444. mese Csodás csillagok
Na üdv, Minna-san! (:
Igazából... áhhh. Mesélni szeretnék, de közben aludni is. De annyira fáradt vagyok, hogy még pizsamába öltözni is nehéznek érzem. És félek, hogy ha nem mesélek, elfelejtem. Kimegy a fejemből. Aigoo, ez a szörnyű memóriám, sírni tudnék. Bár lehet, hogy ez a sírni tudnék érzés amiatt is van bennem, mert olyan két órát aludhattam, amíg Kelly és Lilla (fan ismerősünk) VIXX-videókat nézegetett a neten, mondván, hogy már fölösleges elaluni. Igazuk volt, de egyszerűen ledőltem a kanapéra, és végem volt. Legközelebb már úgy ébredtem, hogy takaró van rajtam. És még mindig cseng a fülem. Remélem, azért még a mai nap folyamán visszanyerem a hallásomat. Uhh, és de kapar a torkom, ez nem lesz jó. (Höh, igen, aki végigüvöltözik egy koncertet, az így jár~)
Nos. Csodálatos volt. De úgy komolyan. Basszus, sírni tudnék. Nem, nem fogok, nem is akarok, csak fáj az a gondolat, hogy ennyire gyorsan elment. És tényleg félek, hogy ha most lefekszem és elalszom, miután felébredek, már csak olyan lesz, mint egy régi emlék vagy egy álom. Nem akarom. De aludni kell.
Döntésképtelenség OFF, megyek aludni. Lesz rendes bejegyzés a koncertről - de még milyen rendes...! Mindenre ki szándékszom térni, az előtte és utána történtekre is, lesz bőven miről mesélnem. Nem tudom, ez mikorra készül el, és arra számítsatok, hogy tényleg nagyon hosszúra tervezem. Elvégre onnan indul, hogy reggel elmentem suliba, megízleltem a Modern japán nyelv 3. kurzust Uchikawa senseijel, írtam a hiraganákból, és kikaptam egy hibátlan előző tesztet, ami nagyon-nagyon feldobott. :3 De ezt lehet, hogy csak most írom, elvégre a koncerthez nem sok köze van. Utána rohantam Kellyhez a Keletibe, onnan pedig hozzánk. Sietősen készülődni kezdtünk... igen, itt kezd majd a történet. És mivel végződik? A hajnali esőben való szaladás után (mert miért ne, ne ázzunk meg, nem szeretjük az esőt) Kellyvel és Lillával leültünk pár pillanatra, amiből több órás VIXX-nézés lett számukra, számomra pedig néhány óra kellemes alvás, és abszolút döglődés. De a futás jó volt, és a videók is, amennyit láttam belőlük.
Mivel amúgy a bejegyzés száma nagyon tetszik (444.), ezért lehet, a folytatásba jön majd a beszámoló. De lehet, hogy külön. Vagy valahogy. Most elköszönök, és az ágyba vetem magam, pár óra szundi azért kell. Jók legyetek, én az leszek. Vagy nem.
Ken, saranghae~
ui.: És mindenkinek válaszolni fogok chatben is, nézzétek el nekem, most nem volt rá erőm.
|