Hát akkor lássuk, mi is történt ebben a jó hosszú időben, míg távol voltam a blogolástól. 

Július 10-én kezdett a tanfolyam, amelyen az első nap egy sokként ért, ugyanis kiderült, hogy az össz-vissz 4 diákból 2 szuper szinten van, simán egy intenzív haladó jöhet nekik, a másik kettő viszont teljesen kezdő, értve itt azt, hogy hiraganán és katakanán kívül más nagyon semmi. Ellenben a kezdeti meglepődés után bele kellett lendülni a dologba, és bár az alvás rovására ment a készülés, mindig lelkes voltam az órákkal kapcsolatban, és szépen haladtunk csoportbontásban, az egyik felével az elejétől, a másikkal gyorsan haladva. Borzasztó aranyosak voltak a diákok - akik egyébként velem ~egyidősek voltak, illetve az egyik hölgy már idősebb volt -, a kezdők nagyon lelkesek voltak minden új felfedezésnél, a haladók pedig abszolút bírták, sőt, kérték a terhelést. Összességében elmondhatom, hogy annak ellenére, hogy NAGYON elfáradtam a végére, roppant elégedett vagyok a csapattal. A "legrosszabb" záróvizsgaeredmény 72%-os lett, és azt az a kezdőm írta, aki a hiraganán és a katakanán kívül semmit nem tanult előtte. És se animék, se doramák, se japán zenék nem játszottak nála. 

Mivel végül csak 4 fős lett a tanfolyam, a 40 óra helyett csak 30-at kellett tartanom, így szerdán végeztünk. Előtte lévő nap délután elmentünk a Komachi nevű japán étterembe, mert bár nem illik előre inni a medve bőrére, csak meg kellett ünnepelni, hogy másnap vége. :) Pár órát voltunk ott, de ott is kitűnt, mennyire jó kis társaság alakult össze, mert a mindössze másfél hetes ismerettség ellenére mindenféléről tudtunk beszélgetni, a japános témákon át a pszichológusok szükségességéig. :D Szerdán már nem sok tanításra volt idő, de amit tudtam, még megtettem, aztán pedig az okleveleikkel távoztak, azzal a búcsúval, hogy a két kezdőm folytatja majd nálam a tanulást magántanulóként. 

Maga a tanfolyam ugyebár minden nap 9-től 12.15-ig tartott, de utána sem lustálkodtam általában, leginkább Masikával töltöttem az időmet, akivel mostanában nosztalgiázva szenteljük egymásnak egyre több időnket, ami szuper jó. :) Nála az utolsó bejegyzés még mindig a Hauzol kávézós, ami azért jó, mert a mai napig teljesen igaz, ha valaki minket keresne, hát általában ott megtalál, ha nem a Barcraftban. :D

Masikán kívül még múlt héten a japán levelezőtársammal is találkoztam egy délután, nászúton voltak Magyarországon (és Bécsben) a vőlegényével, akivel iszonyat aranyosak. *-* Megmondom őszintén, nagy meglepetés volt, mert a képek alapján egy tipikus kimért, udvariasan semmit sem szóló japán férfira gondoltam, erre fel egy barátságos, érdeklődő és nagyon értelmes, jófej férfit kaptam. :D És még sok-sok ajándékot is, nem mellesleg, leginkább nasikat, illetve egy bentós dobozt, ami gyönyörű, csak sajnos elég pici. 
Egyébként az egyik kedvenc éttermembe ültünk be, aztán pedig a Margitszigeten néztük meg a zenélő szökőkutat.

Jézusom, még mindig nincs vége, hogy történt ennyi minden... 

Július 15-16. Nyári MondoCon. Hát, ez egy vicces(nek nem mondható) történet, ugyanis Liz már nagyjából másfél hónappal azelőtt kitalálta, hogy legyünk a mostani kedvenc játékából, az egyébként egészen új NieR:Automata nevű játékból 3 főbb karakter, Liz mint 9S, Noriko-san mint A2, én pedig 2B. Baromi sok bonyodalom, sírás és veszekedés után végül úgy alakult a dolog, hogy azt mondtam, én nem megyek. (Összegezve annyi történt, hogy Liz megígérte, hogy megvarrja az egész ruhámat - nem tette, Noriko-san ruháját viszont ketten összedobtuk, erre fel ő kijelentette, hogy nem jön. Itt durrant el végleg az agyam.) Ellenben a Con előtti pénteken nagy duzzogva elmentem Noriko-sanhoz pár cuccomért, és hogy, hogy nem, az lett belőle, hogy hajnali 4-ig Liz cosplayét gyártottuk, reggel pedig készülődés ment ezerrel. És fél 11-kor végül is úgy határoztam, hogy teljesen karakterhűtlenül, de megyek velük, vasárnapra majd megcsináljuk még jobban. Ki is mentünk, rengetegen kértek képet - nyilván mert Noriko-sannal elég kivágott cuccban voltunk... -, és sokan felismerték a játékot, aminek pedig Liz örült. Szombat este még javítottunk az én ruhámon is (minta került rá, a kesztyűt jobban megvarrtam, kisebbre a kivágást és egyéb ilyenek), és levágtuk a parókát, hogy rövid legyen, így vasárnap már jobb szerelésben mehettem. Vasárnap is jó sokan jöttek képet kérni. Ami gond viszont akadt, az az volt, hogy a szemkendős cp-nkben Lizzel nem igazán láttunk, valamint nekem a végére már fájt a lábam magassarkú csizmában. Éééés Leon Chirót sem sikerült elkapni képre, ami kifejezetten elszomorított. Vasárnap délután teljes megsemmisülésben értem haza, kiderült, hogy a diákoknak hiába csináltam meg szombaton a feladatokat, nem küldtem el véletlenül, ráadásul hétfőre is készülni kellett, úgyhogy eléggé rossz állapotban voltam. Ezen azért jelentősen segített, hogy a Con így végül (a pár apróságot leszámítva) jól telt, illetve még Leon Chirótól is kaptam egy olyan fanservice-t, amire nem számítottam. *-* Már otthon megírtam neki Facebookon, hogy én voltam az, aki képet kért volna tőle, bár épp zsűrizni kellett mennie, és bocsánat miatta, csak mivel többet valószínűleg sosem találkozunk, szerettem volna egy képet, de hát már anélkül kell leélnem az életemet. Erre fel mit látok? AZONNAL érkezett a válasz: "Where are you now?" Mivel már otthon voltam cosplay, jegy és minden nélkül, 1 órára a Hungexpótól, sajnos semmit nem tudtunk tenni, küldött magáról egy szomorú szelfit (♥), és kaptam egy szívecskét, de nem is ez hatott meg, hanem a tényleg rögtön érkező "Where are you now?". Nem véletlenül vagyok oda azért az emberért. ♥

A Con utáni napon sem állt le az élet, sőt... Hétfőn volt a diplomaosztóm! ^^ Most már hivvvvatalosan is diplomás ember vagyok, hahaha. És csodálatosan telt az esemény. Végül nem vettem rá külön ruhát, de legalább az egyik kedvencemben jól éreztem magam. A család elég hamar érkezett, és a meghívottak közül is szinte mindenki eljött, egyedül Fruzsanna, Juditka és Olgi nem tudtak, de ott volt végül a kiccsalád a mamákkal, Mariska, Kelly, Eszter, Katci és Masika jött Anikóval és Dáviddal. Mindenki annyira aranyos volt, hogy egészen meghatódtam én is, annak ellenére, hogy elég semlegesen indultam neki az egésznek. ♥ Mariskától és Kellytől kaptam egy bonsai fát és egy szerencsebambuszt, meghagyták, hogy nagyon vigyázzak rájuk és neveljem őket rendesen, de hát nekem élő növényt adni... :') 
A ceremónia után a kiscsaláddal és Eszterrel a szomszéd étteremben ettünk, utána még egy kicsit beszélgettünk nálunk, majd haza is indultak a drágáim. De tényleg remek volt az egész nap, nagyon jó hangulatban telt. ♥

A kedd és szerda eseményei a tanfolyamnál már le lettek írva, csütörtök óta pedig ami történés van, az annyi, hogy hazajöttem regenerálódni vidékre. :) 

Sajnos a Con után nem minden lett az igazi, elég gyakran és alaposan összeveszek mind Lizzel, mind Noriko-sannal, és emiatt elég érzékeny és ingadozó hangulatban vagyok. De ez most ilyen, majd lesz jobb. Letöröltem mindenféle plusz kommunikációt a telefonomról, se Facebook, se Messenger nem kell, úgy döntöttem.

Ma és holnap városi rendezvények vannak, voltunk is kinn, Bagi-Nacsa produkció volt, jókat nevettünk. :D Utána pedig nagy evés és este tűzijáték.
Holnap már készülök visszamenni Pestre, hétfőtől újabb tanfolyam jön, egy teljesen kezdő. Remélem, jó lesz, bizakodva állok elébe.