A magyar fanok aztán értenek hozzá, hogy rontsák el az ember kedvét. Nagyon nagy tiszteletem a kivételnek - sajnos elég kevés van.

A tegnapi napról kiderült, hogy sokan TUDTÁK, hogy mikor jönnek a VIXX-tagok, csak éppen ment a titkolózás, nehogy már mindenki részesülhessen ebben az élményben. A 22:30-as párizsi járattal jöttek, amiről a Facebook-oldalakon előtte szó sem volt. Érdekes dolog ez. Állítólag olyan 40-en voltak ott üdvözölni őket, ami megint fura egy dolog, mivel mikor mi elmentünk fél 9-kor, már igencsak megcsappant a fanok száma, és nem hiszem, hogy mindenki a közeli Sparba ment volna pont akkor kajéért. Valamint az is elég hihetetlen számomra, hogy bár ott álltam másfél órát, a hivatalos videót nézve egy ismerős arcot sem láttam azok közül, akik velem ott voltak a másfél óra alatt. Persze, nem azt mondom, hogy nem voltak, de ha igen, nagyon kevesen, a legtöbb arc totál ismeretlen a videón. Összegzem: az a hír járja, hogy néhány magyar fanocska bizony pontosan tudta, mikor jönnek kedvenceink, mindössze nem volt kedve másoknak is megadni az örömöt, hogy ott lehessenek. Undorító egy dolog ez, ha tényleg igaz.

A hivatalos videót elnézegetve, és arra gondolva, hogy talán el sem értem volna az utolsó metrót hazafelé, próbálom győzködni magam, hogy nem is baj, hogy lemaradtam róla. Persze nagyon jól tudom, hogy ez nem igaz, nagyon is sajnálom, hogy nem láttam őket, még úgy is, hogy jóformán rá se tojtak a fanokra. Hajlongtak párat, intettek kettőt és szervusztok. Azért jó lett volna.

Keserűségemnek nem csak ez az oka. Ma városnézést akartam szervezni (, hátha összefutok pár VIXX-taggal~), csak hát ugye zuhog az eső. Ilyen időben az embernek élni sincs kedve. 

Ráadásul még ha jó idő is lenne, netalántán a hotelt is tudnám, ahol megszállnak, már attól is elvették a kedvemet. A fanok nem tudom, mit gondolnak a többi emberről, de olyan sokan nézik hülyének őket, hogy az már fáj. A reptéres hét órás időponthoz konkrét utasításokat írtak: "A reptéren természetesen tilos a fiúkkal közvetlen érintkezésbe lépni, nem szabad megérinteni őket, vagy kérdésekkel, kérésekkel ostromolni és nem illik autogramot kuncsorogni tőlük. Lehet viszont üdvözölni őket, köszöngetni neki, vagy bannereket lóbálni feléjük." Köszönjük. Igazándiból a szüleim megtanítottak az illemre, nem értem, hogy miért egy Facebookos oldalon osztanak ki. Mert igen, úgy érzem, nekem (is) szól, mivel voltam olyan szemét, hogy megkérdeztem, hogy vajon fényképezni/fényképezkedni, illetve aláírást kérni lehet-e. Rögtön kaptam az oltást már akkor is, hogy eszembe se jusson, mit gondolok egyáltalán, mások ezért több 20 ezreket fizettek. Én kérek elnézést, hogy egyáltalán megkérdeztem. Csak mert felvillant az eszemben egy olyan bugyutácska kis gondolat, hogy talán nem rohad le az édes koreai kezük, hogy 40 embernek aláírjanak egy papírfecnit. (Pláne, hogy a neveik, khm, nem túl hosszúak.) A fényképezésről pedig csak annyit, hogy mikor kinn voltam, mindenkinek volt fényképező, kamera vagy telefon, és gondolom, nem a reptéri belső teret akarták fotózni-videózni.

Mindegy, nem akarom ilyenen rágni magam. Kellyvel azt érezzük, jobban jártunk volna, ha megvesszük a koncertjegyet, aztán minden információ nélkül odamegyek a koncert kezdete előtt egy fél órával. Nem idegeskedtünk volna a sok fankavarás miatt, az biztos. És nem tudnánk, hogy van olyan, hogy fanchant? Na bumm, így is, úgy is a fiúk énekére vagyunk kíváncsiak, nem a saját hangunkra. Egyszóval mindketten nagyon bánjuk, hogy Facebookon csatlakoztunk bármilyen csoporthoz is.

Az utolsó szó jogán még annyit ismételnék meg, hogy akinek nem inge, ne vegye magára. Akinek meg inge, az úgyis magas lovon ül.