000. Nemsokára
Nagy változásokat tervezek. Mind a blogon, mind az életemben.
Mert én is nagyon megváltoztam.
55x+3. Hajnalban
A hajnal mindig egy csomó érzést előhoz belőlem. Leginkább mindig a szomorúságot. ><
Szakítani egy baráttal ugyanolyan fájdalmas, mint szakítani a pároddal. Ergo szakítani 3 barátnak hitt emberrel 3x olyan fájdalmas, nem igaz?
JÓL DÖNTÖTTEM.
Nem győzöm sulykolni magamban. Jól döntöttem. Mint kiderült none of my friends liked 'em. Mind azt mondta, jól döntöttem. De így, hajnali háromkor, a conos képeket nézegetve (de alacsony vagyok hozzájuk képest, bassza meg), remegő kézzel két kávé után (azért is megiszom mindjárt a harmadikat) valahogy... valahogy nem érzem ezt. A veszteséget érzem.
"Mikotosan vöröse."
Csodálatos volt a MondoCon. Utána mégis ez lett. Nyilván az én hibám az, hogy én mondtam, hogy oké, akkor ennek itt vége. De nem így akartam véget vetni neki. Nem mindennek akartam véget vetni.
Nem voltak a barátaim. Nagyon azt hittem, de teljesen más elképzeléseink voltak arról, hogy akkor most milyen erős is köztünk a kapocs, mennyire vagyunk barátok. Az én elképzelésemben ugyanúgy, mint a Conon, egy cshalád voltunk (igen, így, h-val), együtt alkottuk a K teamet, együtt voltunk menők. Az ő elképzelésük meg valószínűleg... nem tudom. Fogalmam sincs, mit gondoltak.
Nem is tudom, hogyan akartam egyáltalán kivitelezni ezt az egészet. Vissza akartam kapni a ragaszkodó csapatot úgy, hogy akik benne voltunk, igazából nem léteznek, nem mi vagyunk. K-fanokat akartam, akikkel együtt, akár egymást is fanoljuk, akikkel együtt menőzünk, mintha még mindig Con lenne. Hülye elképzelés volt így belegondolva. Így végül ezzel az akcióval elvesztettem azokat, akikkel a K-ban találjuk meg a közös kapcsot. Pedig most is egy annyira cseszett jó Misaki×Saruhiko DJ-t találtam, ami ráadásul nem is yaoi~ De már nincs kivel fanolnom rá.
Ezt elcsesztem. Elcsesztük. Mert akárhonnan nézem, az ő reakciójuk se volt rá normális, ez az egész ahogy megtörtént, nem volt normális. Talán az az egész élethelyzet nem volt az.
Mindegy. Megyek, iszom egy kávét. Aztán nekiállok tanulni, most már tényleg. 7 és 3/4 óra van még a vizsgámig, és semmit nem tudok rá, hahahaha. Koreai kolostorok kapujai és szentélyei, könyörgöm... Noooope. Pedig a sámánizmusos része egészen érdekes, ha a rengeteg szertartást és eszközt nem nézzük, mert abból csak sok van és kész, annyira nem érdekelnek.
Oké, miről beszélek?
Mentem.
Nem tudom, kaptok-e valaha normális bejegyzést. Vagy hogy a hiányzókat pótlom-e. Vagy hogy újra hetente többszörös gyakorisággal fogok-e még valaha jelentkezni. Szeretnék amúgy, mert sok témáról szeretnék beszélni, de úgy tűnik, csak ilyen hajnai lelkinyomi pillanatokban találom meg a blogot. (És akkor még én szidom magamban a lelkinyomikat, lol.)
Jóccak.
55x+2. Joshua vs Love yourself
"Little boy is coming to his own
He's gotta make some big
decisions 'cause he's grown.
He's gonna get a rude awakening
if he doesn't realise
who really loves him, who lies."
(Not a little boy but true.)
"DO YOU EVER STOP TO WONDER IF THEY LOVE YOU?"
(Yes, I did, that's why I'm here.)
Nézegetem a képeket, mikor négyen szórakoztunk és tényleg fáj. Azon gondolkodom, miért csesződött el minden, miért lett ekkora ügy a semmiből, és vajon megoldódik-e valaha.
Azonban...
Néha teljesen mást érzek. Miért nem tudták megérteni az érzéseimet? Hiába magyaráztam el bármelyiküknek, kiforgatták, nem értették, nem érdekelte őket. És ilyenkor I don't give a shit.
"You think I'm crying oh my ohh
WELL I AIN'T!"
My BFF doesn't like you but she likes almost everyone. Just sayin'...
55x+1. Save me
Save me, save me
I need your love before I fall, fall...
Pánikroham-szerű szarság. Misaki nem veszi fel a telefont. Nem tudok aludni. Itt voltak Fruzsiék egy ruháért. Kellyvel beszélek, mert nem tudok aludni. Holnap dolgozom. Azaz ma. És holnap.
Kell egy ikeás kis lámpa.
Egyedül vagyok.
55x. mese Amikor
Amikor te vagy a lelki szemetesláda, és tudod, hogy semmit nem tudsz tenni, hogy megoldódjon egy szituáció. még hogy csak egy, jó vicc
Amikor valaki folyamatosan panaszkodik neked egy rossz helyzet miatt, majd fogja magát, és direkt olyat tesz, amivel tudja, hogy még jobban szítja a feszültséget.
Amikor a saját rokonod lekoptat fél perc alatt, pedig egy kérdése miatt írsz rá kedvesen.
Amikor a legjobb barátod lelkesen megkérdezi, hogy vagy, majd mikor válaszolsz neki 2 perc múlva, már sehol sincs. Mert leszarja.
És amikor tudod, hogy tanulnod kellene, de semmit nem teszel. Már órák óta semmit nem teszel.
Kifutottál ismét az időből, Nina.
Néha elgondolkodom, hogy pszichológusnak kellene mennem, néha pedig felvágnám az ereimet azon kevés gondtól is, amiket megosztanak velem.
Jól esik, hogy elmondják. Nagyon, nagyon jól esik. De lelki teher. És ha csordultig teli vagyok, nem győzöm hajtani magamnak, hogy nem az én terhem. Mert különben lenyom.
És mikor azt hinnéd, vége
AKKOR RÁD ÍR
Rád ír, akivel több mint 3 hete vesztél össze. TÖBB MINT 3 HETE DE
PONT MOST ÍR
Nem tudom. Nem tudom. Most nem tudom a saját problémámat intézni. MOST NEM.
Félreértés ne essék, örülök neki. Nagyon is. De nem most van itt az ideje.
Maga alá fog temetni az egész, mert hagyom.
Mert ismét elcsesztem. Mert megint kidobtam az időmet.
Folyt köv. másnap.
Amikor már megoldódni látszanak a problémák. Megcsinálta Nina a háziját, megbeszélte az illetővel teljesen jól a dolgokat. Aludt kemény 5 órát, végigülte a két hosszú óráját.
Kezdődött azzal, hogy fölöslegesen ült a háziján, mert hozzá se nyúltak. Ez még okés is. Aztán elintézte a Mikoto-paróka ügyét, végre visszakerült a jogos tulajdonosához, bár azért Ninának fájt miatta a szíve, nem is kicsit.
Majd Nina hazajön. És itthon az várja, hogy neten mindenki megőrült, a már hetek óta fennálló probléma olyan fordulatot vett, amit Nina a legkevésbé sem gondolt volna. Hulla fáradt, de jönnek hozzá kiselőadást csinálni. Yada yada yada. Mg este 8-kor is ott vannak, Ninának már semmi ereje, összeveszett egy értékes emberrel valami irdatlan hülyeségen, és emiatt is tiszta para. Végre elmennek, Nina megy fürdeni. Amikor kijön a fürdőből, és dobja ki a szemetet, a ruhái közül kicsúszik a telefonja és a konyhapadlón csattan. Összetört és használhatatlanná vált, nem érzékeli az érintést.
Nina kiakadt. Úgy döntött, ehhez egy nagy adag alvás kell, de legalábbis a hangulatot fokozni a K utolsó része. Pityergett rajta egy picit, majd jött a végső ending, és Nina jobban lett.
That's play なんて Delay ひまはない
But! gray なんて Break!
To be continued!
Várható Conos beszámoló meg minden egyéb is. Egyszer. Majd egyszer.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
