Néha hajlamos az ember megfeledkezni arról, mennyire fontosak is számára a barátai. 

De ilyenkor jönnek az ilyen alkalmak, mint a mostani is, mikor totál lecsüggedten, orrot lógatva megy az ember hazafelé, és a barátai folyamatosan jó kedvre derítik. 

És hát persze Kelly. Néha piszkosul hihetetlenül remekül eltalálja, mit kell mondania, hogy egyenesen a szívemig hatoljon. Ő a legjobb, hiába. :) Vihetnek minket másmerre az útjaink, kerülhetünk más egyetemekre, más városokba, az igaz barátok nem szűnnek meg barátok lenni. Köszönöm, Kelly. ♥

Minna, sose forduljatok el az emberektől. Olyan emberekből lehetnek igaz barátok, akikről nem gondolnátok első pillanatban. És lehet, hogy elárul egy-egy ember néha, lehet, hogy csalódsz, de ha van egy igaz barátod, ő ott lesz. Kívánom, hogy mindenki találjon magának egy igaz barátot, mert annál nagyobb kincs talán csak a szerető család. Vagy úgy egy szinten a kettő.

Egyébként mindez annyira vonatkozott, hogy elkezdődött az egyetem. És ha nem lenne elég szívás, hogy rögtön el akarnak minket havazni, és folyamatosan felnyomják valamivel az agyunkat, akkor jön be az igazi csalódás, amikor Nina munkát akar vállalni, és megtalálja élete állását (könyvtári asszisztens), ám az állásinterjú (élete első állásinterjúja) nem alakul túl jól. Na nem az, rosszul se, de azért nem az igazi. És ez nagyon bánt.

Természetesen azóta hazatértem Hollandiából, nagyon jó volt. :) Igazán tartalmas 5 napot tudhattunk Imouto-channal a hátunk mögött. :D

Azóta már bőven eltelt az idő, voltam születésnapi buliban, Nippon Groove-on, nagyon jó volt mindkettő. :) Pihengettem otthon a kisvároskámban, eljött hozzám Kelly, ott aludt, vele is jól elvoltunk. És hát folytatódott az egyetem.

Ganbatte ne.