Simone Elkeles: Tökéletes kémia

Na lássuk.
Hmpf, nem vagyok jó kedvemben, ahogy ezt írom. Pár perce fejeztem be a könyvet, azért írok most, hogy még "frissiben" kidumáljam magamból, mit érzek. Hát nem sok jót.

Kezdjük az elejéről. A húgom noszogatására kezdtem olvasni ezt a könyvet - bevallom, nem sok reménnyel. Igen, elég sok előítélet van bennem a Veres Pettyes könyvecskék iránt. De ez megmutatta! Legelőször csak az első két fejezetet olvastam el, hagy örüljön a húgom, hogy beleolvastam. Hm, hm, átlagos tinisztorinak kinéző valami. Az iskola üdvöskéje, a pomponcsapat kapitánya, a szőke, kék szemű Brittany Ellis, és a szexis rosszfiú, a bandatag Alex Fuentes a regény két szemszögének középpontjában. Ez a megoldás tetszett, egy fejezet Brittany, egy fejezet Alex. (Mondanom sem kell, Alexet vártam mindig jobban. xD)
Gondolhatnánk, phú, micsoda átlagsztori, majd biztos egymásba zúgnak, sablonos. És az lett volna... de mégsem! Gyerekek, magába szippantott a történet! Olvasni kezdtem, és csak azt vettem észre, hogy te jó ég, már a 280. oldalnál járok! Hát mi a szösz van?

A történet elég mindennapi, de ahogy olvassa az ember, mégis nagyon érdekes, izgalmas és fordulatos. A szereplők már elég jól ismert tucatszereplők - tudjátok, van a menő srác, aki igazából seggfej, meg a többi -, mégis egyediek!
Elég poénos sok rész, ami kifejezetten jót tesz a műnek.

Áá, komolyan, nem is értem! Az elején és közepén annyira nagyon tetszett! Alig tudtam letenni! Egyszer viszont, a nagy kibontakozás előtt le kellett tennem. Akkor aztán két hétig fel se emeltem, mert úgy akartam kiolvasni, hogy legyen időm átgondolni és véleményt írni róla. Hát, lehet, hogy rosszul tettem.

A vége kifejezetten nem tetszett. A csöpögés már előtte is meg-megfordult a regényben, de nem irritálóan. Ellenben a végére teljesen átvette az irányítást. Komolyan, annyi, de annyi izgalom volt benne! Te jó ég, alig tudtam letenni! Rengeteg fordulat, váratlan események, erre a végére mi történik? A romantikát teszik előtérbe. Minnnnnndegy, hogy a srác majdnem meghal kétszer is, minnnndegy, hogy egy másik meg is hal, kit érdekel? Ha egyszer Brittany Ellis szenved! A drágám még mindig szerelmes! Hát de sajnálom.
És komolyan, a legnagyobb fordulatot, a legizgalmasabb eseményt tudjátok, hány oldalban rendezik le? Négy. Bezony, össz-vissz 4 oldalka sikeredett egy olyan dologra, ami több ember életét megváltoztatta. Ha ezt tudom, le se tettem volna a könyvet, hanem ezt gyorsan elolvasom, a végét pedig csak átlapozom.

Nagyon felidegesített, Minna. Annyira átvitték csöpögősbe a végét, hogy az már a mű rovására ment. Hagyjuk is. Rendesen fáj erről beszélnem.

Ami még nem tetszett, az a rengeteg spanyol kifejezés benne. Oké, van hátul egy szószedet hozzá, de basszus, olyan érzésem volt, mint amikor Puskintól az "Anyegint" próbáltam olvasni, féloldalanként hátra kellett lapozgatnom. Nem azért, mert tök kreatívnak tartom, hogy megspékelik spanyol kifejezésekkel, csak a megoldás nem volt valami jó. Pláne, mert néhol tök értelmetlen volt, ahogy spanyolul beírták! Például voltak olyan részek, ahol kétszer írták le ugyanazt, csak egyet spanyolul, egyet meg magyarul. Oké, jól néz ki, de ha lefordítjuk: "Szerelmes vagyok. Szerelmes vagyok." Értettük elsőre is, köszönjük.

Na mindegy. Összességében tényleg nem tudom, mit mondjak. A húgomnak ez az egyik kedvenc könyve. Nekem a vége nem tetszett. Az eleje és a közepe remek volt, azt még akár érdemes is elolvasni.

Nézzük inkább a pontozást. (Mintha az könnyebb lenne.) Az elején olyan 300 oldalig 10/10-es pontot érdemelne, a vége viszont olyan nyálasan összecsapott lett, hogy max. 10/6. Akkor átlagolunk.

Összpontszám: 10/8

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés