogy egymáson kívül akkor más sem létezik. Hagy tegyem már meg azon az egyetlen egy napon, hogy én döntök arról, mit szeretnék! Eddig a napokban (jó régóta) sok olyat csináltam, amit nagyon nem akartam, de úgy voltam vele, hogy nem lehetek olyan önző, hogy csak magamra és a vágyaimra gondoljak. Tényleg sok ilyen volt. Ezen az egy napon szeretném, hogy végre más igazodjon picit hozzám, és ne fordítva, erre ezt kapom. És nagyon rosszul érzem magam miatta.

Nem is akarom azt a rohadt szülinapot. Minek nekem 18 év, nem érzem magam 14-nek sem! Nem kell nagy családi kirándulás, nem kellenek ajándékok, csak akkor hagyjanak békén egy nyomorult napra!

Áhh, hagyjuk az egészet. Fucking Birthday to me. Oh yeah.

Egy idézettel zárok is inkább, amit ma tanultunk irodalmon, a hangulatomnak tökéletesen megfelel.

"...az ember önző, falékony húsdarab, mikép a hernyó, telhetetlen, mindég előre mász s - harap."  (Arany János: Kertben)