A napokban naaaaaaaaagyon egysíkúvá vált a gondolkodásom, csakis a Con, Con, Con. (Tavaszi MondoCon 2016)

Ez lesz az első (és esélyesen utolsó) cosplayem, de egészen más érzést ad, mint mikor "sima közemberként" mentem a Conra. A szívem a torkomban dobog, délután már hányni tudtam volna az idegességtől, de mindez annyira pozitív, mint anno a VIXX-koncert előtt volt, máshoz nem is tudom hasonlítani.

Lesz Anna-chanom (ha minden igaz, kettő is), Totsukám (aki egy baromi menő nyakláncot csinált nekem~~~~), Nekóm, Misakim, Munakatám és 3 Fushimim. Azért na. Szerintem ez már túl is lép a menci kategórián, annyira nagyon-nagyon király.

Isssssstenem, de várom. De aludnom kell előtte, különben ki leszek ütve és semmit sem ér az egész. Már minden össze van készítve holnapra, és jó korán is kelek, remélem, minden zökkenőmentes lesz.

Most még gyorsan csinálok egy sminkpróbát, hogy holnap rutinosan menjen. Leszedem a telefonomról az összes képet, ami rajta van, hogy legyen elég hely fotózgatni. Kitisztítom a cipőt, amit amúgy Liztől kaptam kölcsön - arigatou~

El sem hiszem, mennyire nagyon várom!!

Aki esetleg jönne, ölelgessen meg, mint már úgy ezerszer mondhattam, Suoh Mikoto leszek a K-Projekt c. animéből~ 

Gaaaaaaaaaaaaaah, remélem, jó Mikoto leszek. .___.

Szép álmokat~ ^^

Egyetemista vagyok, arra a szakra járok, amire be szerettem volna kerülni, azt tanulom, ami érdekel és amit szeretek.

A saját lakásunkban lakom három olyan lánnyal, akik ha nem is feltétlenül szeretnek, de elviselnek és nem utálnak.

Még ha néha spórolnom is kell, ami számomra fontos, arra van pénzem.

Sok barátom van, közülük többen igaz barátok, és a legjobb barátnőm mindig támogat és segít, akármikor fordulhatok hozzá.

Van egy édes kishúgom, akivel nagyon tudunk marakodni, de végtelenül szeretjük egymást - legalábbis én őt tutira. Néha csak úgy fogja magát, és velem alszik. Vagy én vele.

A szüleim a leginkább derék emberek, akiket csak ismerek, és mindenben támogatnak.

Az apukám otthon mindig elszedi tőlünk a csokiját és cukorkáit, de ha eljön hozzám, mindennel ellát, azt se tudja, mit kínálgasson, hogy vigyek magammal. Meghív mindig enni, rám tukmál mindent a saját ételéből, aztán még el is csomagolja, ami megmarad, hogy majd egyem meg. Meghív kávéra, visszavisz a lakáshoz kocsival. És integet, mikor elmegy vagy elmegyek.

Az anyukám folyamatosan dédelget, ha otthon vagyok, bár inkább úgy mondanám, egymást dédelgetjük, 21 éves vagyok, de nem szégyellek vele menni könyvtárba, kávézni, sétálni, sőt, nagyon szeretem ezeket a kimozdulásainkat.

És akkor még folytathatnám a mindig (sok csokit tartalmazó) szeretetcsomagot készítő nagymamámmal, a mindig mindennel megetető, rágóellátó nagymamámmal, a vicces és drága keresztszüleimmel, jópofa unokatestvéreimmel, imádnivaló másodunokatestvéri családdal, és a többi és a többi.

Akárhonnan nézem, én vagyok a legszerencsésebb lány kerek e földön.

零点? おもしれえじゃねえか? ここから逆転するんだ!

"Nulla pont? Ettől izgalmas, nem? Innen fogjuk megfordítani az eredményt!"

Mindig is szerettem a Fairy Tail pozitív gondolkodását, motivációadását, harci szellemét, bajtársiasságát. Miért kellett annyira elrontani szerencsétlen animét?

Na mindegy.

Ma nagyon király napom volt! Délelőtt Mariskával körbejártuk az ELTE-s pszichós könyvtárakat, mert kellett neki jópár könyv, és azokat én ingyen tudom kölcsönözni. Tiszta stréber egyetemista-érzés volt, hogy tavaszi szünetben is könyvtárba járunk és tanulunk... De élveztem. :D Meg aztán Mariska fizette a kajámat hálából, bár mondtam neki, hogy ne. ><

Délután pedig eljött Sky! *^* Halljátok, baromira nagyon régen találkoztam már vele. De tök jó volt, kávéztunk, beszélgettünk csooooomó-csomót, nasiztunk és! Sminkeltünk. :D Nagyon jó volt, átadtam neki minden létező sminktudásomat. El is repült hamar az idő, bár nem mintha annyi tudásom lett volna. >< De tényleg jó volt~ ^^

Este még Mariska visszatért a barátnőjével, mert a diákigazolványom meg nála maradt, hogy kölcsönözhessen könyveket, míg én hazajöttem. :'D De velük is jól eldumálgattunk kicsit. ^^

Most meg... hahaha, hogy remek kedvem szárnyalását lássátok, Fairy Tailt nézek, annyira kiborultam megint a semmitől. :) Nem hiszem el, hogy egy nyomorult üzenet, ami amúgy nem is kéne, hogy számítson, ennyire le tudja törni az embert. Pedig annyi mindent csinálhatnék, erre fel elment minden életkedvem, és nem is szándékszik visszatérni, nagyon úgy tűnik. :/ A Fairy Tail is csak elkedvetlenít, mert fájó emlékeket ébreszt, valamint fáj a tudat, hogy ezt a csodát borzasztóan elrontották. Még hogy szebb grafika, új Fairy Tail. Befejeződik a második széria, tudtátok? Remélem, lesz egy 3. évad, amiben visszahozzák az első tempóját, grafikáját, zenéjét - úgy mindent.

Na, hát ennyit mára.

Jut eszembe. Boldog Születésnapot, Personalised-Earth.Gp. *suttog, és virtuális puszit nyom az oldalára* Gondoltam ám rád aznap. Szeretlek.

Megint elkapott a magány. Ami azért vicces, mert a napom fantasztikus volt és élettel teli. De most este... azt hiszem, rájöttem pár dologra magammal és az érzéseimmel kapcsolatban.

Kezdjük azért a mai nappal, amilyen király volt, meg kell örökítenem írásban. Délelőtt órám volt, amiről azt hittem, elkések. Pláne, mert útközben találkoztam Aleksszal, aki közölte, hogy igen, Juditka már rég ment az órára, sőt, még Oppával, aki általában mindig nagyon késik, vele is találkozott már. Bakker. xD És! Mégsem késtem el. :3 Sőt, pont elértem a tanár urat a liftnél, így liftezhettem felfelé~ (Talán amúgy is lehet használni, de nem akartam volna, mert se tanár, se mozgássérült nem vagyok.) A tanár úr egyébként imádnivaló volt, kapásból előreengedett, aztán a nagy laza yolo-arckifejezésével megkérdezte: "Mi újság?" Hát csodálom, hogy nem lett fangörcsöm, hahaha. És végül elbeszélgettünk (abban a kb. 20 másodpercben, míg a lift felért) a kávékról. Ő is sokat iszik és szereti. :D

Óra után elmentem Aisuhöz. Juditkával mentem, ő vett útközben bérletet, én meg kínai kaját. Aisunél Vasember 2-t néztünk, és rá kellett jönnöm (ISMÉT), hogy én azt már (részletét legalábbis) láttam. >< Ilyenek nekem ezek a Marvell-filmek. Nem maradnak meg annyira se, hogy tudjam, hogy már láttam őket. Pedig a Thor vicces volt. "Adj lovat!" (*lö kisállatkereskedésben* xDDDD)

Aisutől vele és a lakótársával, F-fel mentünk visszafelé, Aisu csak kaját venni ment, F viszont jött velem, én meg mentem vele. xD Igen, ezt megaszontam. Lényeg, hogy ő jött velem, én meg ezért másik metrót választottam, és vele mentem.

A suliban az óra után a lányokkal elhatároztuk, hogy megyünk Bubu teázni, mert Esztiyának szülinapja van. El is mentünk: Esztiya, Liz-ah, Petra, Enikő, Kitti és én. Meg Oppa és Ildiya, bár ők... nem igazán értem, miért jöttek. Oké, hogy Esztiyával és Lizzel (meg velem) jóban vannak, de a többiekkel nem igazán, nem is ismerik őket, ráadául Ildiya lecsatlakozott a teázónál, Oppa meg bejött, de Lizen kívül senkihez se szólt, nem vett teát, és nem is szállt be Esztiya ajándékába. Elég érdekes volt. Ami azt illeti, Liz is játszotta az Oppa-féle "nem szólok senkihez" játékot (Oppán kívül persze), amit kezdek nagyon unni. Ha ők ketten együtt vannak, mást le se szarnak, ami nem lenne gond, ha CSAK ketten vannak. De egy társaságban kifejezetten zavaró, amikor csak egymással beszélgetnek, másra rá se szarnak. Ráadásul egymás közt is végig csak a negatívumokat, kritikákat és pesszimizmust. Nem szeretem ezt.
Na mindegy, azért meghívtam Esztiyát szülinapja alkalmából. :) És mi többiek jól elszórakoztunk. :D Vicces videókat néztünk, nevetgéltünk, jó volt. :D Először Oppa és Liz (a két negatív hangulatfelelős) csatlakozott le (őszintén megmondom, nem is bántam), majd Kitti és Eszti is elmentek, így Petrával és Enikővel hárman maradtunk. :D Múltkor is pont így voltunk Bubuzni, most is jól feltaláltuk magunkat. ^^ Kicsit még ott maradtunk, aztán elmentünk, tettünk egy kört (megmutattam nekik egy király teaházat, ahol előtte Masikával voltam~), majd vettünk egy-egy gyrost Petrával, és elhatároztuk mindhárman, hogy sétálgatunk még (pedig már sötét volt). Elmentünk a Hősök terére (az Oktogontól :D), majd körbementünk a Vajdahunyad-váron, és visszafelé a Hősök terénél elváltak útjaink. :) De nagyon jó volt, velük mindig jól elnevetgélünk. :D Szerintem azért is van, mert mindhárman magányosnak érezzük néha (vagy épp sokszor) magunkat. És így meg teljesen jól elhülyültünk, kibeszéltük félresikerült szerelmi sztorijainkat, és már tervezzük a következő felvonást. :D 

És akkor amikre rájöttem. Egyik, hogy imádom a csajos dolgokat. Ezalatt nem a ruhákat és kiegészítőket értem, hanem a lányokra jellemző dolgokat:
Tegnap Noriko-san divatbemutatót rendezve megmutatta, miket vett magának mostanság, majd lereszelte és kilakkozta a körmeimet, amiket hagytam hosszabbra nőni. Most szuper csillogó piros körmeim vannak, odavagyok értük. 
Lebeszéltem Sky-jal, hogy rendezünk egy csajos napot jövő hét szerdán, sminkelünk, kávézunk, beszélgetünk az ilyesmi csajos dolgokról.
Ma Enikővel és Petrával a fiúkról, kapcsolatokról, ilyesmi csajos dolgokról beszéltünk.
És igen, mindet imádtam~ *-* Szeretek cseverészni, akár ruhákról, akár kozmetimukról (bár nem nagy tapasztalatom van), akár fiúkról. Szeretem, ha egymásnak mutogatjuk a csajos szerzeményeinket. Szeretem, ha hülyéskedünk mindenfélét. :D 
Szeretek lány lenni. :)

Azután a legújabb dolog, amire ma este jöttem rá: mit is jelent számomra a magány. Azt írtam, elkapott a magány, és ez valamennyire talán így is van. Nem az, hogy nincsenek barátaim, mert vannak, nagyon is vannak, és szeretem őket a hibáik ellenére is. Viszont néha úgy érzem, ők kevésbé szeretnek, vagy nem is az, hogy mondjam... kevésbé tartanak fontosnak. Míg nálam ha valaki bármivel írt, rögtön elsőbbséget élvezett, rögtön küldtem mindenkinek minden anyagot, amint csak kérte, rögtön hívtam, bármi baj volt, mostanában úgy érzem, ennek semmi értelme, mert alig a töredékét kapom vissza. Rámírnak, hogy jajajajj, segítség kell hirtelen, válaszolok is azon nyomban, aztán a következő üzenet fél óra múlva jön, hogy jaj, köszi, hogy írtál. .__. Elmondják, mennyire szeretnek és mennyire örülnek, hogy találkoztak velem, aztán megbeszélünk valamit, és aznap jaj, bocs, most mégse. Nem tudom, hogy az én gondolkodásommal van-e a baj, de nekem az ilyenek nem férnek bele egy barátságba. :/ Még ha tényleg valami nyomós indok van, de amikor már tizedjére is jön egy újabb indok... Érdekes. Úgyhogy azt kell mondanom, csalódtam. :( Hirtelen egy maroknyi embert sem tudnék mondani, aki betartotta nekem az ígéreteit, és nem bántott meg valami szarsággal. Ami nem is annyira baj, mert nyilván nekem is vannak ilyen stiklijeim, a gond az, hogy mostanában mindenkinek gyorsan gyűlnek az ilyenek, míg úgy érzem, én a szívem-lelkem kiteszem. :( Akiknél meg nem gyűlik, ők annyira nem közeliek, és ez a másik. Hogy ha van is gondom (márpedig bőven van), nem tudom kinek elmondani. Hiába, hogy a barátaim, hiába, hogy szeretem őket, de jelenleg egyetlenegy személy van, Kelly, akinek úgy érzem, bármit bárhogy elmondhatok, mert mindent tud rólam. És ezt ilyenkor nagyon fontosnak érzem, hogy ne kelljen magyaráznom mindent, hogy ki kicsoda, hogy mit miért gondoltam, hogy miért fontos nekem az a probléma...
Szeretem nagyon Juditkát is, Mariskát is, az úgymond újabbakat is, de... de úgy érzem, nekik túl sokat kellene mondanom, és... valahogy... nem tudom. Minden apró ostobaságom benne van, és nem tudom, mennyire értenék meg. Bár most belegondolva, Juditka és Mariska tuti megértené.
De ez az, amit mostanság magánynak hívok. Amikor nem tudok egyetlen embert sem, akinek hirtelen annyit mondhatnék, öleljen át, és csak hagyja, hogy fáradtan a karjai közt pihenjek. Pedig erre hihetetlenül nagy szükségem lenne.

Jesszus, ez már tényleg az 550. bejegyzés? :')
Hűha. 

Nos... a helyzet az, hogy nem tudok aludni. Megint. ^^" Tegnapelőtt sem tudtam, annyira izgultam meg minden fene volt. Végül nem is aludtam, csak másnap délután 2,5 órát. Aztán este 11-et, ma meg megint nem tudok aludni, pedig ha két napra leosztjuk azt az alvásmennyiséget, 7 és negyed óra jön ki, ami pfffff... Bármikor többet alszom. 

Hogy miért nem tudok aludni? Nem igazán tudom. Valahogy nincs meg bennem az alhatnék. :S Egyáltalán nem vagyok álmos, és parázok is jópár dolog miatt, szerintem az is benne van. 
Paraokaim teljesen pozitívak egyébként, szóval pánikra semmi ok. Az egyik, hogy hogyan megyek mindenfelé - ma délelőtt vissza Pestre, csütörtökön vissza haza, vasárnap megint Pestre, jövő hét kedden haza, majd csütörtökön ismét vissza. Imádom, amikor kétnaponta utazgatok. >< De hát ilyen ez, jön a hétvége, a tavaszi szünet és a MondoCon. 

Ééééés akkor el is érkeztünk a második gyomorgörcsokozóhoz: a MondoCon. Azon belül is a Mikoto-cosplay. Már majdnem teljesen készen van, most akarok az utolsó fontos kellékért rohangálni: cipő, prém a bőrdzsekire (valakinek nincs véletlenül?? ;w;), szemceruza a vörös szemöldökért, valamint még egy parókasapi kell, mert túl sok a hajam - hála az égnek. A többi már talán megvan, de még így is para, mert a lencse még nem érkezett meg! :/ Azt írtál, 5-10 napon belül itt van, hát én március elsején rendeltem meg, és sehol semmi. T_T Pedig az nagyon kellene. :'(

Egyébként nem telik unalmasan a nem-alvásom. Egy fiúval beszélgetek Facebookon, aki végre tök aranyos. :) Kár, hogy nem az, akitől viszont várnám, hogy bejelöljön végre~ >< De éééén ugyan nem fogom. Nem én. 
Vissza is térek a kedves fiúra, a Conos Titán uraság az, Infy-kun. ^^ Örülök, hogy rám írt, tök jól eldumálunk már órák óta. :D Szimpatikus. :)

Na, de megyek is, még át kell néznem a szókártyáimat japánból... ^^" Meg kitalálom, mi legyen, négy óra múlva kelnem kellene mindenképp... :S Aaaaaaah, de hosszúak ezek az éjszakák. ··

Jók legyetek, szép álmokat! ^^