Banana Yoshimoto: Viszlát Cugumi
Furcsa. Ahogy a könyv végeztével az ágyamban feküdve kinéztem az ablakon, nem a kék, napsütötte ég látványa fogadott. Valójában ennek nem kellett volna meglepnie, elvégre komor, szürke, téli idő volt, ahogy az december másodikán illik. Mégis... a könyv annyira magával ragadott, hogy a tiszta, kék eget, az óceánon megcsillanó napfény látványát vártam. Igen, óceán Magyarországon...
Banana Yoshimoto regénye egyszerre elgondolkodtató, mély és megható. Lenyűgözött.
A műre azt írták, japán novella. Én inkább azt mondanám, novella-fejezetekből álló regény. Minden fejezet szervesen kapcsolódik egymáshoz, még ha nem is mindig időrendi sorrendben. Nagyon tetszett ez a felosztás, főleg, mert gyakran kis előzménytörténetekkel tarkította az írónő a fő szálat, amelyek segítettek a jobb megértésben.
Csak ajánlani tudom, de nem mindenkinek. Olyanoknak javaslom, akik nem félnek elgondolkodni és érezni, akik nem félnek mélyen belemerülni a csillagos éjszakába, és akik nem nyüszítenek, amiért nincsenek a regényben természetfeletti lények és "naaagy, örökkön-örökké tartó", csöpögős szerelem. (Szerelem van benne, de nem ilyen. Japán.)
Összesített pontszám: 10/10
Ellenben a Trivium Kiadó ezennel az eddigi 10/3-as besorolását is elfelejtheti, miután elnyomtatták a borítón a címet. A lány neve Cugumi (mint az egész regényben, és az angol címen is olvasható), nem pedig Cogumi. Figyelmetlen fafejek - vélemény Cugumi stílusában.
|