Sziasztok! (:

Ma bloggal jelentkezem. :) A címből is kijön a lényeg - csupa "h". :D Erről eszembe jutott egy vicc. :D A tanító néni azt kéri a gyerekektől, hogy mondjanak "h" betűvel kezdődő szavakat. Felszólítja Évikét, aki azt mondja, hóember, mire a tanító néni megdicséri. Utána Mariskát szólítja fel: "hagyma". Pistike majd kiesik a padból annyira jelentkezik, mire a tanító néni nagyot sóhajtva felszólítja. Pistike pedig büszkén kivágja: "Hö! Csiga." xD Imádom ezt a viccet - élőben jobb, nyugi. ><

Na, nézzük sorban a dolgokat. A hétvége már nagyon kellett. Teljesen kikészített ez a hét, olyan fáradt, mint péntek délutánra lettem, nagyon régen voltam. Vezettem is a héten, Judónak vittem a házit majdnem minden nap, egy kivételével a faktjaim is meg voltak tartva, na meg persze az örökös 6 órakor kelés és napi 7 óra a suliban is jól betett. Szóval ez a hétvége olyan volt, mint egy megváltás. :)

Halloween-feeling. A Halloween a második kedvenc ünnepem - az első a karácsony. :D Bár nem megyek csokit gyűjteni meg semmi, imádom alapból a Halloween hangulatát, azt a borzongós, misztikus hangulatot, amit már most érzek. :D Úgy vélem, ez az én ünnepem, amilyen égetnivaló boszorkány vagyok. >< Ráadásul Tikánál szokott lenni Halloween-buli, ami mindig nagyon király. :D (Nesze nekem, tiszta telepátia, amint leírtam Tika nevét, bejelentkezett MSN-re. Ez már boszorkányság. :D) 
Ó, és tervezek egy új kinézetet Halloweenre. ^^ Tulajdonképpen a nagyja már megvan, csak nem akarom még kitenni. :) Főleg mert már megtetszett a mostani dizi. ><

És végül az Oppám doramája, a Heartstrings. :) Végignéztem! :D Bizony, mind a 15 részt - bár még van egy special. *-* Véleményt csak ide írok róla, de ide se sokat, mert őszintén bevallva, nem nagy véleményem van, ami még engem is meglep. Valahogy fel se fogom, hogy befejeztem. .__.
A vége alapból fura volt nekem, olyan... semmilyen. Az eltelt 1 év valahogy inkább tűnt 1 hétnek vagy 1 hónapnak... Meg aztán áááá, olyan hirtelen. "Most már tényleg utállak!", aztán sétálnak egyet, felidézik az emlékeiket, és mikor séta közben összetalálkoznak, megállnak, mosolyognak, minden happy, és szerelem van. o.O De amúgy óóóó, mikor Oppa (Jung Yong Hwa) kimondta, hogy "Szeretlek.", én sikítoztam, majd visszatekertem jópárszor. :D Olyan kawaii!! ^^ Imádom. :3 És még Húgom is elismerte, hogy nem rossz pasi!!!! :D Pedig ő aztán hideglelést kap a "ferde szeműektől". xD Ó, anyum meg felismerte, hogy fiú! :D (Bezzeg szegény Jang Keun Sukot lecsajozta, aztán meg közölte, hogy ha nem lány, akkor transzvesztita. xDDD) 
Hm, mégis lett egy "kis" vélemény, amihez még annyit tennék hozzá, hogy a betétdalok szépek voltak, és a Lee Kyu Wont alakító színésznőt (Park Shin Hye-t) ebben nem utáltam annyira, mint a You're beautifulban! :D Azt nem mondom, hogy egyáltalán nem utáltam, mert voltak részek, amikor nagyon is megtéptem volna, de úgy általában életrevalóbb karaktert alakított, ami nagyon nem ártott neki. :)
És lényegében gyakran megható volt, gyakran vicces, szóval nagyon tetszett. ^^ Köszönet érte Judónak! :D

Na, ennyit mára, kaptatok egy jó adagnyi olvasnivalót - gomene~ ^^" 
Mindenkinek nagyon kellemes hétvégét kívánok! (: