Tegnap érkezett Kellytől egy SMS, melyben közölte, hogy a kutyusa darabokra cincálta a régi jó kis szerepjátékos füzetünket. (Több más /fontos/ dokumentum mellett.) ><

Ma reggel pedig eszembe jutott egy naaaagyon régi anyák napja. Szaszykával, a még régebbi általános iskolai) volt legjobb barátnőmmel együtt műsort adtunk édesanyáinknak. Már azt se tudom, hogyan jutott eszünkbe, vagy honnan szedtük le, de egy Janikovszky Éva könyvből adtunk elő részletet. Emlékszem, a gimis, friss és ropogós egyenpólónkat vettük fel (amit amúgy tesihez használtunk), "manózoknit" (hosszúszárú, színes, csíkos zoknit), és sapkát húztunk a fejünkre, úgy, hogy a fülünket lenyomja, mint a kis manóknak. Viccesen néztünk ki. :D És elrontottam a szöveget, mert rosszba kezdtem egyszer bele. És szegény Szandy szövege is bukott így, de nagyon aranyos volt, gondolkodóan felnézett, majd felmutatta a mutatóujját, hogy egy pillanat, és kirohant lecsekkolni a szöveget. :D Már nem emlékszem pontosan, de az anyukáink biztosan nagyon örültek a műsornak. :)
És ennek persze már vagy 9-10 éve. :D

Idén egy teásszettet adunk a húgommal Anyának. Egy keletis boltban találtam, amikor Kellyvel sétálgattunk, és tudtam, hogy azt fogom megvenni neki valamikor. Mert imádni fogja. :) 
Szintén régebben volt már (pár éve az őszi szünetben), hogy a Balatonnál voltunk, és persze nem hagyhattuk ki Tapolcát sem. Apa ment lomizni, mi lányok-nők pedig Tapolcán végigjártuk a szokásos helyeinket: kis tavacska, két könyvesbolt, és hát akkor már kávézni is kell valahol. Szép, napos idő volt, őszhöz képest meglepően meleg, ezért egy Frei Café kinti részére ültünk. Mi Anyával kávét rendeltünk, Imouto-chan teát. De ám a teát nem akárhogyan hozták, külön kis szűrős, hosszú nyelű kancsóban. Anyának pedig annyira megtetszett az a kancsó és a hozzá járok csészeszett, hogy azóta is olyat vadászik a Frei Cafékban - sikertelenül. De most, abban a keletes üzletben találtam egy dettó pont ugyanolyat, azt kapja anyák napjára. Már várom előre, mit fog szólni. :)

Mostanában amúgy nagyon rá vagyok szokva a Yiruma-darabokra, folyamatosan azokat hallgatom. És One Piece-t nézek - minden délelőtt (egyetem előtt) és délután.
Rájöttem, hogy engem nagyon egyszerű megríkatni. Elég hozzá egy gyönyörű zongoradarab és bármilyen megható szöveg.

Holnap hazamegyek. Ellógok egy órát - tudom, rossz vagyok -, és az első délutáni busszal megyek. Már két hete nem voltam otthon, és Anyával együtt megyünk majd Imouto-chanért Egerbe. Nagyon várom.  Arról nem is beszélve, hogy végre zongorázhatok. A Shigatsu wa Kimi no Uso c. anime megnézése óta egyszerűen... a zongorámat akarom. Azt, hogy az ujjaim érinthessék a billentyűket, hogy minden érzésemet beleadhassam abba, amit épp játszom. 
Valóban jó dolog, ha az ember tud valami hangszeren játszani, még ha csak egészen kicsit is. :)

Hát, talán ennyit akartam. Kiderültek újabb zh-időpontok, így most már elég rendesen be vagyunk táblázva, pedig 3 vagy 4 vizsgánk időpontja még mindig nincs meg.
Két hét múlva ilyen lesz a napirend:

május 12. klasszikus koreai zh
május 13. modern koreai zh
május 14. irodalomtudomány próbavizsga
május 15. japán szóbeli vizsga 

És aztán jön még a többi, amiket már írtam. :) Szép napoknak nézünk elébe. :'D

Jók legyetek, tanuljatok ügyesen, kitartást mindenkinek! :)