Most morcos vagyok. Meglehetősen morcos. Próbálom magam azzal nyugtatni, hogy csak 12 résznyi időm ment el vele, de nem nagyon használ, mert dühös is vagyok.

A történet nagyon érdekes kezdetben. Adott egy lány, Fujimiya Kaori, aki valamilyen rejtélyes okból mindig egyedül van, meg sem próbál barátokat szerezni, sőt, amikor Hase-kun (a másik főszereplő) megkéri, hogy legyen a barátja, elutasítja. Kiderül, hogy a lány minden héten elfelejti a barátait és a hozzájuk fűződő minden emlékét valamilyen oknál fogva. Izgalmas, nem? Hát annak tűnt, és aztán... nem volt az.
A további történet egy nagy nulla, mindenféle barátos kiruccanás van benne, néhol némi összekapás, új barátok szerzése, majd a 9. részben (a 9.-ben!!) felbukkan egy olyan személy, akinek hála végre némi izgalom is betoppan, bár az is az unalmasabb fajtából, megspékelve némi "egy lépést előre, hogy aztán kettőt hátra"-élménnyel.
A két legizgalmasabb pont, amikor még én is azt mondtam, hogy na, valami, az egyrészt az volt, mikor Hase-kun nekiállt a naplót keresni, amit Fujimiya elhagyott, majd pedig Kujo-kun felbukkanása.
A többi olyan "aranyos, elmegy, de most már igazán történhetne valami" érzéssel töltött el, és őszintén megmondom, a végére már majdnem csikartam az arcom tőle. Egyedül azért néztem végig, mert érdekelt, hogy Fujimiya miért vesztette el az emlékeit, majd pedig hogy mi lesz a vége. (Mert az elsőre a válasz a 10. vagy 11. részben volt...)

Nem akarom bántani az animét. Tényleg aranyos, elhiszem, hogy sokan szeretik, de nekem nagyon-nagyon unalmas volt. Ha megcsinálták volna ezt a 12 részt inkább egy 60 perces movie-ban, szerintem sokkal jobb lett volna az eredmény. Kevésbé unalmas, lényegretörőbb, és talán ezáltal hatásosabb lehetett volna.

Ami pozitív volt, az a grafika, arra össz-vissz annyi szőrszálhasogató panaszom van, hogy nem tetszett, ahogy a hajakból egy-két szál mindig kiállt. >< De ennyi, a többire tényleg szavam nincs.

A zene is jó volt. Nem újrahallgatós, nem fogott meg egyik szám se, de azért aranyos volt, jól ment az animéhez. Az opening és ending is illett, a videójának pedig plusz pont, mert szép színesek voltak, tetszettek.

Az egyik főszereplő, Fujimiya Kaori kedves, aranyos lány (de sokat szerepel az aranyos szó...), de ennyi. Hase-kun viszont egy balfék. És akkor még szépen fejeztem ki magam. Állandóan rinyál, nyápickodik, kedvesnek ugyan kedves, de egyszerűen számomra idegölően nyámnyila. Kedvencem, mikor sírni kezd. "Fujimiya-san sír, akkor már én is sírok! Bömböljünk együtt!!" - nagyjából ilyen érzést keltett bennem. A vége ilyen szempontból nagyon kikészített. Fujimiya sírni kezd: "Sokkal, sokkal többet szeretnék veled beszélgetni!" - Hase is sírni kezd: "Én is sokkal, sokkal, sokkal többet...!" -- Ez az, srácok, bőgjünk együtt, hogy mindketten sokkal, sokkal, sokkal, sokkal, sokkal többet akartok együtt beszélgetni! Ez annyira szívszorító! Lehet, hogy nem vagyok elég japán, hogy ezt megértsem, de az is lehet, hogy egyszerűen túl idős vagyok, nem tudom. Mindenesetre a fejemet vertem a falba tőle.

Másik ilyen kiakasztó dolog volt számomra az ok, ami miatt Fujimiya nem emlékszik a barátaira. Ami azt illeti, sejtettem, hogy valami hasonló áll a háttérben, de azért még reménykedtem, hogy nem, nem ennyire egyszerű és ostoba dolog. Hát de. Szegény, szegény Fujimiya, azt mondták neki anno a barátnői, hogy áruló, amiért egy más csajnak tetsző hapekra hajt - ami persze nem volt igaz, csak hogy még nagyobb áldozat legyen a kis drága -, és onnantól kezdve nem is a barátai! Húúú! Hát gyerekek, ugorjatok mindannyian autó elé, néhány hülye liba nem lesz a barátnőtök! Hova süllyed ez a mai világ...

Visszatérve a szereplőkre, Shogo szimpatikus volt. ^.^ Miatta azért valamennyire megérte nézni. :3 Alapból tetszett a neve: Kiryu Shogo - Kiryu mint Zero a Vampire Knightból, és Shogo mint Kawada a Battle Royalból. *w* Nem volt egy beszédes karakter, de szeretem az ilyen egyenes, őszinte srácokat az animékben, ráadásul cuki volt, ahogy istápolta Saki-chant. Ha már szóba jött Saki-chan, na őt sem állhattam. Idegesített a beszédmódja, az a vontatott, állandóan álmosnak tűnő hang, azok a hülyeségek, amiket csinált, meg úgy egyáltalán az egész karaktere. A végére szimpatikussá vált valamennyire, de csak mert Shogóval került közelebbi viszonyba, már ha azt nevezhetjük annak. Az azért édes volt. :)
A végére betoppanó új szereplő, Kujo-kun is tetszett. Végre egy vagányabb srác! *-* Drukkoltam neki, pontosabban annak drukkoltam, hogy ahogy megjön, Hase-kun szedje össze magát végre, de hát ez nem történt meg sajnos. Pedig még szimpatikus is lett volna az a kis balfék.

Az anime vége sem volt egy nagy szám. Szurkoltam, hogy legalább összejöjjön Hase-kun és Fujimiya, de hát persze, hogy nem, egy akkora lépéshez szerintem 100 rész sem lett volna elegendő... Mondanám, hogy megható volt, hogy "újra és újra és újra" bekövetkezik, hogy "Szeretnék a barátod lenni!", de számomra nem volt különösebben az.

Ellenben mire ezt megírtam, egészen lenyugodtam. xD Egy biztos (pontosabban kettő): soha a büdös életben nem fogom újranézni, és kész elégtételt érzek, ahogy 1,89 GB-nyi helyet fel tudok szabadítani ennek az animének a törlésével. Mindazonáltal aki szereti a kissé unalmas, kevés történettel szolgáló, aranyos slice of life animéket, annak valószínűleg ez tetszeni fog. Vagy tudja a fene. Én sokkal többet vártam tőle.

Összesített pontszám: 10/7

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés