× Engedd kinyílni szívedben a fény virágait! ×

Takami Koushun (Takami Kósun): BATTLE ROYALE

Bocsánat, ez a vélemény nagyon össze-vissza lesz, úgy érzem. Egyrészt azért, mert már a könyv olvasása közben is írtam véleményt, másrészt mert a kritikán kívül még kommentáltam is az eseményeket. >< De azért megpórbálkozom szépen összeszedni a gondolataimat. Viszont így is nagyon hosszú lesz, előre is gomen. (Bár ha azt nézzük: hosszú könyvhöz hosszú vélemény! :D) A neveket angol átirattal írom (zárójelben a magyar átirattal, ahogy a könyvben szerepelt), mert nagyon idegesít ez a magyaros verzió. ··

Kezdjük spoilermentesen!
(Mert mindig vannak, akik a kérésem ellenére is elolvassák a véleményt a könyv előtt.)

A könyv csúcsszuper. Mint egy jobb (és korábban megírt) Éhezők viadala. Nagyon tetszik a megoldása is, hogy két prológus is van hozzá - és még milyen kettő! Az osztálynévsort és a térképet is jó, hogy belerakták, de ami igazán bejön, az (egyrészt a fejléc mindenhol :D másrészt az, hogy) mindig jelölik, hányan haltak meg. Bár volt, amikor néztem, hogy mi van, nem is annyinak kellene lennie, de utána megmagyarázták, és tényleg úgy volt. xD

Fuhh, de komolyan nagyon tetszik. Pláne, hogy nincsenek benne olyan idegesítő pillanatok, amiket az ember már jóval előtte megjósol, és kis ésszel kikerülhető lenne. (Nem úgy, mint néhény regényben, ahol fél oldalon keresztül azt hajtja az ember a szereplőnek, hogy ne legyen már olyan hülye, csak ezt meg ezt kéne csinálnia.)

A másik, ami határozottan tetszik, az az, hogy a szereplők változatosak és egyediek, és szépen részletezettek, a halálukkal együtt. Minden egyes gyereknek, de legalábbis a legtöbbnek van személyisége, legalább egy pici története vagy családi/szerelmi háttere, vagy bármi. Nem tömegben gyártott szereplők, akik egy kaptafára lettek írva, az osztályból mindenki egy karakter.

A történet nagyon izgalmas és akciódús, de egyáltalán nem sablonos, annál inkább pörgős és érdekes, amin lendít, hogy gyakran vált nézőpontot az író, vagyis más szereplő helyzetéről kezd írni... Sokszor undorító, illetve groteszk, de - nézzetek bármennyire is elvetemültnek, - nekem ez is tetszett benne. (Mit szólna vajon az irodalomtanárnőnk? xD Az igazi naturalizmus... "Jajj, tudom, tudom, nagyon borzalmas, beleborzongok még én is!" - idézet Baudelaire A dög c. művének a tanárnő által való elemzéséből. xD)

A vége remekül megkreált és abszolút megdöbbentő, fordulatokban gazdag, egyszerűen letehetetlen. *-* Aztán, hogy a legeslegvége kinek hogy jön be, az már egyéntől függ. Nekem tetszett is, meg nem is. (A spoileres részben lesz magyarázatom rá.)

Ajánlom mindenkinek. De tényleg, min-den-ki-nek! Olvassátok el, megéri.

És akkor most a "hagyományaimtól" eltérően először lepontozom, majd pár szép idézet következik, azután pedig még egy vélemény, az már a spoileres rész, csakis azok olvassák el, akik már a művet is olvasták! Kérlek Titeket, nem akarom elrontani az olvasási élményeteket! Ne csesszetek ki magatokkal, és ha nem olvastátok még a regényt, akkor a spoileres részről gyorsan lépjetek máshová!

Összesített pontszám: 10/10*

"Nem kell, hogy igaz legyen, nem baj, ha csak álom, de fordulj meg, kérlek. Nem mese, nem álom, hogy egy nap mosolyogni láttalak. Lehet, becsaptam magam, lehet, hogy álmodtam, amikor azt hittem, mosolyod nekem szól, de nem lehetett tévedés, nem lehetett álom, amikor nevemen szólítottál. (...) Soha nem volt tévedés, és soha nem volt álom, hogy szerettelek téged."

"Ha én Keiko lennék, biztos ezt mondanám neked: Élj! Beszélj! Gondolkozz, tevékenykedj! Néha hallgass zenét is... (...) Nézelődj, hatódj meg! Nevess sokat, de néha sírj is! Ha pedig találsz egy helyes lányt, udvarolj neki, és szeressétek egymást... (...) ...Akkor leszel igazán az, akinek én szerettelek."

"We were born to run."

És most a spoileres vélemény.
(Utolsó figyelmeztetés, aki nem olvasta a művet, egy sort se haladjon tovább!!)

Mikor ezt írom - a harmadik rész, a végső döntő előtt (phűű, de izgulok már!!) - Kawada (Kavada) a kedvencem. Először Yoshitoki (Jositoki) volt, de... khm, mondjuk úgy, hogy nem sokáig maradhatott. (Rest in peace, my dear... T-T) Elméletileg Kawada nem lehetne a kedvencem, mert Kelly lestoppolta - Myra meg Shuuyát (Súját). ·· Az első kedvenc Yoshitoki volt, erről ennyit. Utána meg akkor Shougo (Sógo). xD (Kawada teljes neve Kawada Shougo... :P) Hiába, nem tehetek róla, ő a legszimpibb.

Lányok közül meg Noriko. Bár Chigusa Takako is szimpi volt. (Amikor kinyomta a srác szemét... váháhá. :D)

Ellenben... Ezt nem hiszem el! VÁÁÁÁÁÁ!! Meghalt Shinji (Sindzsi) is!! T_T

Rohadék Kiriyama (Kirijama)... Pedig olyan szép név ez a Kiriyama! Erre az a gyerek egy... egy... vááááhhh. Utálom. Ha megölte Shuuyát (Súját) is, nagyon-nagyon morci leszek rá. Meg bakker, ez a gyerek legyőzhetetlen!!! Ki fogja ezt kinyírni? Idegesítő...

Mint írtam, ekkor még csak a harmadik résznél jártam a könyvön belül. :) Kiriyamát azután is utáltam, de hát ez van. xD Kawada pedig egyre inkább belopta magát a szívembe. *-*
Az ekkori jövőre vonatkozó tippjeim:

Kawada meg fog halni. Hiába, túlságosan is cuki, ráadásul hárman nem maradhatnak életben, az úgy már túl sok. Szerintem Shuuja és Noriko élik túl, de ők ketten. Van egy olyan érzésem, hogy Kawada egy Kiriyamával való küzdelemben fog hősi halált halni, hogy mentse "a párocskát". De ha valaki, Kawada képes legyőzni azt a rodahékot. Én hiszek benne. <3

Vááá, nagyon kívánom, hogy Kawada ne haljon meg, de nem sok esélyt érzek erre. T-T És a fenébe is, Mimura Shinji, a Harmadik is meghalt! Pedig milyen szép név a Mimura is. *-* Na meg a Sugimura (Szugimura) név is tetszik. Valamiért a Mugiwarára emlékeztet, ami meg Luffy - Monkey D. Luffy. :D

Ne halj meg, Kawadaaaa!! T___T - igen, ez már talán a rinyálás kategória. xD

Azóta ismét írtam egy személyes véleményezést, de még a vége előtt, amikor már csak öten voltak. Íme - a papírról szó szerint idézve:

"Már csak öten vannak.

Hiroki, Kayoko és Souma Mitsuko is meghaltak.

Utálom a rohadt, csöpögős, romantikus jeleneteket, de Hiroki halálán sírtam. Ez annyira igazságtalan volt... Bár a maga módján megható.

Souma Mitsuko halála pedig logikus volt. Azt hittem, ha meghal, örülni fogok, mert nagyon utáltam, de nem. Mondhatni, sajnáltam azt az elcseszett lányt.

Visszatérve Hirokira: szerintem Shuuyán kívül mindenki tudta, de legalábbis sejtette, hogy Hiroki szerelmes Kayakóba.

Szomorú vagyok. Valaki ölje már meg Kiriyamát!!

Kicsit később... -1 fő.

Bármennyire is csúnya dolog, azért ez az űrharcos kiscsaj egy vicc volt. Prexia Dikianne Mizuho, na ne nevettessetek...

Ellenben gáz van!! Kiriyama két tüzet fog gyújtani. Basszus, Shuuyáék egyenesen magukhoz vezetik... Fuck!! Kawada! Nem akarom, hogy meghaljon! Fuck!!"

Hát, ennyi véleményt írtam közben. Most még hozzátennék pár dolgot - mert így nem elég hosszú a kritika. xP :D Na, de viccet félretéve, a végén nagyon sírtam. Először azt hittem, Kiriyama lelőtte Kawadát, és Kawada meg is halt. Szerencsére nem, de aztán mikor Sakamochi rászegezte a pisztolyát, akkor is teljesen rosszul voltam, bántott még a gondolat is, hogy az a szemét nyírja ki a kedvencemet. Szerencsére az sem történt meg! Már kezdtem azt hinni, hogy hoppá, csak nem túléli? Lehetséges lenne? Nem. A-a, Nina kedvencének meg kell halnia. Pont, mikor az ember már azt hinné, hogy nem, életben marad. Nagyon sírtam, Minna. Szegény kis drága, pedig milyen okos és ügyes volt... Nagyon-nagyon sajnáltam.

A történet vége jó elgondolású, bár nem, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy Kawada elárulja Shuuyát és Norikót. Sejtettem, hogy ez valami álca, de a valódi megoldás, az nagyon tetszett. :) És örülök, hogy legalább ők ketten túlélték. Plusz az a legvégső mondat, hát az azért üt szerintem. :D "[Maradt 2 fő] Ők most is köztetek járnak." Tökéletes befejezés. Lezáratlan, mégis befejezett, nem tudom, ez így értelmes-e.

Hát, ennyi lenne. A végére hagytam a "legnagyobb ínyencségeket": a kedvencek és utáltak listáját, valamint majd két számot. Azután már tényleg nem pofázok (sokat), ígérem. :)

Kedvencek listája:

1. Kawada Shougo - abszolút. Az a srác maga volt a tökély.

2. Kuninobu Yoshitoki - amikor meg akarta bosszulni Anno tanárnőt (illetve Sakamochin /Szakamocsin/ azt, hogy megerőszakolta Anno tanárnőt), akkor és ott belopta magát a szívembe.

3. megosztott helyen Nanahara Shuuya és Nakagawa (Nakagava) Noriko - hát na, azért csak aranyosak voltak.

Yuuichirou is jelölt volt (szereti az animéket és otaku!! xD), de hamar kiesett még a jelöltek közül is, kis naiv nyámnyila volt. Ráadásul pont Soumát védeni? Na mindegy, ízlés dolga.

Utáltak listája:

1. megosztott helyen Kiriyama (Kirijama) Kazuo és Souma Mitsuko (Szóma Micuko).

Bár, a végkifejlet után abszolút első helyezett Kiriyama. Lényegében ő okozta Kawada halálát, a francba is...

Na de nézzük sorban. Kiriyama egy szemét, de igazából a sors a szemét, mert egy rohadt fej vagy íráson múllott az egész Program kimenete és vele együtt az egész osztályé. Az egyedüli, ami szép volt Kiriyamától (azon kívül, hogy méltóztatott a végén meghalni ><), az az volt, hogy 1) szétlőtte a seggfej úri gyerek, Oda Tashinori (Tasinori) fejét, 2) bár ez nem szándékos volt, de szebben hegedült minden nagyzolás nélkül, mint Tashinori, hehe. (Aztán meg a kukába vágta a hegedűjét. xD) De Shinji (és Kawada!!) megölését SOHA nem bocsátom meg neki. Soha.

A végén mondjuk nekem ez elég fura halál volt tőle. Felrobbantják egy egész épülettel együtt (még Shinjiék), majd kb. 250-300 golyót beleeresztenek (Kawadáék), de nem, nem hal meg, végül jön Noriko, és az első golyójával paff, leteríti. Aztán még egy Kawada-lövés, és vége. Érthető, meg minden, csak olyan fura, hogy ezzel a már-már halhatatlan gyerekkel egy lány első golyója végez.

Souma Mitsuko pedig egy rohadt ribanc. Már az sem tudott meghatni, hogy gyerekkorában megerőszakolták, pedig az ilyenek mindig nagy hatással vannak rám. És azért az, hogy maga az anyja vitte el oda, hogy pénzt keressen ezzel, na az tényleg durva. De még így is nagyon utáltam. >< Az egyetlen szép tette az volt, mikor Takiguchi Yuuichirou-t (Takigucsi Júicsirót) hálából megcsókolta. (Miután a srác a testével védte ki a Soumának szánt golyókat.)

2. Sakaki Yuukót (Szakaki Júkót) is nagyon utáltam egy ideig, mert a hülyesége miatt 5 lány halt meg, ő meg csak állt és lesett. De utána normális lett, rájött, hogy Shuuya nem ellenség. És meghalt. Legalább nem rántotta magával Shuuyát.

És végül a két szám. Nem tudom, mennyire emlékeztek, gondolom, az ilyen nem nagyon maradt meg, de Shuuya és Kawada egyszer beszélgettek a rockról, és feljöttek a kedvenceik. A "Born to Run" mindkettejüknek tetszett, Kawada még Van Morrisontól a Whenever God Shines His Light c. számot kedveli, legalábbis az író így írta. :)
Hát, ezt a két számot szúrnám be ide. A "Born to Run"-ból egyébként idézgetnek is, a könyv elején, plusz Kawada és Shuuya a regényben.
Na, akkor következzék - még ha sírok is rajtuk - a "Born to Run" és Kawada emlékére a "Whenever God Shines His Light".

Ennyi lenne. Tudom, rengeteget írtam, bocsánat, ha sokszor értelmetlen, de tényleg vagy három különböző időben írt véleményt kellett valahogy összetennem.
Mindenesetre köszönöm, hogy végigolvastátok! :)