Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Ez a 12.-es (tananyag szempontjából 11.-es) kötelező olvasmányunk volt. Igazából mire én elolvastam, már vagy 2-3 hónapja kiolvasottnak kellett volna lennie. Én jóformán akkor kezdtem bele, mikor órán szóba került, és sajnos így minden egyes "poént" előre lelőtt a tanárnő. Az más kérdés, hogy eltúlozva.

Na, de jöjjön a véleményem róla. Jó könyv volt! Érdekes is volt, sokszor olvastatta magát, és nem volt tele régies szavakkal - persze voltak benne, de szerintem így is teljesen érthető volt, nem úgy, mint a Jókai-regények, OMG. -.-

A szereplők egyediek voltak, de számomra olykor furcsák is. Itt van például a címszereplő, Édes Anna, aki cselédként kerül egy gazdag családhoz. Még ilyen karakterrel sosem találkoztam. Szinte semmilyen érzései nem voltak! Oké, egyszer sírt, meg néha voltak emberi megnyilvánulásai, de a regény nagy részében számomra olyan volt, mint egy gép. Csinálta, amire kérték. (És ha elolvassátok a regényt, ennek nagy szerepe lesz.) De a végén, amit tett! Előre tudtam, hogy ez lesz, de mégis meglepett, amikor tényleg bekövetkezett. Ő sem érti teljesen, miért tette, mi sem, és valahogy mégis érthető, legalábbis számomra. Fuu, bonyolult ezt elmagyarázni, bocsánat.

Mindenesetre a tanárnőnknek nem volt igaza. Beállította Annát egy nagy, szenvedő alanynak, akinek hú, micsoda cudar sorsa volt, és ezt tettek vele meg azt... Nem. Anna mindezt hagyta. Sőt, némely dolog nem is jelentett számára semmit. Ezért mondom, hogy furcsa szereplő. Lehet, hogy ő már csak a filmre emlékszik, bevallom, azt nem láttam, de képeket belőle igen, és ott nagy tragikának tűnik Anna.
De ahogy Moviszter doktor fogalmazott: ő egy "öntudatlan, szerencsétlen teremtés". Nekem is ez a véleményem, mást nem tudok mondani.

Ellenben akkor alaposabban írok Moviszter doktorról, aki szerintem a legbölcsebb szereplő volt. Kosztolányi Moviszter doktor által magát jelenítette meg a műben, a saját gondolatait és véleményét. Hát, Minna, nagyon jóra sikerült. Nem sokat szólal meg benne az öreg, de akkor mond valamit. Mármint valami okosat, értitek. Az egyik bejegyzésben egy idézetet írtam ki, ami tőle származik, és nagyon megfogott. (Ide kattintva elolvashatjátok a bejegyzés végén.) És egy másik részlet, amit elolvasva nagyot nőtt a doktor (és egyben Kosztolányi) a szememben:

Hogy mi fogott meg ebben ennyire? A büszkeség. Tudniillik a doktor egy olyan öregember, aki haldoklik, cukorbetegséggel küzd, akiről a saját, legjobb orvostársai lemondtak. És még a mű végén is él. Ez a kitartás. És ezt nagyon becsülöm.

Ami szintén tetszett, az az volt, hogy Kosztolányi még máshol is beletette magát a műbe, de szó szerint. A legvégén meglátják őt, és beszélnek róla pár szót. Szerintem ez tökre ötletes.

Huh, más mindent már nem tudok mondani. Jó kis olvasmány volt, tetszetős stílusban megírva. Jöjjön a pontszám!

Összesített pontszám: 10/9

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés