Üdv, Minna-san, a 2014. szeptember 12-i csodálatos VIXX-koncertről szóló beszámolómat olvashatjátok. Igyekeztem beleadni minden érzést és gondolatot, ami akkor bennem volt, nem tudom, ez mennyire sikerült, de... olvassátok szeretettel~
Odatalálás
Na nézzük csak, mit mondtam, honnan kezd a történet? Áh, megvan, Kellyvel őrült tempóban készülni kezdtünk a koncertre. Haha, nem is mi lennénk, ha nem kellett volna rohannunk jóformán. Megnéztük az útvonalat, fél óra az út, minden oké, megtaláljuk, ami kell. Aha, ahogy mi azt gondoltuk. A villamos még oké volt, a leszállás is teljesen, na de hol lehet a troli megállója... A 74-es troli megállóját kerestük a Wesselényi utcánál, hát kapásból továbbindultunk, amit nagyon rosszul tettünk. Mentünk végig a Wesselényi úton, egy megállót már találtunk is, de az a visszafelé utunkhoz kell. Haladtunk tovább, hogy na majd a másik oldalon lesz az ellenkező irány, mikor Kelly egyszercsak megszólal: "Te, ez egy egyirányú út." Nem tudom, meddig mentünk volna még, ha ez nem tűnik fel neki. xD Akkor fordultunk vissza, de csak hogy izgi legyen, kerültünk két háztömbnyit, mire megtaláltuk azt a nyamvadt megállót. (Nem, nem azért kerültünk, hogy izgi legyen, hanem mert ismét rossz irányba mentünk.) De meglett, lényeg a lényeg, felszálltunk, és akkor jött a következő nagy dilemma: hol kell leszállni? Azt is elfelejtettük megnézni, illetve néztem valamit, de... elfelejtettem. ><" Mindenesetre arra emlékeztem, hogy a Közlekedési Múzeum közel volt hozzá. Ellenben így is bizonytalanok voltunk, hogy még előbb leszálljunk-e (elvégre volt Zichy utca is), vagy inkább még tovább menjünk, végül megmondjam, mikor és hogyan szálltunk le? Kelly meglátott egy lányt, akinek igen érdekes hajszíne volt, plusz the GazettE-es pulcsiban volt. A szemével mutatta nekem, én pedig bólintottam, egyértelmű volt, mit csináljunk: követjük a lányt, mert tuti a VIXX-re megy. xD
Úgyhogy the GazettE-es pulcsis lány, nagyon szépen köszönjük, téged követtünk, és úgy találtunk el a PeCsához! :D
Sorszámozás & sorbanállás
A keresgélés miatt szépen lemaradtunk az egyórási sorszámozásról, ellenben mint kiderült, nem is volt. Mi olyan negyed kettő körül érhettünk oda, de akkor már annyi ember volt ott, hogy először vissza akartunk fordulni, hogy jó lesz nekünk hatkor visszajönni. xD De erőt vettünk végül magunkon, kérdezősködtünk egy sort, hogy hogy s mint, akkor mondták, hogy még majd most lesz sorszámosztás ismét, szóval úgy voltunk vele, megvárjuk. Összehaverkodtunk az előttünk álló lánnyal, Evelinnel, és jókat nevetgéltünk, ő is a sorszámra várt. Némi újabb érdeklődés meg mindenféle után (minden sorrendet mellőzve, a tolakodás örökérvényű szabályait követve) eljutottunk a lányhoz, aki osztotta a sorszámot - igazából nem tolakodtunk, úgy voltunk vele, 10 hellyel közelebb vagy távolabb nem oszt, nem szoroz. Megkaptuk a tündéri cicás nyomdát, valamint a számunkat, az enyém a G-159-es lett. :3 (Kellyé eggyel előbb, Eveliné még azelőtt.) A G a general entrance-t jelöli. (Ugyanis teljesen sima jegyem volt, ha még nem írtam volna.) Megtudtuk azt is, hogy a következő ellenőrzés csak négy órakor lesz, és mivel még csak háromnegyed kettő volt, gyorsan hazaugrottunk. 35-40 perc az út a lakáshoz, ha normálisan fogja ki az ember a tömegközlekedést, ennek fényében úgy voltunk vele, hogy oké, negyed négykor visszamegyünk. Szerencsésen haza is értünk negyed három után valamennyivel, ekkor nekiálltunk kajáldát keresni Google Térképen. A négyórási ellenőrzés után már nem akartunk hazamenni, hanem úgy beszéltük Kellyvel, hogy eszünk a közelben, és utána már állhatunk is sorba simán a koncert előtt. Egy kínai volt is a "közelben", úgy voltunk vele, az jó lesz, gyorsan lefürödtem otthon (lemostam a cicát és a számomat, alig látszódott belőle valami, nem is én lennék), átöltöztünk, cuccokat összedobtuk, egy gyors smink, és rohantunk vissza a PeCsához.
A négyórási ellenőrzés is jócskán késett, ellenben még két lánnyal, Fruzsival és Vivivel ismerkedtünk össze. Nagyon aranyos, vicces lányok voltak, így öten (Evelinnel, velük és Kellyvel) viccelődtünk. Ellenben az ellenőrzés csak nem akart megkezdődni, úgy mentünk oda ismét kérdezősködni, hogy nem mehetnénk-e, mert kajálni akarunk, és fél hatra vissza kellett érni. Akkor a szervező kedves volt - újraírta a számomat xD -, majd jöttek, és gyorsan ellenőrizték a sort. A kínaira már nem lett volna idő, mert az is messze volt - ezt úgy mondom, hogy egy óra alatt nem lehetett volna kényelmesen odamenni, megkajálni és visszaérni. De volt egy kis büfészerűség közvetlen a PeCsa mellett, Kellyvel és Evelinnel úgy döntöttünk, ott eszünk. Hát igen, ott ettünk volna, ha van bármi ételük, de nem volt. Úgyhogy bukta az egész. A közelben pedig semmilyen normálisabb kajás hely, legalábbis egy helyi leányzó ezt mondta. Ez a leányzó Enikő volt, Evelin barátnője, aki viszont megmentette az életünket két szendviccsel. És igazából ismét remekül szórakoztunk, nagyon jófejek voltak ezek a lányok. És némi trécselés, szenvicsezés és csokizás után (mert csokink bezzeg volt :D) visszatértünk a két sorban álló leányzóhoz, akikkel tovább folytattuk a nevetgélést. Remekül szórakoztunk~
Kiderült, hogy a sorszámosztásban én vagyok az utolsó előtti, még a 160. kapott számot, utána pedig már senki. Ez viszont elég csúnya dolog volt, őszintén megmondva, mert szegények nem is tudom, hány óra óta állhattak ott, még a helyüket sem hagyhatták el, ha egyedül voltak, mert nem engedték volna vissza őket. Sajnáltam nagyon azokat, akik ilyen szituációba kerültek. Sajnos azt kell mondanom, ez a sorszámozás dolog tényleg nem lett jó ötlet. Az a része okés volt nagyon, hogy megkapod a számod, és elmehetsz kettő, két és fél órára, ez okos. De hogy két óra után számot sem kapsz... Áhh, nem tudom. Mi jól jártunk, de a mögöttünk várakozókat nagyon sajnáltam.
Kapunyitás&várakozás
A sorbanállás két oldalon ment, egyiken a sima beengedősek (lásd mi), másikon a hamarabb bejutósak. Olyan hat óra felé kezdték beszivárogtatni az early-seket (hamarabb bejutókat), fél hét körül pedig ránk, simákra is sor került. Mondanám azt, hogy izgultam, de nem. >< Akkor ott inkább fáradtnak éreztem magam, úgy voltam vele, hogy csak menjünk már be, és kezdődjön a koncert. Átnézték a táskánkat - az innivalót ki kellett dobni, fényképezőt is csak leadva lehetett bevinni. Bent jó tágas tér volt - vagy csak túl kevés ember. xD A hely felét sem töltöttük meg, bőven el lehetett férni még a hangtechnika kordonjai előtt. A lelkes early-sek betömörültek előre, mi azonban igyekeztünk szép távolságot tartani, egyrészt, mert úgy is közel volt a színpad, másrészt pedig mert nem szeretjük a tömeget. ^^" A kivetítőn kéken világított a VIXX HEX SIGN Live Fantasy, mentek a füstgépek, és VIXX-dalokat játszottak, amit a fanok lelkesen kísértek is fanchanttal, meg úgy általános sikításokkal. A magam részéről nem voltam túl lelkes. A többiek mindenféle témáról beszélgettek, és el voltam szontyolodva, hogy senki sem kezd velem VIXX-fanatizálni, sőt, Evelin néha elég furán pislogott rám, amikor egy-egy fangörcs elkapott. Mindenesetre szerencsére ez nem maradt így, ahogy elkezdődött pontban hétkor a koncert egy VIXX-logós kivetítéssel, Kellyvel hitetlenkedve, lelkesen és csillogó szemekkel szorongattuk egymás kezét.
A koncert...
...elkezdődött. Az Intro után jött is rögtön elsőként a kedvenc számom, a Voodoo Doll. Annyira hihetetlen volt az egész, hogy teljesen megszeppenve azt sem tudtam, mit kiabáljak, hogy sikítsak, pedig nem akartam nagy sikoltozó fan lenni. (Ehhez képest... xD) Folyamatosan hajtottuk, hogy ezt nem hisszük el, te jó ég, ott vannak, és tényleg ők, és élőben, és te jó ég. Mondom, először alig tudtam felfogni. Ott volt előttem, élőben az a hat srác, azokkal a mozdulatokkal, amiket a videókban láttam, és tényleg igaziak. Láttam a kedvenc Voodoo-s felemelésemet (ahogy a legelején Kent dobják előre). Láttam a halálfejes mikrofont. Ott táncoltak és énekeltek előttünk. Mi pedig megbabonázva néztük őket. N haja szürke volt, pont, ahogy szerettem volna~ Ken helyes volt, még helyesebb is, mint a képeken~ És mindenki profi volt. A ruhájuk ugyan nagyon nem tetszett - most nézzétek meg, mi ez már? -, de a mozdulataik, a hangjuk, minden tökéletes volt. Egyedül még a reakcióval volt gond. Látszott rajtuk, hogy nagyon meglepte őket, hogy ilyen kevesen vagyunk, és emiatt nem tűntek túl lelkesnek. Azonban! A közönség - így mi is - olyan lelkes volt, hogy az csak na. Sikítottunk teli torokból, ugráltunk, csápoltunk, minden, amit csak el lehet képzelni. És ezt ők is megérezték. A kezdeti tökéletes idol-szerep után mindannyian feloldódtak. Bemutatkoztak - angolul, ajj, de tündérbogarak -, és kaptunk egy videót is: varázslókként párokban bájitalokat gyártottak, amik általában "fail"-lel végződtek, azonban! Volt egy szer, ha jól emlékszem, talán időutazó vagy amolyan térben utazó dolog, és az talán működött... Ugyanis mind a hat mágus eltűnt. xD Szerencsére a színpadra tűntek, és remek dalokkal kápráztattak el minket. Mint mondtam, a sok fanlelkesítéstől teljesen feloldódtak, nem tudjátok elképzelni sem, mennyire. Vigyorogtak, nevettek, ugráltak, lelkesítettek minket, nagyon belejöttek! Teljes szenvedéllyel táncoltak és énekeltek. Remekül csinálták, az egész közönség ujjongott, sikítottunk, ahogy csak kifért a torkunkon, énekeltük velük a dalokat, Kellyvel ugráltunk, mint a hülyék, és szorongattuk egymás kezét, kezdtük elhinni, hogy ez tényleg a valóság.
A fordítással akadtak némi gondok, ugyanis a fordító saját bevallása szerint nem lehetett érteni, amit a fiúk mondtak, csak recsegést hallott sokszor (szegény :S), azonban Ravi mindig megoldotta: Make some noise~!! És yeah, a tömeg sikított. Kevesen voltunk, de garantálom, hogy egy kétszer ennyi fős társaságot is simán megszégyenítettünk volna, olyan hangosak és lelkesek voltunk. És hát a fiúk pedig előszeretettel öntötték az olajat a tűzre. Ravi kérdezősködött: "Are you happy?", "Are you ready?" - majd pedig "Let's go!" A többiek pedig adták magukat, csak még jobban, mint várta volna az ember. Egyrészt a hangjuk. Nagyon-nagyon féltem, hogy vagy playbackelnek, és akkor az lesz negatívum számomra, vagy pedig élőben nem olyan jók, mint a CD-ken, és azért leszek csalódott. De egyáltalán nem kellett csalódnom, olyan remekül énekeltek, hogy csak tátottam a számat. Szerintem nem volt playback, vagy csak amolyan "ráéneklős", mindenesetre csodálatos volt. Ugyanilyen remek volt továbbá a második videó is, amiben csillagképekként mutatták be magukat, illetve csillagokként, és mindenkinél volt egy gondolat a Starlightok felé.
Leo: Te, aki láttad ezt a csillagot, nem fogsz tudni aludni este, mert engem láttál.
Ravi: Te, aki láttad ezt a csillagot látod, szerelmes leszel. Igen, belém.
N: Azt hiszem, mindenkibe beleszeretek, aki látta ezt a csillagot.
Ken: Neked, aki láttad ezt a csillagot, ugyanolyan nagy orrod lesz, mint nekem. (Kis buta, de milyen édes. >w<)
Hongbin: Te, aki láttad ezt a csillagot... igen, tényleg nagyon nagy az orra. (Aljas. :D)
És Hyuk: Te, aki láttad ezt a csillagot, különlegesen szép vagy ma este.
Hát nem aranyosak? :) Igazán megható volt, bár nem vagyok a könnyező típus, és nem is sírtam, de nagyon tetszett. Főleg N és Hyukkie szövege olyan kedves. :)
De a koncertre visszatérve. Nagyon jól nézett ki, hogy mindegyik számnál volt háttér a kivetítőn, amolyan rendes videószerű. Plusz... voltak duettek! Ken&Leo egy gyönyörű balladát adtak elő, amit, mint kiderült, Leo írt! Hyuk&Ravi egy szintén remek dalt énekeltek, amit pedig Ravi szerzett! Csodálatosak ezek a srácok, nem gondoljátok? Énekelnek, táncolnak, (helyesek,) és most már zenét is szereznek. Lenyűgöznek, csak úgy, mint N&Hongbin tánca. Igen, ők táncoltak, de az a tánc... Hongbin szerint sexy, N viszont leintette, hogy nem sexy, csak hot. Hát gyerekek, eddig azt hittem, tudom, milyen az a szexi, de N ezzel most jócskán képen vágott, pozitív értelemben persze. Britney Spears Toxic c. számának egy feldolgozására táncoltak, tényleg fantasztikusak voltak. Le sem tudtam venni a szemem N-ről, pedig nem ő a kedvencem - csak a második. :D Először is a felsőjük. Hongbinon a pólón szépen kidudorodtak az izmok, N-en pedig egy nagy ing volt , aminek az alja nem volt túl hosszú, és minden egyes karfelemelésnél kivillant N hasa. *-* Mondom, fiúk-lányok, engem az a tánc egy az egyben, aww, megfogott.
És akkor már elmondom a nagy "pozitív csalódásaimat". Ez, hogy pozitív csalódás, nem igazán fedi le azt, amiről beszélek, mert eddig is nagyon szerettem a személyeket, csak most még nagyobbat nőttek a szememben. Az egyik N. Az a srác... egyszerre lágy és vad, szexi és tündérborsó. Egyszer előadja azt a hihetetlenül vonzó táncot, majd pedig nagy vigyorogva ugrál, hogy csápoljunk mi is. (Amúgy is csápoltunk.) Nagyon pozitív volt.
A másik ilyen kellemes meglepi-tag pedig Leo volt. Eddig is aranyosnak tartottam, meg minden, de most a színpadon... Mindent beleadott. Olyan szenvedéllyel táncolt és énekelt ő is, hogy eleinte csak pislogni tudtam, hogy az ott tényleg Leo?! Nagyon sokat fejlődött a kezdetek óta, és abszolút remek énekes-táncos. És kis gonoszka. xD Az egyik szám alatt egy-egy rózsát dobtak a közönségnek a tagok, ő többször is eljátszotta, mintha eldobná a rózsáját, de mégsem. :P Emellett persze tartotta az édes oldalát is: aegyozott. Aki még nem látta, nézze meg most azonnal!! Link hozzá sok szeretettel. Cukorfalat volt. :D És a többiek is. Egyedül N és Hongbin nem aegyoztak, a kis rosszak. >< De azoknál a részeknél úgy éreztem, ott halok meg édességtúladagolásban. :'D Imádnivalóak voltak. Csupa nagybetűkkel, IMÁDNIVALÓAK. (Kenről kivágás~ Csoda, hogy ő a kedvencem? >///w///<)
De sajnos minden jónak vége szakad egyszer. Azt hittem, menten rosszul leszek, amikor egyszer kijelentették, hogy jön az utolsó előadás, a debütáló daluk, ismerjük, ugye, a Super Hero. (Már hogy ne ismernénk, haha. :D) Nagyon örültem neki, mert szeretem azt a számot, de... nem volt se az On and On, se az Eternity, és csak néztem, hogy mi van, anélkül otthagynának bennünket?! Kellyvel enyhe sokkot kaptunk, de főleg ő, mert neki az Eternity a kedvenc száma. Mindenesetre végigbuliztuk a Super Herot is, és mikor a színpad elsötétült, a fiúk pedig lementek, nekikezdtünk a sikítozásnak, hogy visszajöjjenek. (Eternity nélkül nem hagyhatnak ott minket!! xD) Ment nagyban a V.I.X.X.-ezés is, és mindezeknek hála (vagy talán amúgy is) megjelent újra a képernyőn a koncert logója, majd pedig egy visszaszámláló. A koncert utolsó 10 percét hirdette, mi pedig lelkesen fogadtuk a visszatérő csillagocskáinkat, akik az On and On-t dobták színpadra! *-* (Imádom azt a számot is, holtversenyben van a második helyen a Hyde-dal és az Eternityvel.) Ezután jött a Light up the Darkness, majd pedig nagy megkönnyebbülésünkre és ujjongásunkra az Eternity. Ahh, komolyan, azok a mozgások élőben... Bár kicsit többet is beleadhattak volna, hogy méééég szexisebb legyen - oké, csak viccelek. :D Ken utolsó mondatát elhúzták, így még hatásosabb volt ez a befejezés. A kétórás koncert így is úgy elment, mintha csak 20 perc lett volna. Sikítoztunk újra, és V.I.X.X.-eltünk, de sajnos többet már nem jöttek ki a tündérborsók. Az egyik szervező megkérte a sima jegyeseket, hogy menjenek ki, a meet&greetesek pedig sorakozzanak fel. Hát így lett vége. Sajnálom, hogy a nagy sikoltozásra nem jöttek ki még egyszer annyira, hogy meghajolnak és jó éjt kívánnak, az azért szerintem jó lett volna. Így viszont teljesen elvarázsolva, hat édes csillag borzongató hatása alatt hagytuk el a helyet Kellyvel. Evelinnek és a másik két leányzónak meet&greet-es jegye volt, ezért ők még maradtak - de irigy vagyok. ><"
Összességében elmondhatom, hogy egy hihetetlenül fantasztikus koncert részese lehettem, ami után nem volt rendesen hangom egy teljes napig, valamint a hallásom is károsodást szerezett - nagyjából már kezd visszaállni -, de megérte! És akármennyire is drágának találtam a jegyet, így utólagosan egy fillért se sajnálok érte. Köszönöm, VIXX~!! <3
És természetesen köszönöm a jó hangulatot a fanoknak, Kellynek, hogy végig ott volt velem - VIXX koncerten tomboltunk!! <3 -, és a lányoknak, hogy annyit nevettünk együtt. ^.^
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
