A karácsonyi köszöntésről talán lemaradtam, de az újévnél ezt nem hagyom!

Nem tudom, kinek hogy telt a 2016, nekem rengeteg változást hozott az életembe, pozitívakat, negatívakat egyaránt. Rengeteg, de tényleg rengeteg új embert ismertem meg, van, akikkel azóta szorosabb lett  a kapcsolatom, van, akikkel hanyagoljuk egymást. Fel sem tudnám sorolni, mennyi minden történt, mert ha csak az év elejére gondolok, már ott van Hollandia, az a bizonyos tavaszi MondoCon és az azutáni történések, nyáron ott van a munka és az új emberek, akiket ott megismertem, a hajam festetése, ősszel a végzős év kezdete és annak a nehézségei, a barátokkal való rengeteg program, majd pedig a karácsony, és hát igen, amit még nem mondtam: 29-én megkértem anyukámat, hogy vágja le a hajamat. Úgyhogy az új évet egy teljesen új frizurával, éppencsak váll alá érő hajjal kezdem. 

Összességében visszagondolva rengeteg jót adott nekem 2016, de mégis azt érzem, hogy sokkal több negatív, depresszív érzelem hatotta át ezt az évet, mint az azt megelőzőt. Ennek sok oka van, és ezekre nem szeretnék kitérni, hanem inkább azon akarok igyekezni, hogy 2017-ben a jó dolgokat lássam meg és ne hagyjam magam elcsüggedni.

Mit várok 2017-től? Ismét csak azt mondom, mint tavaly: semmit. (Na jó, talán kevesebb idiótát.) Ellenben mit várok el MAGAMTÓL 2017-ben? Több életkedvet, több tettrekészséget, több jóindulatot, de kevesebb megvezethetőséget, kevesebb negatív gondolkodást, kevesebb kifogást és kevesebb hisztit. Mindenek felett azonban több reményt és hitet. 

És ha már eddig olvastatok, szerintem elérkezett az idő, hogy leírhassam:
 

Nagyon boldog, békés, szeretetben, ölelésekben, nevetésekben és örömökben gazdag, sikeres új évet kívánok mindenkinek!

Még ha hihetetlen, akkor sem. Jesszus mamám, mennyien néztetek fel ide karácsony tájékán! (Szégyen, hogy én meg nem.)

Izé... Kicsit kellemetlen ez az egész, mert nem hogy semmi érdekeset nem írtam, sőt, mostanában (már vagy egy éve LOL) amiket írok, nem igazán jók, de hogy még csak boldog karácsonyt sem kívántam, hát... Elszégyelltem magam. ><

Utólag is nagyon boldog, békés karácsonyt kívánok mindenkinek. ♥

Köszönöm, hogy ennyien felnéztek, pedig jóformán tényleg csak a pofázásom olvasható az egész oldalon, még hozzászólni sem lehet. Jól esik, hogy ezek ellenére mégis ennyien erre tévedtek. Úgyhogy köszönöm. :)

Halihó!

Élek ám még, csak annyira el vagyok havazva (pedig alig szállingózik a hó), hogy az valami borzalmas. És mi a szösz, erre jövök fel, hogy a képfeltöltés.hu meghalt? Oh my... 

Na sebaj, így még több munka lett az oldalon, de most már valamit tényleg jól össze fogok dobni, csak várjatok! (Legalábbis nagyon szeretnék.)

Végre itt a szünet, dolgom így is ezer meg egy, de legalább lelkesítő dolgaim vannak, és óráim már nincsenek februárig, áve. Csak vizsgáim. ><

Na, hagyok itt egy aranyos hópelyhet (most találtam a galériámban), hátha ettől majd jobban havazni kezd!

Mindenkinek jó pihenést, aki már pihizhet, akinek még munkája van, annak pedig kitartást!
 

20:25 Na most figyeljetek, átalakulunk~

21:49 JESUS KIJÖTT A YURI!!! ON ICE UTOLSÓ RÉSZE

Dobunk mindent, sorry, folyt. köv.

Az ám a helyzet, hogy a múltkor említett írásom, amelyet oly nagy lelkesedéssel alkottam meg, és a megmérettetés és inspiráció kedvéért versenyre küldtem, nos hát az különdíjas lett. (Eeeegen, ilyen egy szép, értelmes mondat egy különdíjastól. Lol.)

De tény, ami tény, nagyon feldobott! Nem gondoltam volna, hogy bármiféle visszhangja lesz, úgy voltam vele, hogy elküldöm és jól van, örülök, hogy megírtam, de ennyi. Erre fel... :)

Itt van maga a verseny, azon belül van egy link az összes műhöz. Érdemes őket elolvasni, bár eddig csak a  nyertesekét és a másik különdíjasat olvastam, de azok nagyon tetszettek. :)

A Bővebben után meg szerintem felrakom az én írásomat, aki kíváncsi rá, olvassa szeretettel, bár itt is megtalálható, és ha valaki nagyon szeretne, a most írt linken tud hozzá kommentet írni. 
 

Egyébként. Tudom, hogy ezer éve nem jelentkeztem, úgy tűnik, ez már csak ilyen lesz, hol jelentkezem, hol nem. Sok minden történt velem mostanában, az egyik legmeghatározóbb, hogy otthon kitudódott a "nem mindig pozitív hangulatom". Ráadásul ahogy kitudódott, eh...
Anya vidáman mesélte, hogy interneten rákeresett a nevemre, én meg feszengve kérdeztem, hogy talált-e valamit. Mert ám erre a nevemre keresett rá. És talált is, azt mondta, olvasta a blogomat. Gyanús volt, hogy ennyire vidáman meséli, de egyre kényelmetlenebbül feszengve kérdeztem, hogy de mégis mit talált, mit olvasott. És igen egyértelművé vált, hogy nem örülök neki, hogy félek, hogy elolvasta az eddigieket, mire ő sikeresen rátapintott a dolgokra: "Miért, csak nem öngyilkossági gondolataid voltak?" - egészen nevetve kérdezte, aztán ahogy próbáltam elmismásolni a dolgot, lefagyott az arcáról a mosoly. És a vicc, hogy kiderült, hogy valami ezeréves régi irományomat találta meg AnimeFanficen. 
Viszont így robbant a bomba, az egész család állt megkövülve, én meg azt se tudtam, merre sunyjam le a fejem, belebújtam a telefonomba, és zavartan válaszolgattam a kérdéseikre. 
Szerencsémre a családom bebizonyította azt, amit eddig is tudtam, hogy ők a legjobbak. ♥
Imouto-channak különösen rosszul esett a dolog, vele beszéltünk a legtöbbet. Ezért nem akartam erről beszélni, utáltam magam, ahogy láttam az arcán a megbántottságot, utáltam, hogy ezzel fájdalmat okozok neki. De megbeszéltük. 

Azóta egészen jól vagyok. Támadnak nehéz pillanatok, de olyankor úgy döntök, lefekszem aludni. Az alvás majdnem mindenre jó, én mondom. Meg persze a tea és a kávé. Főleg a kávé. 

2:22 kívánhatunk valamit. Nem is tudom, mi legyen. Hmmm. Megvan. Elég általános, de jó ez. :)

Jut eszembe, egészen büszke lettem magamra, a héten már másodjára ültem le teljesen saját indíttatásból tanulni. Nem is árt, hozzátenném... De jó érzés, mikor még van egy rakat időd, de tudod, hogy te már nekiálltál, már csinálod, már benne vagy, egy része készen van, és csak némi utómunkálat vár rád. Tetszik. :D

Vettem amúgy egy kis naptárt. 2016-os ugyan, amiből már nem sok van, tudom, de úgy megtetszett~ 150 forint volt (igen, százötven, nem hagytam le egyetlen nullát sem :D), és nagyon menő, van benne egy csomó csajos rész, rendes kis notesz. Ebbe szeretném majd írni, mi minden történik velem, mert sajnos az emlékezetem lyukasabb mint egy emmentáli sajt. Már azt se tudom, a múlt héten mi volt velem, pedig tutira sok minden történt. =.= Na majd ezek után! :D

Hm, megint elszabadult az írhatnékom. Akkor legyen mára ennyi, aztán a legközelebb ki tudja, mikor lesz - de lesz! :)

Szép álmokat mindenkinek~

Össz-vissz 4 órát, ha aludtam (de inkább kevesebbet), mégis remek kedvvel telt a mai nap. (Illetve már a tegnapi - részletkérdés.)

Korán keltem, hogy még a szakszövegemet (amit hajnal fél 5-ig fordítottam) formázgatni tudjam, nyomtatni, ilyesmi. Azt hittem, fel se fogok tudni kelni, ehhez képest mint aki teljesen kialudta magát, vidáman, lelkesen~ Megnéztem a Yuri!!! on Ice c. anime legújabb részét, müzlit reggeliztem, és mentem is a suliba~ Ahol persze azért összefutottam először a csoporttársaimmal, akikkel ki is beszélhettük ezt a csodás animét. Mert ez az anime... GAHH
Életem megrontója egy kicsi GIF-en:

(Mert az a szemét Victor odafüttyent. ODAFÜTTYENT!)

No igen. Az óra is jól eltelt szerencsére (megérte fél 5-ig fordítani). A suliból nagyon hezitáltam, merre menjek, mert a diákszövetkezetben is intézni kellett pár dolgot. Végül elindultam hazafelé, hát mit ad isten, a Nemzeti Múzeum előtt le van zárva az út, a rendőrség ki lett hívva egy "gyanús csomag" miatt. (Gyanús csomag, seriously... Meddig akarják riogatni a népet?) Úúúúgyhogy elsétáltam az Erzsébet-híd felé, hát szerencsém volt, mert Pokémon GO-ztam, és pont elém dobott az ég egy Lure állomást~

Vicces is volt, ahogy álldogáltam a játékkal (ergo a mobilomat nyomkodva), odajött egy srác, de az a gyerek... Így kezdte: "Mondták már neked, hogy nem vagy olyan szép?" X'D És pár dialógussal később így folytatta: "De nekem azért bejössz."
Jótanács fiúknak, akik fel akarnak szedni az utcán egy lányt: 
1. NE.
2. Így meg pláne ne. x'D

De nem vettem nagyon magamra, egyedül azt sajnálom, hogy még mindig nem tudom kezelni azt a helyzetet, ha egy fiú odajön hozzám ismerkedni. Mert megesik az ilyen. Sajnos egyre gyakrabban.

Hozzátenném, nem értem, egyszerűen NEM ÉRTEM, hogy mi nem egyértelmű azon, hogy a telefonomat nyomkodom, csomószor a fülem is be van dugva, MIÉRT gondolja bárki is azt, hogy ez azt jelenti, hogy oda kell jönnie ismerkedni??
A másik kedvencem eddig az volt, hogy "olyan aranyos lánynak tűnök". Aha. 11 óra munka után voltam, morcos arckifejezéssel, fülem bedugva és Pokémon GO-ztam. Aranyos, persze.

Az a baj, hogy engem arra neveltek, hogy legyek kedves és udvarias az emberekkel, de mostanában annyi fura (és idióta) ember megtalál, hogy egyszerűen már azt érzem, hogy inkább leszbikus leszek vagy apáca. (Bár az első nyilván nem választás kérdése, mindegy.) 
És mindenképp szerezni akarok magamnak a jobb időkben majd egy olyan pólót/pulcsit, amire nagy-nagy betűkkel ez lesz nyomtatva: 

"Nem vagyok antiszociális, de épp játszom, úgyhogy hagyjál."
vagy csak simán
"Fuck off. Thanks."

Komolyan nem értem az embereket. Attól, hogy valaki Pokémon GO-zik, még nem antiszociális, vannak barátai, van élete, nem igényli, hogy odamenjenek hozzá pátyolgatni. .___.

Na mindegy, ennyit az emberekről. Sajnos a barátaimon kívül még mindig nehezen viselem az embereket, talán egyre nehezebben. De a barátaimat szeretem, nagyon is.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy amint hazaértem és azon agonizáltam, hogy mit egyek, hívott Liz-ah, hogy menjünk könyvtárazni és együnk, én meg rohantam. :D És hát most is remek volt az én dögös szőkémmel. ··
Utána meg Juditkával mentünk mozizni~ Megnéztük A könyvelő c. filmet, jó volt! Kifejezetten tetszettek bizonyos jelenetei, amik kicsit áttörték a megszokott sémákat.

Hát, végül nem sok lett arról, hogy milyen jó volt a mai napom (bár mindent elmondtam), de több lett arról, hogy PEOPLE WHY, na sebaj. xD Egyébként a Pokémon GO-ban (másik kedvenc téma höhöhö) most valami menő dolog van, több candy jár a pokikért, kevesebbet kell sétálni a buddyddal is a cukorért, na mindegy, de nagyon fel vagyok tüzelve, imádom. :D (Igen, ez a játék jobban izgat, mint a fiúk, akik leszólítanak. Bánom? HÖH, nope.)

Ennyit rólam, ennyit a máról (tegnapról), ennyit mindenről, kellemes szünetet mindenkinek - már akinek van, kkk~ 

Annyit mondanék zárásképp, hogy 

ÁJ ÁJ ÁJ ONÜL BÁM NÁNÜN
DENSZING KING

(A csodálatos fonetikus leírásom megfejtőinek gratulálok, jár a keksz, de ne aggódjatok, egyébként le tudom ám írni rendesen is. Csak így viccesebben néz ki.)