fejléc

Üdv!


Nina vagyok.

ELTE japán szakon végzett,
ingadozó hangulatú 23 éves. 

Azaz felnőtt, vagy valami ilyesmi.

Ez itt

csak egy blog, semmi több.
 

Ráadásul még az írója sem egy aktív blogoló, amikor meg rájön az ötperc, minden francról regényeket ír. Pozitív, negatív, boldog, szomorú, kedves és undok, itt minden játszik. 
 

A régi tartalmak nagy része egyelőre nem elérhető, így marad két opciód az oldalon: 

FŐOLDAL

FÜZETCÍMKÉK, ÓRARENDEK
 

És némi információ...

Szerkesztő:
Nina Montaise
Becenév: Nina
E-mail: 
ninamontaise@gmail.com
Nyitás: 2012. március 19.
Téma: blog
Dizájn: Nina 
Dizájn stílusa: Same old days, same always
Url: http://p-earth.gp.hu
Ha linkelni akarsz: katt 

Jelenleg nincs nálam csere, akik fenn vannak, azok még a régi időkből maradtak. 

BACK-ON - Chain

The wind's at my back so it's time to fly ♥

Eddigi zenék

 
Tomodachi <3

Liti szívem

Masika drága
 

Bajtársak


valaki ✿ Pinku ✿

✿ Mee-chan ✿ JiMin ✿

✿ Yui&Eliffe ✿ Miu ✿

✿ Twins of May ✿ Akita ✿

✿ Kuran MiraiRhyen

✿ ZsebiMao ✿ Lotte ✿

AyameHikariÁllatok

 

Hirdetőtábla


AdamS  |   Kykky  |  Ayame  |  Missy  |  Manami  |  Monster OC Days  |  Edie Theiss  |  Torami  |  Saca&Dóri
 

LOST

         
 

 
* Tartalom *


Miről is volt itt szó?
 

Barátok; szivecskékVIXX; séta; Air Gear; Agito Wanijima; kpop; animecsillagok; Mirajane Strauss; cappuccino; Suoh Mikoto; tulipán; Mankanshoku Mako; pillangókK; vidámság; Fairy Tail; szivárvány; shipshipship; masnikTsuda Kenjirou; Japán & Dél-Korea; mosoly; One Piece; Ken. 

Mert az élet sokszínű és változatos, még akkor is, ha néha nem annak tűnik. :)

 
Üdv köztünk!
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Nézők
Indulás: 2007-06-14
 
Meseidő

033.

2017.06.24. 22:42, Nina
Címkék: egyetem
Tisztelt Hallgatónk!

Tájékoztatjuk, hogy keleti nyelvek és kultúrák (japán szakirányon) (BTK-BJAPÁ-NBHU) képzésének tanulmányi státusza változtatásra került. ’Abszolvált’ státuszról ’Diplomát szerzett’ státuszra.

Köszönjük, hogy eddig kitartott. Ja, nem. ><

Mindenesetre örömmel jelenthetem be, hogy a szóbelin átmentem~ Sőt, ami azt illeti, igazából minden ötös lett: a szakdoga, az írásbeli és a szóbeli államvizsga. Ne kérdezzétek, hogy csináltam, mert fogalmam sincs. Dóriya jakot áldozott értem, azt mondta. Csak ez lehetett az oka. U___U

De azért kanpai, ollé! *dirrdurr juhú juhú satöbbi*

Nem volt egy könnyű menet, sokszor azt hittem, hogy megesz az ideg és nem fog sikerülni, többször volt, hogy úgy éreztem, hagyom a fenébe az egészet, úgysem fog menni, de valahogy mégis eljutottam ide. 

És elkezdtem lassú számokat hallgatni, és most elkapott a dolog szomorú része. ><
Amikor le kellett adni a könyvtári papírt, hogy nincs könyves tartozásunk, akkor jöttem rá, hogy az egyik kari könyvtárban még sosem voltam, pedig baromi jól néz ki. Csak már nem is leszek ott soha. :') Búcsút mondtam a szakunk könyvtárának is, megsimogattam a kedvenc könyvemet, ami meghozta a lelkesedésemet a szakdogaíráshoz, egy baromi szuper könyvet, amiben rengeteg segítséget leltem az idzsime kérdésköréről. Még az volt a szerencse, hogy Lizzel mentem, aki ilyen szempontból a földön tartott, mert ha ő nincs ott, akkor tuti sírok. Nem szeretem az ilyen búcsúkat. Pláne, mikor a szóbeli után rájöttünk a velem ott maradt Hanna-sannal, hogy utoljára látjuk azt a helyet is... Nem volt jó érzés, hiába vártuk annyira, hogy vége legyen.

Bár maga ez, hogy vége van, nagyon jó érzés, szinte hihetetlen még mindig. Nincs semmi dolgom az égvilágon (már úgy sürgősebb), nem kell semmmmmmmmire tanulnom, és hogy minden ötös lett, tényleg nem tudom felfogni.

Ja, igen, az, hogy nincs semmi dolgom, még azért is lehet, mert *dobpergést ismét* kaptam munkát~ Bezony! Jelentkeztem az egyik pesti nyelviskolába, és felvettek egy tanfolyamra japántanárnak! Nem, ezt sem tudtam elhinni. *lucky lucky watashi*
Mondjuk erre azért még készülnöm kell, teljesen magabiztos és határozott akarok lenni, valamint mindenképpen szeretném, ha a diákok is jó szájízzel jönnének majd órára. :) 

Hát, így ennyit tudok mondani hirtelen. Illetve nem, mert tudnék megannyi mindenről beszélni még, de mind csak a csacsogós része lenne a dolognak, és a fenébe is, elérzékenyültem, este van, öreg vagyok én már az ilyenhez. (Igen, esténként előjön a hisztis és/vagy sírós kisasszonyka belőlem.)

Úgyhogy jók legyetek! Beszéltem mostanában Nettyvel (Netty, régi szép idők, aaah ♥), aki azt mondta, hiányolja a chatet és/vagy kommentszekciót. Nem tudom, Ti többiek hogy vagytok vele, hiányoznak-e ezek, mindenesetre nagyon elgondolkodtam, és bár szerintem nem teszem vissza egyiket sem, de talán valami nagy olvasói chatelést vagy egy-kétnapos kommentes beszélgetést majd beszervezek, az jutott eszembe. Megkérdezném, hogy Ti mit szóltok hozzá, de hát csak emailben tudtok írni, úgyhogy halott ügy. :D Majd kiteszek valami szavazást róla vagy ilyesmi. :) 

Jó éjszakát mindenkinek!

032.

2017.06.16. 01:14, Nina
懐かしい

Amikor a japán oktatásról (vagy a japán földrajzról vagy a munkáról vagy igazából BÁRMIRŐL) tanulsz a szóbeli államvizsgára, és olvasod azt, amit ott kinn láttál...
A fülemben cseng a japán iskolák tipikus csengője, amelyet bármelyik school life animében hallhatunk. Látom magam előtt a konbiniket és a kávékat, amiket ott és az automatákban árulnak.

És basszus, ezek az animék tényleg reálisak! (Már nyilván a reális animék, y'know...) A helyek, néhol még a márkák is pontosan egyeznek... És nagyon hiányzik. >< Azt hittem, kimentem, megnéztem mindent, amit csak tudtam, és ezzel majd jól elleszek, de nagyon nem. Folyton visszamennék, de közben tudom, hogy nem lenne újra ugyanolyan, mert nem is ugyanakkor mennénk, nem is ugyanúgy... De attól még úgy mennék.

Mindegy, itt van nekem mind a 26 csodálatos államvizsgatétel, egyelőre meg kell elégednem azokkal. Nem mintha nem lennének elegek, pfuhuuu. (Pedig az összeset megkaptam kidolgozva. *köhög, köhög*) Mindenesetre jól akarok teljesíteni. Vagy legalább nem megbukni. De ahh, shit, nekem kell az az ötös. :c Ha már minden más is az lett. I need it.

Egyébként abszolválás pipa. Gondoljatok majd rám 5 és fél nap múlva.

024.

2017.04.01. 21:00, Nina
Szakdolgozat és minden más

Vicces, mert ma jutott eszembe az oldal, a rádióban pont Sia száma szólt. És shame on me (ej, de tetszik ez a szerkezet mostanában), megint elfelejtettem a blog évfordulóját. Pedig még 18-án eskü a fejemben volt! Csak aztán... a szakdolgozat... oké, a szakdolgozat konkrétan mindent kiver az ember fejéből. Kérdezgetik, hogy várom-e már Japánt, én meg: "Japánt? Jaaaa, aha, igen." MERT ELSŐ A SZAKDOLGOZAT!!!444!!!YON!!!1 (Dóriya, köszönet ezért a csodáért, a !!!YON!!!! nélkül nem tudom, hogy élnék azóta. És azért is lehivatkoztam, hát könyörgöm, mit tanul az ember a szakdolgozatból?)

Na, és visszatérve a... szakdogára? oldalra? oké legyen először az oldalra, 5 évesek lettünk. Már nem, én nem, de a blog. A nosztalgiázás mondjuk megvolt. Masikával találkoztunk még 22-én, és hát... ittunk egy jót. xD Mostanában megmondom őszintén, nyíltabb lettem a piákkal szemben, a jó kis koktélokat, shotokat nem utasítom vissza. Félreértés ne essék, soha még csak a részegség közelébe sem kerülök, csak annyit iszom, amennyi ízlik és jól esik. Mert *surpriiiise* én azért iszom alkoholos italokat, mert ízlenek. *döbbenetes* És hát Masikával a találkozás úgy nézett ki, hogy totál para voltam a szakdoga miatt, meeert nyilvánvalóan sehogyan sem álltam ahhoz képest, hogy jövő héten le kell adnom. Ellenben Masika hívott, hogy a csoporttársaival (osztálytársaival?) mennek inni, és csatlakozzak én is. Először nagy szomorúan visszautasítottam, azonban utána Olgival elmentünk inni, és mivel az órámig még volt vagy 2,5 óra, gondoltam, csak felhívom Masikát és becsatlakozok. Annyira sejtettem, konkrétan a hely, ahol voltak, nagyjából 20 méterre volt onnan, ahol Olgival álltunk. Olgi viszont ment órára, így egyedül találkoztam Masikával és a csoporttársaival, akik szintén menni készültek, kivéve az egyik fiút. Így alakult az végül, hogy Masika, Dávid és én elmentünk a Barcraftba inni. (Jó hely. Szeressem nagyon.) Dávidot akkor láttam életemben először, de Olgi, aki az órája után később csatlakozott hozzánk azt hitte, hogy ezer éve spancik vagyunk. Hiába na, nagyon elhülyültünk. xD Na, és lényeg a lényeg, akkor jött fel, hogy Masikával hogyan ismertük meg egymást. Mire én: "Mondod, anyjuk, vagy mondjam én?" - "Mondjad, apjuk." Hát, ez egy szép történet egy szép barátságról. ♥

És igen, azóta lett ötéves az oldal, amelyet még anno Masikától kaptam. Mennyire repül az idő, te jó ég. MATTAKU. *könnyes szemmel felnevet* Amikor még ezer éve ráírtam Masikára, hogy imádom az oldalát, és nem-e elmagyarázná, hogy van az Air Gearben a Lind-Agito-Akito dolog... Próbáltam most megkeresni az első levelezésünket, de sajnos úgy tűnik, az idő homolyába vész, azóta nincs meg az az emailcímem. De tisztán emlékszem, hogy ezzel írtam rá. Nem biztos, hogy legelőször, de ez benne volt. Aztán küldözgettem neki füzetcímkéket és órarendeket az oldalra, majd megkérdeztem, hogy felvenne-e maga mellé társnak. És tudjátok, hogy az az makacs fejű Skorpió mit mondott? Hogy jól van, felvesz próbaidőre. Azt hittem, elküld a büdös picsába, erre... :D És október 26-án fel lettem véve hivatalosan.

De ami úgy durva az egészben, az az, hogy mennyire... elég pár ilyen apró dolog. Nekem az Air Gear volt az, amely elindított az úton. (A görkoris anime, amely pont arról szól, hogy szárnyalj és találd meg a szabadságodat, igen.) Az Air Gear miatt írtam rá Masikára, akivel azóta is barátok vagyunk, és az ő személyében egy nagyon értékes barátra leltem, amiért soha nem lehetek elég hálás. De az Air Gear miatt kezdtem el animéket is nézni, az animék miatt szerettem bele a japán kultúrába, a japán kultúra miatt mentem japán szakra, és igen, már egy hét sincs, és repülök Japánba.

Mert minden kis apró véletlen összefügg. Nem úgy, mint ennek a mostani bejegyzésnek a mondatai és a mondanivalója. Csapongok össze-vissza, nézzétek el nekem. A szakdolgozat miatt az idegeim mostanában eléggé felőrlődtek, arról nem is beszélve, hogy az alvásaim is nagyon össze-visszák voltak. Két héttel ezelőtt még hagyni akartam a fenébe a szakdolgozatot, hogy majd a következő félévben, mert most már úgysem lesz meg... Borzasztóan álltam. Aztán hazamentem hétvégére, és írtam estétől hajnalig, mint a güzü. Ideges voltam, de a családom mindenben segített és támogatott. Akárcsak a barátaim. Édes Istenem, mennyit köszönhetek mindenkinek... A családomnak, hogy rugdostak, amikor kellett és mindig lelkesítettek, főleg a húgom. A lakótársaimnak, hogy elviselték a rigolyáimat, hogy ők is bátorítottak minden alkalommal, és hagytak dolgozni, amikor rám jött az ihlet. És természetesen nagy-nagy-nagy ölelés minden barátomnak, aki valami lelkesítőt mondott. Azt mondjuk kifejezetten nem állhattam, amikor mindenki kérdezgette, hogy hogyan állok, de még az is érthető. De az a sok lelkesítés, a sok bizalom abban, hogy menni fog... Ezek miatt sikerült végül összehozni, ebben biztos vagyok. ♥ Félreértések elkerülése végett mondom, nem, még nincsen teljesen készen. A konzulensnél van az összegzés a bibliográfia, hogy jó-e, plusz még meg kell írnom japánul is a konklúziót, amit majd a japántanárnő kijavít, de legalább már a többi megvan. És hacsak nem üt be valami nagy gebasz *kérlek kérlek kérlek NE*, akkor meglesz. Remélem. Meg kell lennie. Most már tényleg.

Masikával, Dáviddal és Olgival kedden is megyünk inni ünneplésként, hogy (remélhetőleg) akkorra már meglesz a szakdoga. Remélhetőleg.

Addig még jópár tennivaló akad, megnéztem, mennyi mindennel vagyok lemaradva a sulis dolgokból, hát... Lesz mit megírnom az elkövetkezendő napokban. De ez már csak ilyen. :D 

Csók mindenkinek. 

 

ui.: Siát lecserélem. OH TIME TO BREAK THE CHAIN NO PAIN DON'T BE AFRAID BUT KAWARANAI SAME OLD DAYS SAME ALWAYS2

 

 

És természetesen a hivatkozások.

1 Dóriya 2017 (online forrás Facebook lol).
2 BACK-ON - Chain. (forrás: a saját üvöltő hangom a fejemben)

010.

2016.10.18. 23:39, Nina
Címkék: írás egyetem
Juhé, legalább 10-ig eljutottunk!

Amikor már aludni akarsz, mert másnap ötkor kelsz, akkor kell úgy dönteni, hogy áhh, milyen rég írtam, dobok fel valami életjelet. Majd nyilván meglátod, hogy Gportálos versenyek vannak, merő kíváncsiságból megnézed, milyen az írós verseny, és végül azon veszed észre magad, hogy ezer éve nem írtál semmit, de most jóformán kidugott nyelvvel kezdesz el alkotni, és bár nehezen jönnek a szavak, kifejezetten élvezed, hogy végre ismét alkotsz.

Mennyire hiányzott már, ejh. ♥

És meg is írtam. Nem lett hosszú, 250 szó volt a minimum, 800 a maximum, hát nekem valami 300 körüli lett, egy oldal sincs, de örülök neki, mint majom a farkának. És megmutattam a lakótársaimnak, Olginak és Eszternek, ennek a két csodálatos lakótársnak, akiknek ráadásul tetszett is. Nem mintha nyerni akarnék vele, vagy bármi, csak örültem, hogy végre akadt némi motivációm és lendületem írni. 

A mai napomnak úgy tűnik, ez lett a koronája, egyébként is remek nap volt, semmit nem csináltam, csak pihentem és animéztem.
Ja, mert meg vagyok fázva.
Kivettem a mai napot szabadnapnak, mert úgy éreztem, nem bírnám ki a 3 órát egymás után, utálom, hogy nem fújhatom ki hangosan az orrom, mert illetlen (koreai óra yay), nem szipoghatom fel az orrcseppet, és a nap végére úgy érzem, meghalok. Ezért vettem ki szabadnapnak a mait. És a pláne az volt hozzá, hogy nagyon tanulnivalóm se volt - nyilván találtam volna, ha találni akartam volna (de nem akartam). 

Jó végre, hogy le lett adva a szakdolgozat címbejelentője (A japán oktatás szociális problémái - hurrá hurrá), bár amennyi gond meg ideg volt vele...

Egy gyors jótanács minden egyetemistának: NE az utolsó hétre hagyjátok a konzulens-keresést és a szakdoga címbejelentésének intézését! 
Legalábbis akkor ne, ha nem akarjátok, hogy végig gyomoridegetek legyen és kihulljon a hajatok. Mert nálam elég para volt az egész. Nem is értem, miért voltam ennyire hülye. Hát, meg is érdemeltem.

Na, hát így ennyit mára, egészen pozitívan jelentkezem, bár orrfújósan és holnap korán kelősen, uhh. .___. Mert nyilván az okos emberek mennek reggel 7-re dolgozni, amikor betegek. Miért is ne? 

Jóccakát mindenkinek~

551. mese

2016.03.18. 00:13, Nina
Kicsit közelebb magamhoz

Megint elkapott a magány. Ami azért vicces, mert a napom fantasztikus volt és élettel teli. De most este... azt hiszem, rájöttem pár dologra magammal és az érzéseimmel kapcsolatban.

Kezdjük azért a mai nappal, amilyen király volt, meg kell örökítenem írásban. Délelőtt órám volt, amiről azt hittem, elkések. Pláne, mert útközben találkoztam Aleksszal, aki közölte, hogy igen, Juditka már rég ment az órára, sőt, még Oppával, aki általában mindig nagyon késik, vele is találkozott már. Bakker. xD És! Mégsem késtem el. :3 Sőt, pont elértem a tanár urat a liftnél, így liftezhettem felfelé~ (Talán amúgy is lehet használni, de nem akartam volna, mert se tanár, se mozgássérült nem vagyok.) A tanár úr egyébként imádnivaló volt, kapásból előreengedett, aztán a nagy laza yolo-arckifejezésével megkérdezte: "Mi újság?" Hát csodálom, hogy nem lett fangörcsöm, hahaha. És végül elbeszélgettünk (abban a kb. 20 másodpercben, míg a lift felért) a kávékról. Ő is sokat iszik és szereti. :D

Óra után elmentem Aisuhöz. Juditkával mentem, ő vett útközben bérletet, én meg kínai kaját. Aisunél Vasember 2-t néztünk, és rá kellett jönnöm (ISMÉT), hogy én azt már (részletét legalábbis) láttam. >< Ilyenek nekem ezek a Marvell-filmek. Nem maradnak meg annyira se, hogy tudjam, hogy már láttam őket. Pedig a Thor vicces volt. "Adj lovat!" (*lö kisállatkereskedésben* xDDDD)

Aisutől vele és a lakótársával, F-fel mentünk visszafelé, Aisu csak kaját venni ment, F viszont jött velem, én meg mentem vele. xD Igen, ezt megaszontam. Lényeg, hogy ő jött velem, én meg ezért másik metrót választottam, és vele mentem.

A suliban az óra után a lányokkal elhatároztuk, hogy megyünk Bubu teázni, mert Esztiyának szülinapja van. El is mentünk: Esztiya, Liz-ah, Petra, Enikő, Kitti és én. Meg Oppa és Ildiya, bár ők... nem igazán értem, miért jöttek. Oké, hogy Esztiyával és Lizzel (meg velem) jóban vannak, de a többiekkel nem igazán, nem is ismerik őket, ráadául Ildiya lecsatlakozott a teázónál, Oppa meg bejött, de Lizen kívül senkihez se szólt, nem vett teát, és nem is szállt be Esztiya ajándékába. Elég érdekes volt. Ami azt illeti, Liz is játszotta az Oppa-féle "nem szólok senkihez" játékot (Oppán kívül persze), amit kezdek nagyon unni. Ha ők ketten együtt vannak, mást le se szarnak, ami nem lenne gond, ha CSAK ketten vannak. De egy társaságban kifejezetten zavaró, amikor csak egymással beszélgetnek, másra rá se szarnak. Ráadásul egymás közt is végig csak a negatívumokat, kritikákat és pesszimizmust. Nem szeretem ezt.
Na mindegy, azért meghívtam Esztiyát szülinapja alkalmából. :) És mi többiek jól elszórakoztunk. :D Vicces videókat néztünk, nevetgéltünk, jó volt. :D Először Oppa és Liz (a két negatív hangulatfelelős) csatlakozott le (őszintén megmondom, nem is bántam), majd Kitti és Eszti is elmentek, így Petrával és Enikővel hárman maradtunk. :D Múltkor is pont így voltunk Bubuzni, most is jól feltaláltuk magunkat. ^^ Kicsit még ott maradtunk, aztán elmentünk, tettünk egy kört (megmutattam nekik egy király teaházat, ahol előtte Masikával voltam~), majd vettünk egy-egy gyrost Petrával, és elhatároztuk mindhárman, hogy sétálgatunk még (pedig már sötét volt). Elmentünk a Hősök terére (az Oktogontól :D), majd körbementünk a Vajdahunyad-váron, és visszafelé a Hősök terénél elváltak útjaink. :) De nagyon jó volt, velük mindig jól elnevetgélünk. :D Szerintem azért is van, mert mindhárman magányosnak érezzük néha (vagy épp sokszor) magunkat. És így meg teljesen jól elhülyültünk, kibeszéltük félresikerült szerelmi sztorijainkat, és már tervezzük a következő felvonást. :D 

És akkor amikre rájöttem. Egyik, hogy imádom a csajos dolgokat. Ezalatt nem a ruhákat és kiegészítőket értem, hanem a lányokra jellemző dolgokat:
Tegnap Noriko-san divatbemutatót rendezve megmutatta, miket vett magának mostanság, majd lereszelte és kilakkozta a körmeimet, amiket hagytam hosszabbra nőni. Most szuper csillogó piros körmeim vannak, odavagyok értük. 
Lebeszéltem Sky-jal, hogy rendezünk egy csajos napot jövő hét szerdán, sminkelünk, kávézunk, beszélgetünk az ilyesmi csajos dolgokról.
Ma Enikővel és Petrával a fiúkról, kapcsolatokról, ilyesmi csajos dolgokról beszéltünk.
És igen, mindet imádtam~ *-* Szeretek cseverészni, akár ruhákról, akár kozmetimukról (bár nem nagy tapasztalatom van), akár fiúkról. Szeretem, ha egymásnak mutogatjuk a csajos szerzeményeinket. Szeretem, ha hülyéskedünk mindenfélét. :D 
Szeretek lány lenni. :)

Azután a legújabb dolog, amire ma este jöttem rá: mit is jelent számomra a magány. Azt írtam, elkapott a magány, és ez valamennyire talán így is van. Nem az, hogy nincsenek barátaim, mert vannak, nagyon is vannak, és szeretem őket a hibáik ellenére is. Viszont néha úgy érzem, ők kevésbé szeretnek, vagy nem is az, hogy mondjam... kevésbé tartanak fontosnak. Míg nálam ha valaki bármivel írt, rögtön elsőbbséget élvezett, rögtön küldtem mindenkinek minden anyagot, amint csak kérte, rögtön hívtam, bármi baj volt, mostanában úgy érzem, ennek semmi értelme, mert alig a töredékét kapom vissza. Rámírnak, hogy jajajajj, segítség kell hirtelen, válaszolok is azon nyomban, aztán a következő üzenet fél óra múlva jön, hogy jaj, köszi, hogy írtál. .__. Elmondják, mennyire szeretnek és mennyire örülnek, hogy találkoztak velem, aztán megbeszélünk valamit, és aznap jaj, bocs, most mégse. Nem tudom, hogy az én gondolkodásommal van-e a baj, de nekem az ilyenek nem férnek bele egy barátságba. :/ Még ha tényleg valami nyomós indok van, de amikor már tizedjére is jön egy újabb indok... Érdekes. Úgyhogy azt kell mondanom, csalódtam. :( Hirtelen egy maroknyi embert sem tudnék mondani, aki betartotta nekem az ígéreteit, és nem bántott meg valami szarsággal. Ami nem is annyira baj, mert nyilván nekem is vannak ilyen stiklijeim, a gond az, hogy mostanában mindenkinek gyorsan gyűlnek az ilyenek, míg úgy érzem, én a szívem-lelkem kiteszem. :( Akiknél meg nem gyűlik, ők annyira nem közeliek, és ez a másik. Hogy ha van is gondom (márpedig bőven van), nem tudom kinek elmondani. Hiába, hogy a barátaim, hiába, hogy szeretem őket, de jelenleg egyetlenegy személy van, Kelly, akinek úgy érzem, bármit bárhogy elmondhatok, mert mindent tud rólam. És ezt ilyenkor nagyon fontosnak érzem, hogy ne kelljen magyaráznom mindent, hogy ki kicsoda, hogy mit miért gondoltam, hogy miért fontos nekem az a probléma...
Szeretem nagyon Juditkát is, Mariskát is, az úgymond újabbakat is, de... de úgy érzem, nekik túl sokat kellene mondanom, és... valahogy... nem tudom. Minden apró ostobaságom benne van, és nem tudom, mennyire értenék meg. Bár most belegondolva, Juditka és Mariska tuti megértené.
De ez az, amit mostanság magánynak hívok. Amikor nem tudok egyetlen embert sem, akinek hirtelen annyit mondhatnék, öleljen át, és csak hagyja, hogy fáradtan a karjai közt pihenjek. Pedig erre hihetetlenül nagy szükségem lenne.

545. mese

2016.02.09. 23:35, Nina
Címkék: barátok egyetem
Don't lose your way in your mind

Néha hajlamos az ember megfeledkezni arról, mennyire fontosak is számára a barátai. 

De ilyenkor jönnek az ilyen alkalmak, mint a mostani is, mikor totál lecsüggedten, orrot lógatva megy az ember hazafelé, és a barátai folyamatosan jó kedvre derítik. 

És hát persze Kelly. Néha piszkosul hihetetlenül remekül eltalálja, mit kell mondania, hogy egyenesen a szívemig hatoljon. Ő a legjobb, hiába. :) Vihetnek minket másmerre az útjaink, kerülhetünk más egyetemekre, más városokba, az igaz barátok nem szűnnek meg barátok lenni. Köszönöm, Kelly. ♥

Minna, sose forduljatok el az emberektől. Olyan emberekből lehetnek igaz barátok, akikről nem gondolnátok első pillanatban. És lehet, hogy elárul egy-egy ember néha, lehet, hogy csalódsz, de ha van egy igaz barátod, ő ott lesz. Kívánom, hogy mindenki találjon magának egy igaz barátot, mert annál nagyobb kincs talán csak a szerető család. Vagy úgy egy szinten a kettő.


Egyébként mindez annyira vonatkozott, hogy elkezdődött az egyetem. És ha nem lenne elég szívás, hogy rögtön el akarnak minket havazni, és folyamatosan felnyomják valamivel az agyunkat, akkor jön be az igazi csalódás, amikor Nina munkát akar vállalni, és megtalálja élete állását (könyvtári asszisztens), ám az állásinterjú (élete első állásinterjúja) nem alakul túl jól. Na nem az, rosszul se, de azért nem az igazi. És ez nagyon bánt.

Természetesen azóta hazatértem Hollandiából, nagyon jó volt. :) Igazán tartalmas 5 napot tudhattunk Imouto-channal a hátunk mögött. :D

Azóta már bőven eltelt az idő, voltam születésnapi buliban, Nippon Groove-on, nagyon jó volt mindkettő. :) Pihengettem otthon a kisvároskámban, eljött hozzám Kelly, ott aludt, vele is jól elvoltunk. És hát folytatódott az egyetem.

Ganbatte ne.

542. mese

2016.01.14. 21:54, Nina
Címkék: egyetem barátok film
Vizsgák után

Ööö, izé, hali! 

Azt kell mondanom, teljesen kiment a fejemből, hogy ennyire régóta nem írtam semmit. :'D Na, mindenesetre most majd pótolom! Végeztem a vizsgákkal /kitartást, továbbra is vizsgázó társaim/, így van is időm írni. :)

A vizsgáim... nos, azokról nem igazán szeretnék írni. Azt hittem, decemberrel véget ért a szívás a rengeteg zh-vizsgával, de sajnos tévedtem. A legtöbb mostani vizsgám szívatás volt. És egyáltalán nem vagyok elégedett az eredményeimmel. De szerencsére eljutottam arra a pontra, hogy a demotiváltságomnak vége, következő félévben majd jobban igyekszem, és jobban teljesítek. :)
//Mert igen, volt egy jó hosszú demotivált időszakom, amikor megint nem értettem, mit keresek én bárhol is, és mit akarok magammal kezdeni az életemben.//

Jöjjön viszont a sok esemény, mert semmiképp sem akarom elfelejteni őket!

Hétvégén Szombathelyen voltam a másodunokatesóimnál. ^^ Az idősebbik lakásavató bulit tartott, és meghívott. :D Nagyon jól éreztem magam, egyrészt, mert a parti nagyon jó volt, remekül szórakoztam, jókat viccelődtünk (pedig jóformán vadidegenek voltak ott), másrészt pedig mert a fiatalabb másodunokatesóm előtte tartott egy városnézést, amit szintén nagyon élveztem. :) Voltunk Szombathelyen a csónakázó tónál és a központban, mindkét helyen tettünk egy jó kis sétát. És persze beszélgettünk, nevetgéltünk egy csomót. :D A bulin pedig először azért megszeppentem, hogy a másodunokatesóimon kívül kb. senkit nem ismerek, de azért végül is jó volt, senki nem harapott, jól el lehetett beszélgetni. ^^ Okos és nyitott társaságról volt szó, szóval pláne. :)

Miután Szombathelyről visszautaztam Pestre, felugrottam Noriko-sanhoz spanolni kicsit - hátha tanulunk, ahh, egy francot -, jól szórakoztunk, aztán a lakásban a további napokon már tényleg tanultam. (Nem lett eredménye.) 12-én eljött Esztiya, és közösen tanultunk, ami meglepő módon tényleg működött! Ő is olvasta a saját anyagát, én is az enyémet (ami egyébként ugyanaz volt, csak ő előrébb járt), és ha kérdése volt bármelyikünknek, nem kellett elhajítani az összes papírlapot, hogy "Fuck, én ezt nem értem!!", hanem odafordultunk a másikhoz, hogy "Te figyelj, ezt érted, hogy van?" és a másik elmagyarázta. :D Sokkal könnyebb volt mind megérteni a dolgokat, mind pedig tanulni. Szerintem ezt a módszert máskor is alkalmazni fogom vele. :D 

A tegnapi vizsgám után pedig igazán aranyéletem volt. Liz-ahval és Dóriyával sétálgattunk és beszélgettünk (Frei kávézót kerestünk xD), majd (mikor nem találtunk,) Dóriyával elmentünk az Árkádhoz egy jó kis könyvnézős tokiói csokis málnakávé-ivászatra~~ (Bár csak én ittam olyat, ő valami jemeni kávét ivott, jól nézett ki. :D) Aztán pedig szemrevételeztük a kisállatkereskedést, olvadoztunk egy csomót... xD De nagyon jó volt. :) És mindez nem volt elég, este elmentem Fruzsihoz~ Megnéztük a Mentőexpedíció c. filmet, fúúú, jó volt! :D Hajnal egykor jöttem haza. ><

Ma pedig megint Noriko-sanhoz látogattam, mert a Frei kávézóban vettem tokiói csokis málnakávé-őrleményt, ami remek lenne, ha kompatibilis lenne a kávéfőzőmmel. De nem az. >< Egyedül ehhez a fajta kávéfőzőhez nem jó (naná...), mert átveszi az aromáját meg talán túl magas fokon csepegteti, nem tudom, a Frei kávézóban mondták. Én pedig ma villámsebességgel hívtam Noriko-sant, hátha van másmilyen kávéfőzője. És volt is! Csak azzal meg az volt a gond, hogy a főzőlapja nem érzékelte, hogy rajta van, olyan kicsi volt a kávéfőző alja. xD Szóval próbálkoztunk mindenféle mással, de végül egy szűrővel kellett török kávéként megcsinálnunk. De így is finom volt. :D És Noriko-san azt mondta, nem bánja, hogy állandóan nála lógok, az egyik kedvenc vendége vagyok~ >w< 

Ééés a mai nap utolsó eseménye (mert persze van még~), késő délután jött Mariska. ^^ Ezer éve nem láttam, szóval nagyon örültem neki, hogy felvetette, hogy ma bandázzunk. :D Elmentünk a plázába, mert kellett neki ajándék, aztán itthon körülvettük magunkat egy csomó nasival, és filmet néztünk. :D Kész katasztrófa volt a címe, már meg akartam nézni, de nem is volt rossz, nevettünk rajta sokat. :D (A kedvencem a kisgyerek: Köfi! :D Mármint a 'köszi', csak tök pösze, gáááh, annyira aranyos volt. xD) A film után meg még beszélgettünk. Vele mindig szeretek beszélgetni, mert annyira céltudatos, hogy mindig motivál. :D

No, hát ennyit mára. Így is sokat beszéltem. :D Még csomó tervem és dolgom van, Anyáék meg jönnek fel értem szombaton, szóval alig várom. ^^
Juj, és holnap színházba megyünk Fruzsival! :D Ezer éve beszéljük, és végre sikerült leszervezni! *-*

Jók legyetek, mindenkinek hajrá a sulihoz, vizsgákhoz, mindenhez! :)

538. mese

2015.12.11. 21:38, Nina
Jó ideje már, bocsánat

Halihó! (:

Jól eltűntem mostanában, bocsánat mindenkitől. :( A chatemet közben nézegettem, meglátogattam azokat, akik írtak, csak írni nem írtam, elnézést kérek ezért is.

Hivatalosan is vége van a szorgalmi időszaknak, kezd a csodálatos vizsgaidőszak. Na nehogy azt higgyétek, hogy ez azt jelenti, hogy eddig nem kellett tanulnom. SŐT. Eddig volt a kínzatás. Kedden két zh-vizsga + két tesztpótlás, csütörtökön szintén két zh-vizsga, nagyon izgi volt, már persze a szó negatív értelmében, ha van olyan neki. 

Na, de beszéljünk kellemesebb témákról. :) Mééééég nagyon anno kaptam Mee-chantól egy aranyos kis díjat, ezt igazából már hetekkel ezelőtt megcsináltam, de sehogy sem volt érkezésem feltenni ide. Most azonban a Bővebbenre kattintva megtaláljátok! ^^ Köszönöm szépen, Mee-chan! *^* És bocsánat a hatalmas késésért! :(

Nemrég volt mikulás~ (Bár, de, régen volt. Mindegy.) Ki mit kapott? :) Én a szokásosan tökéletes nagy adag csokit és gyümölcsöt. :D Még most is azokon élek itt Pesten, meg kell majd köszönnöm a nagyijaimnak, el ne felejtsem. ^^"

Közeledik a karácsony is. Ajándékötletek, házdíszítés, karácsonyiasodás megy már? :) Őszintén megmondom, magát a karácsonyt annyira nem szeretem. Általában van valami veszekedés otthon, ami lehangol. Pedig máskor nem szokott lenni, illetve ha igen, az nem olyan lehangoló, mint karácsonykor. Viszont a készülődést nagyon szeretem! Ajándékcsomagolás, házdíszítés, (bár Pesten nem díszítjük a lakást, otthon meg Anya már megtette, így ez kiesett, de maradt a) karácsonyi dalok éneklése, nevetgélés, sütögetés~ Ezek mind nagyon jó programok a családdal, számomra ez az igazi karácsony. :)

Bár a blogra nem igazán jártam fel írni, pár kis jegyzetet írtam magamnak egy-két napról, mert olyan jól éreztem magam, hogy semmiképp sem akartam elfelejteni. Sajnos csak kevés dologról írtam, a többi hirtelen nem jut sorjában az eszembe, pedig rengeteg jó élménnyel gyarapodtam az elmúlt időkben, például amikor Szandi-san és Panka-san eljöttek, és megvillogtattam előttük a csodálatos borsófőzelék-főző és virslisütő képességemet, vagy amikor ugyanezt Fruzsival is eljátszottam, és ő is le volt nyűgözve. :D Oh, és Fruzsival azóta találtunk egy jó csirkézős helyet is, valamint a kisvárosunkban is csapattuk a gyertyagyújtáson. :D Judóval is találkoztam az elmúlt időkben, ez is külön öröm volt. :)

És a jegyzetekből: Noriko-sannal, Oppával és Dóriyával jártuk a várost, jókat nevettünk mindenfélén egymásba karolva. A díszítés csodálatos, Noriko-sannal le voltunk nyűgözve. ^^ Majd pedig másnap plázáztunk és moziztunk (óra helyett *bűntudat mardossa*) a két lánnyal, és egyszer sem éreztem a kellemetlen harmadik szerepét, de szerintem egyikünk sem. :)) Egyébként a Kémek hídja c. filmet néztük, jó volt, de olyan érzésem volt végig, mintha már láttam volna. Pedig tök új film, fura volt. :'D

Tegnap Bubuzni mentünk két koreais csoporttársammal~ (Petrával és Enikővel, csak hogy a jövőben se felejtsem el. :)) Tök jó volt, kibeszéltük az első... k-pop számainkat. xD Hahaha. És sok vicces videót néztünk~ Jófejek és viccesek ezek a lányok~ ^^
 
Ma pedig Kelly volt nálam. Már annyira hiányzott, hogy el nem tudom mondani. ♥ Megünnepeltük előre a karácsonyt ("biztos ami tuti" alapon), ríkatós, de nagyon-nagyon jó filmet néztünk (Titokban, Délen, angol címén Secretly, Greatly), tejeskávéztunk (sokat), gyrosoztunk (a lakótársam, Kitty is csatlakozott), és sokat beszélgettünk, nevettünk, ahh, csak a szokásos~ ♥ És találjátok ki, ki kapott egy csodálatos Ken 92-es pulcsit? *^* Várjatok, segítek...
Hát én. :D ajándékok Dóri sshitől
 
Igen, én kaptam. :D Kelly annyira drága~ ♥ *^* És akkor ehhez már hozzácsaptam azt a csodálatos ajándékrengeteget, amit még a Dél-Koreából hazatérő Dóri sshitől kaptam. Annyira drága ő is, tök sok mindent hozott, pedig nem kellett volna. ;w; De milyen jót kávéztunk~ (Szintén egy óra helyett. *bűntudaaaaaat* De látjátok? EXO és VIXX! Meg nasik és kézkrém! Aranyba kéne foglalni ezeket a lányokat~~)
 
Na, viszont... Amint lesz rá erőm, időm és kedvem, megrestaurálom az oldalt, mert jelenleg a képek eltűnőben vannak, bejegyzések és én meg még csak a közelében sem vagyunk. De majd egyszer... Mert amúgy ugyanúgy szeretem ezt a helyet, mint eddig. :)
 
Addig is kitartást mindenkinek a sulihoz, vizsgaidőszakhoz! És persze jó karácsonyi készülődést~ ^^
Jók legyetek és hallgassatok VIXX-et~ :D (Ninaa, annyira örülök, hogy megszeretted őket! TwT)
 

536. mese

2015.11.12. 22:07, Nina
Chained up

손을 들어 난 Freeze! Armor Down!
Nananana Nanana Nanana
날 차갑게 내쳐도 괜찮아
떠날 수 없어 Chained up
Chained up

Bizony, kijött a VIXX új albuma, vele a címadó dallal, ami nem más, mint (ki nem találjátok az idézetből) Chained up. Hogy tetszik, Starlightok? Ja, nem, ők már mind meghaltak. Már persze egyes 'értelmes' emberek szerint. Mások szerint meg élnek és virulnak, valamint a nyálukat csorgatják az undorító nyakörvekre és buzisan mélyen kivágott fehér öltönyökre. (Ha nem jött volna le, ez a véleményem a kinézetüket illetően.)
Koncepciót nem nagyon vélek felfedezni, ennél kicsit ötletesebb is lehettél volna, Ravi. Nem, amúgy tudom, hogy nem a te hibád. Legalábbis remélem, hogy a cég volt az, amivel elszaladt a ló, és a fiúkra erőszakolta ezt a szexinek gondolt valamit. 
Amúgy meg a szám baromi király, bár elsőre meglepő volt. Az MV is jó - Ken egy igazi műalkotás benne, azt kell mondanom. És a többi szám között is van nagyon "right in the kokoro".

VIXX-reklám és -véleményezés off. A zenékhez azért berakom ezt a klipet, bárki meg akarja nézni, tegye. Negatív véleményt viszont nem kérek, mert még mindig nagy fan lévén (nem tudok mit tenni), nem fogadom túl jól. Bármi másról nyugodtan, róluk nem. Ninalogika.

Amúgy. Végre hétvége~ Mert pénteken már nincs egyetem egyik héten se. Juhú. Vagy sem. Inkább lenne... Keddenként 5 gyakorlatom van, ami röpke 10 iskolai órának felel meg, és mind kötelező. 

A suli is nehezebb lett, jóval. Kb. ötször annyi a tanulnivaló, háromszor annyi zh, feladatok, minden. Bukásra remélhetőleg még most sem állok, de a tavalyi teljesen ötös átlagomnak valószínűleg olyan gyorsan búcsút mondhatok, hogy csak na. Mondanám, hogy ez nagyon szíven szúr... de sajna nem. 

Hát ez van.

Mindenki ösztöndíjakról, nyelvvizsgáról meg hasonló dolgokról beszél, én meg örülök, hogyha egyik nap nem kell az egyetemen töltött idő után még órákat tanulnom. Nagyon szépen elüldögélek én itt a seggemen, a nálam ezerszer okosabbak meg menjenek nyugodtan Japánba. 

Demotiváció off. Jók legyetek. Tanuljatok, mert az fontos. Hah.

얼어버려 난 Freeze! Armor Down!
Nananana Nanana Nanana
날카로운 발톱을 묻어놔
영원히 네게 Chained up
Chained up

532. mese

2015.10.03. 23:20, Nina
Lassan tényleg eltűnök

Halihó. (:

Régen jelentkeztem, ugye? Uhh, nagyon is. Az egyetem lefoglal, alig tudom tartani a lépést, úgy érzem. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.

Ma csodálatos napom volt. Az időjárás egyszerűen tökéletes; napos, tiszta, kék ég mosolyog rám, lágy szellő cirógatja a csupasz karom - ősz. Odavagyok érte. Itthon vagyok a kisvárosomban, és elsősorban a pihenés a lényeg. Fagyizunk, mamázunk, filmet nézünk, alszom. Leginkább alszom.

Hétfőtől csütörtökig megy a hajtás, de az keményen. Pénteken szerencsére nincs órám, habár inkább lenne... A másodév össze sem hasonlítható az elsővel. Ha azt mondanám, kétszer olyan nehéz, az talán megközelítené a valóságot, de lehet, hogy az sem lenne elég. Millió házi, tanulnivaló, olvasnivaló, ami igazából jó, csak hát nehéz. De ismételten sok érdekes tantárgyam van, amiket nagyon szeretek. A csoporttársakat dettó, tanárokat is. 

Csak épp pihenni és élni jut kevés idő az embernek, maximum a hétvége van regenerálódni az egész heti önpusztításból. De azért nem panaszkodom, ma például rávettem magam, hogy megszegjem a saját kis kikötésemet, és bár meg akartam várni, míg kijön a teljes K-Projekt 2. széria (K:Return of Kings), mégis elcsábultam, és megnéztem az első részt. Hát... ♥ ♥ ♥  Nem tudok többet mondani. Teljesen levett a lábamról, odavagyok érte. ♥ Kávangelikus egyházat alapítottunk Masikával. Várjunk szeretettel a kápista jelentkezőket. 

Ahh már, nem igaz, hogy nem tudok többet írni. Bocsánat, fáradt vagyok. Aludni indulok, holnap vár egy rakat házi. Tiszta gimi. .__.

Majd egyszer rendesen jelentkezem. Vagy ilyesmi.

Addig is jók legyetek!

Jut eszembe, az elmúlt hónapban betöltöttem a 21-et. Durva, mi?

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

Alicia Vikander - A legbiztosabb magyar forrásod az Oscar-díjas színésznõrõl! Képek, cikkek, hírek, minden egy helyen!    *****    -----Portálépítés és portáldíszítés kezdõknek és haladóknak! Rengetek leírás, JavaScriptek , CSS ,HTML kódok,Design!----    *****    Nem lehet saját lovad? Nevelj virtuálisan ITT! Nevelj, versenyezz, licitálj szebbnél szebb lovakra!    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG -A LEGINFORMÁLTABB ÉS LEGTARTALMASABB MAGYAR HONLAP AZ ÉNEKESNÕRÕL - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG    *****    Ho-ho-hó! A Mikulás útra kész! Azaz... Hol a sapkája??? Ó jaj! Most mi lesz? Gyorsan gyertek a Mesetárba!    *****    Ha te is szereted az Arrow sikersorozat elbûvölõ házaspárját látogass el az ország egyetlen Olicity rajongói oldalára!    *****    Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony - Barbie - My Little Pony    *****    VIDEOJÁTÉK HONLAP! Retro játékoktól, a legújabbakig! Friss újdonság: Call of Duty: WWII és WoW: Battle for Azeroth!    *****    Kapható a VÖRÖS HÓ címû regény. Kaland és rejtély az örök fagy birodalmában. VÖRÖS HÓ. Részletek a weboldalon!    *****    Ho-ho-hó! A Mikulás útra kész! De hova lett a sapkája??? Ó jaj! Elmarad a Mikulás-nap??? Gyorsan gyertek a Mesetárba!    *****    Legfrissebb videojátékok, fõleg Warcraft és FPS játék hírek! Blog, Airsoft, Tech! Kattints ide!    *****    Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok | Furry Fandom | Antropomorf Állatok    *****    Hová bújnak a virágmanók, ha elered az õszi esõ? Nem találjátok ki? Nyuszi mama majd elárulja! Gyertek a Mesetárba!    *****    Nálam nincsenek AKCIÓK, minden elemzés BECSÜLET KASSZÁS, az oktatás pedig INGYENES! Keress oldalamon!    *****    Bavaria 42 2018ban is várunk szeretettel mindenkit egy felejthetetlen tengeri vitorlás túrára! Vitorlás tudás nem szükséges!! Bavaria 42    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - HA ELSÕKÉZBÕL SZERETNÉL INFORMÁLÓDNI, AKKOR ITT A HELYED - LEGFRISEBB HÍREK, KÉPEK, CIKKEK!    *****    Karácsonyra szép AJÁNDÉK egy Személyre szóló asztrológiai elemzés! Kinyomtatva és bekötve örök emlék marad!    *****    ***MUNKALEHETÕSÉG!*** Új cég, új lehetõség, ingyenes regisztráció! Ugye tudod, mit jelent elsõk között lenni...?!    *****    A legfrissebb videojátékokról olvashatsz híreket! Elemezzük a Call of Duty sorozat legújabb részét World War II    *****    A RENDKÍVÜLI horoszkóp akciók Karácsonyig tartanak,most rendelj saját illetve szeretteid részére elemzéseket. Kattints