Amikor a japán oktatásról (vagy a japán földrajzról vagy a munkáról vagy igazából BÁRMIRŐL) tanulsz a szóbeli államvizsgára, és olvasod azt, amit ott kinn láttál...
A fülemben cseng a japán iskolák tipikus csengője, amelyet bármelyik school life animében hallhatunk. Látom magam előtt a konbiniket és a kávékat, amiket ott és az automatákban árulnak.

És basszus, ezek az animék tényleg reálisak! (Már nyilván a reális animék, y'know...) A helyek, néhol még a márkák is pontosan egyeznek... És nagyon hiányzik. >< Azt hittem, kimentem, megnéztem mindent, amit csak tudtam, és ezzel majd jól elleszek, de nagyon nem. Folyton visszamennék, de közben tudom, hogy nem lenne újra ugyanolyan, mert nem is ugyanakkor mennénk, nem is ugyanúgy... De attól még úgy mennék.

Mindegy, itt van nekem mind a 26 csodálatos államvizsgatétel, egyelőre meg kell elégednem azokkal. Nem mintha nem lennének elegek, pfuhuuu. (Pedig az összeset megkaptam kidolgozva. *köhög, köhög*) Mindenesetre jól akarok teljesíteni. Vagy legalább nem megbukni. De ahh, shit, nekem kell az az ötös. :c Ha már minden más is az lett. I need it.

Egyébként abszolválás pipa. Gondoljatok majd rám 5 és fél nap múlva.