vagy valami olyasmi

De már négy napja.

Fáj mindenem, be van dugulva az orrom, nincs továbbra se életcélom, életkedvem még annyi se, de amúgy minden szuper. Fruzsanna, Olgi és az új lakótársunk, Vivi igazán kitettek magukért, a Színházak Éjszakájára egy jegy volt a meglepim többek között. Imádtam az egészet. ♥

Életem szerelme Bodza, a hörcsögünk, akit nagyjából 2 hete vettem. 

Sziasztok. 

Majd' egy hónap kimaradás után ismét itt vagyok. Az egy hónapban elég sok minden történt, és bár semmi sem olyan életrengető, de azért beszámolok róla, az egyszerűség kedvéért időrendi sorrendben.

Lényegében már a kezdő tanfolyam óta nem írtam semmi normálisat. Oké. Hát, a kezdő tanfolyam jó volt. A gyerekek aranyosak voltak, és a kezdeti sokk után, hogy a nagy részük 2000 után született (JÓÉG) és magáznak (életem töréspontja), igazából teljesen jól kijöttünk. Az egyik lánnyal utána is folytattuk magánórákkal a tanulást, annyira ügyes volt, hogy az valami hihetetlen. Imádtam.

Közben még augusztus elején volt a legdrágább Fruzsannám születésnapja, vénasszony lett a drága (23 éves, gahaha). ♥ Ezt meg is ünnepeltük egy bulizás keretében, ami egész jó volt ahhoz képest, hogy egy szórakozóhelyen voltunk, ami... nem az én stílusom.

Ezek után indultak a már említett magánórás napok, ami azért nem volt túl jó, mert amit megkerestem, ügyesen el is költöttem. De persze a diákokat nagyon szerettem, csak utálom, hogy kifolyik a pénz a kezeim közül. Most már írni fogom, mi az istenre költök folyamatosan. (Kajára, mi másra. Folyton zabáló idióta vagyok.)

A magánórák fárasztóak voltak ugyan, mert mindig reggel voltak, de nagyon élveztem őket, és utána olyan mázlim volt, hogy eljutottam (végre~) nyaralni. A családdal voltunk a Balatonnál 5 napot, hát mit ne mondjak, nagyon kellett. Ott aztán azzal indítottam, hogy fodrászhoz mentem, és kicsit dobtam a hajamon. Ez annyit tesz, hogy az alján még ott voltak néhol a szőkítés és a világosbarna (vöröses maradék) nyomai, hát én még többet leszívattattam, és csupa pasztellszínekkel tarkítottam, amelyek azért nem feltűnőek. Ha azt mondom, pasztellrózsaszín, -narancs és -lila van benne, nagyon extrémnek hangzik, de valójában mind elég szőkés, mintha a nap szívta volna ki jobban a hajamat, a legtöbben észre sem vették. De attól még imádom. 
A Balatonnál többek között fürdőztünk, rengeteget sétáltunk és fagyiztunk, kávéztunk a szigligeti vár alatt, bicikliztünk, Tapolcán P. Mobil koncerten voltunk, ami szuper volt, Keszthelyen sétáltunk egyet, Hévízen pedig moziztunk - először legdrágább húgommal megnéztük a Testről és lélekről c. magyar filmet (UH - ennyi a véleményem), majd az egész családdal a Kincsemet, ami engem is meglepett, de meglehetősen tetszett. A keszthelyi és hévízi program augusztus 20-án volt, így a tűzijátékot Hévízen néztük, előtte pedig a Száztagú Cigányzenekar játszott - de sajnos nem tudtam megszámolni őket. Csodálatos módon túléltük az augusztus 20-at, pedig egy bunkó taxis majdnem letarolt mindenkit, ahogy tolatni akart egy emberektől nyüzsgő helyen.

Visszatérve Pestre még pár magánórát megtartottam, a baráti kapcsolataimat ápoltam, majd valami furcsa oknál fogva (magam sem értem már, miért) hazamentem vidékre 5 napra, ami nem lett volna rossz, csak hát azt a helyet az ember 2 nap alatt megunja, a többi 3 pedig szenvedééééés. Ja, igen, úgy volt egyébként, hogy Noriko-sanhoz megyek a hétvégére, de hát nyilván összevesztünk, mint ahogyan hónapok óta tesszük, és végül nem mentem.

Otthonról visszatérve ismét a rég nem látott barátaimmal voltam, Katcinál ettem (az anyukája nagyon finom pho levest csinált ♥), Fruzsannával beszélgettünk, találkoztam végre Nixonnal, akivel rennnngeteg dolgot kellett átbeszélnünk, majd pedig múlt csütörtök este Masikánál volt házibuli, ami csúcsszuper volt. *-* Rajta és rajtam kívül még két régi barátja volt ott, akikkel már régebben összeismerkedtem, és full jófejek, imádnivalóak. Abból, hogy "na, csak pár órát leszek, hamar haza kell érnem" az lett, hogy hajnal 3-ra estem haza, enyhén spiccesen, de jókedvűen és meglehetősen éberen. Ez azért jó egynek, mert fél 6-kor keltem, ugyanis Olgival mentünk Szegedre. Enyhe hányinger kerülgetett egész reggel, de szépen túléltem mindent. Szeged pedig gyönyörű. Megnéztünk mindenféle látványosságot, ittunk eperboros fröccsöt, beszélgettünk egy csooomó-csomót, este pedig Szegedről elmentünk Olgiékhoz, ott töltöttem a hétvégét, ami nagyon jól telt. ♥ Olgi szülei nagyon aranyosak, és ott volt az unokaöccse is, aki egy tündérfalat, nagyon kis ölelgetős, de közben olyan okos és választékosan beszélő fiú, hogy csak na. Éééés a plusz meglepetés az egészben, hogy tartott a Lecsófesztivál, ahol a sztárvendég Bereczki Zoli volt, az ő koncertjére az eső ellenére is elmentünk - nagyon meg is érte, ellopta a szíííívemet (na jó nem). :D Megnéztük továbbá a Narnia Krónikáinak 2. és 3. részét, mert én még nem láttam, de hát ejj... Szerelmesek lettünk Edmundba és Peterbe, de megvilágosodtunk a Narnia hátsó tartalmáról (HOGY NEM JÖTTEM RÁ A LEGELEJÉN SHAME), és ez valahogy csalódottá tett mindkettőnket. Nem mintha bajunk lenne a vallással vagy bármi, de... azért csalódtunk. (PEDIG EGYÉRTELMŰ) Na mindegy, azért shippeltük Edmundot és Caspiant. xD (Persze csak a vicc kedvéért. Brooomance~) 
Vicces egyébként, hogy a Narniáról jóformán többet írtam, mint bármi más tényleg fontos eseményről.

Tegnap estünk haza, Eszter már nem volt itthon, szombaton kiköltözött. A szívem szakadt, ahogy az üres polcokat és a pucér ágyát láttam, de bízom benne, hogy tényleg jönni fog még hozzánk. ♥ A legjobb lakótárs volt, akit valaha is kívánni mertem volna. Rengeteg mindent tanultam tőle, és nem tudok elég hálás lenni, hogy az Anyukája anno annyira határozottan kiválasztotta neki ezt a lakást, és kétséget sem hagyott számomra, hogy márpedig a lánya ide fog jönni. :D Szomorú vagyok, hogy idén már kollégiumban kezdi majd az évet, de nyilván megértem az anyagi előnyeit ennek. Mindazonáltal kiemelt helyet kap a "kedvenc ex-lakótársaim" polcon a szívemben, és mindig szívesen fogom látni itt. Pláne, mert még annyi mindent meg kell valósítanunk hárman, Eszterrel és Olgival!

Hát ennyi. Jó sokat írtam ismét, pedig csak egy gyors jelentkezést szerettem volna, de jobb is így, legalább dokumentáltam magamnak, mi a fenét csináltam. 

Kicsit mostanában is elkap a melankólia. Lassan 23 éves leszek (0916 the best), és mééég mindig nem tudom, mit akarok kezdeni az életemmel. Leginkább semmit. Szívem szerint feküdnék egész nap, és bámulnám a plafont vagy aludnék. Jó is lenne, ha csak úgy kitörölhetné magát az ember mindenki emlékezetéből, mintha nem is élt volna. 
Ja, nincs munkám perpillanat. A magániskolában annyit felejtett el mondani a szervező nő, hogy a "szeptemberben lesznek tanfolyamok" azt jelenti, hogy majd szeptember 30-án indul valami tanfolyam, amit mindig szombatra akar tenni. Ehh. Na mindegy, majd összekommunikálok valamit vele.

Jó sulikezdést mindenkinek! 16 év óta először én most nem megyek. És igen, csesszem meg, a szívem szakad érte. 

ui.: A másodunokatestvéremet pedig eljegyezték. ♥ Annyira örülök neki, hogy el nem tudom mondani.
A legidősebb unokatestvéreméknél pedig kisbaba lesz. Ennek is örülök, de inkább csak azért, mert tudom, az unokatesóm barátnője (jegyese) mennyire szeretett volna már babázni.

Az év 75%-ában próbálok kedves és türelmes lenni. A maradék 25% a nyár, amikor
- a hőség megöl
- össze-vissza alszom és eszem
- mindig fáradt vagyok
- úgy érzem, kidolgozom a belem, közben pedig nem
- mindenki más nyaral, míg én megrohadok a semmiben
- egyedül akarok lenni, de közben mégsem
- türelmetlen és borzasztó hisztis vagyok
- újra és újra feltör bennem, hogy nem látom az életem célját
VALAMINT
- magamat sem tudom elviselni, nem hogy másokat.

És igen, ez pont olyan, mint amilyennek hangzik. Pocsék.

VISZONT
× van munkám (bár ideiglenes)
× vannak barátaim (bár többnyire nyaralni meg otthon)
× imádom a lakótársaimat 
ÉS
× jövő héten megyek nyaralni (a család után 3 nappal, mert addig dolgozom).

Tudom, hogy nem kellene mindennek a rossz oldalát nézni, de akkor is utálom a nyarat, és senki nem tud olyat mondani a görögdinnyén és a viharokon kívül, ami bármi pozitívat hoz ebbe az utálatos évszakba.

Hát akkor lássuk, mi is történt ebben a jó hosszú időben, míg távol voltam a blogolástól. 

Július 10-én kezdett a tanfolyam, amelyen az első nap egy sokként ért, ugyanis kiderült, hogy az össz-vissz 4 diákból 2 szuper szinten van, simán egy intenzív haladó jöhet nekik, a másik kettő viszont teljesen kezdő, értve itt azt, hogy hiraganán és katakanán kívül más nagyon semmi. Ellenben a kezdeti meglepődés után bele kellett lendülni a dologba, és bár az alvás rovására ment a készülés, mindig lelkes voltam az órákkal kapcsolatban, és szépen haladtunk csoportbontásban, az egyik felével az elejétől, a másikkal gyorsan haladva. Borzasztó aranyosak voltak a diákok - akik egyébként velem ~egyidősek voltak, illetve az egyik hölgy már idősebb volt -, a kezdők nagyon lelkesek voltak minden új felfedezésnél, a haladók pedig abszolút bírták, sőt, kérték a terhelést. Összességében elmondhatom, hogy annak ellenére, hogy NAGYON elfáradtam a végére, roppant elégedett vagyok a csapattal. A "legrosszabb" záróvizsgaeredmény 72%-os lett, és azt az a kezdőm írta, aki a hiraganán és a katakanán kívül semmit nem tanult előtte. És se animék, se doramák, se japán zenék nem játszottak nála. 

Mivel végül csak 4 fős lett a tanfolyam, a 40 óra helyett csak 30-at kellett tartanom, így szerdán végeztünk. Előtte lévő nap délután elmentünk a Komachi nevű japán étterembe, mert bár nem illik előre inni a medve bőrére, csak meg kellett ünnepelni, hogy másnap vége. :) Pár órát voltunk ott, de ott is kitűnt, mennyire jó kis társaság alakult össze, mert a mindössze másfél hetes ismerettség ellenére mindenféléről tudtunk beszélgetni, a japános témákon át a pszichológusok szükségességéig. :D Szerdán már nem sok tanításra volt idő, de amit tudtam, még megtettem, aztán pedig az okleveleikkel távoztak, azzal a búcsúval, hogy a két kezdőm folytatja majd nálam a tanulást magántanulóként. 

Maga a tanfolyam ugyebár minden nap 9-től 12.15-ig tartott, de utána sem lustálkodtam általában, leginkább Masikával töltöttem az időmet, akivel mostanában nosztalgiázva szenteljük egymásnak egyre több időnket, ami szuper jó. :) Nála az utolsó bejegyzés még mindig a Hauzol kávézós, ami azért jó, mert a mai napig teljesen igaz, ha valaki minket keresne, hát általában ott megtalál, ha nem a Barcraftban. :D

Masikán kívül még múlt héten a japán levelezőtársammal is találkoztam egy délután, nászúton voltak Magyarországon (és Bécsben) a vőlegényével, akivel iszonyat aranyosak. *-* Megmondom őszintén, nagy meglepetés volt, mert a képek alapján egy tipikus kimért, udvariasan semmit sem szóló japán férfira gondoltam, erre fel egy barátságos, érdeklődő és nagyon értelmes, jófej férfit kaptam. :D És még sok-sok ajándékot is, nem mellesleg, leginkább nasikat, illetve egy bentós dobozt, ami gyönyörű, csak sajnos elég pici. 
Egyébként az egyik kedvenc éttermembe ültünk be, aztán pedig a Margitszigeten néztük meg a zenélő szökőkutat.

Jézusom, még mindig nincs vége, hogy történt ennyi minden... 

Július 15-16. Nyári MondoCon. Hát, ez egy vicces(nek nem mondható) történet, ugyanis Liz már nagyjából másfél hónappal azelőtt kitalálta, hogy legyünk a mostani kedvenc játékából, az egyébként egészen új NieR:Automata nevű játékból 3 főbb karakter, Liz mint 9S, Noriko-san mint A2, én pedig 2B. Baromi sok bonyodalom, sírás és veszekedés után végül úgy alakult a dolog, hogy azt mondtam, én nem megyek. (Összegezve annyi történt, hogy Liz megígérte, hogy megvarrja az egész ruhámat - nem tette, Noriko-san ruháját viszont ketten összedobtuk, erre fel ő kijelentette, hogy nem jön. Itt durrant el végleg az agyam.) Ellenben a Con előtti pénteken nagy duzzogva elmentem Noriko-sanhoz pár cuccomért, és hogy, hogy nem, az lett belőle, hogy hajnali 4-ig Liz cosplayét gyártottuk, reggel pedig készülődés ment ezerrel. És fél 11-kor végül is úgy határoztam, hogy teljesen karakterhűtlenül, de megyek velük, vasárnapra majd megcsináljuk még jobban. Ki is mentünk, rengetegen kértek képet - nyilván mert Noriko-sannal elég kivágott cuccban voltunk... -, és sokan felismerték a játékot, aminek pedig Liz örült. Szombat este még javítottunk az én ruhámon is (minta került rá, a kesztyűt jobban megvarrtam, kisebbre a kivágást és egyéb ilyenek), és levágtuk a parókát, hogy rövid legyen, így vasárnap már jobb szerelésben mehettem. Vasárnap is jó sokan jöttek képet kérni. Ami gond viszont akadt, az az volt, hogy a szemkendős cp-nkben Lizzel nem igazán láttunk, valamint nekem a végére már fájt a lábam magassarkú csizmában. Éééés Leon Chirót sem sikerült elkapni képre, ami kifejezetten elszomorított. Vasárnap délután teljes megsemmisülésben értem haza, kiderült, hogy a diákoknak hiába csináltam meg szombaton a feladatokat, nem küldtem el véletlenül, ráadásul hétfőre is készülni kellett, úgyhogy eléggé rossz állapotban voltam. Ezen azért jelentősen segített, hogy a Con így végül (a pár apróságot leszámítva) jól telt, illetve még Leon Chirótól is kaptam egy olyan fanservice-t, amire nem számítottam. *-* Már otthon megírtam neki Facebookon, hogy én voltam az, aki képet kért volna tőle, bár épp zsűrizni kellett mennie, és bocsánat miatta, csak mivel többet valószínűleg sosem találkozunk, szerettem volna egy képet, de hát már anélkül kell leélnem az életemet. Erre fel mit látok? AZONNAL érkezett a válasz: "Where are you now?" Mivel már otthon voltam cosplay, jegy és minden nélkül, 1 órára a Hungexpótól, sajnos semmit nem tudtunk tenni, küldött magáról egy szomorú szelfit (♥), és kaptam egy szívecskét, de nem is ez hatott meg, hanem a tényleg rögtön érkező "Where are you now?". Nem véletlenül vagyok oda azért az emberért. ♥

A Con utáni napon sem állt le az élet, sőt... Hétfőn volt a diplomaosztóm! ^^ Most már hivvvvatalosan is diplomás ember vagyok, hahaha. És csodálatosan telt az esemény. Végül nem vettem rá külön ruhát, de legalább az egyik kedvencemben jól éreztem magam. A család elég hamar érkezett, és a meghívottak közül is szinte mindenki eljött, egyedül Fruzsanna, Juditka és Olgi nem tudtak, de ott volt végül a kiccsalád a mamákkal, Mariska, Kelly, Eszter, Katci és Masika jött Anikóval és Dáviddal. Mindenki annyira aranyos volt, hogy egészen meghatódtam én is, annak ellenére, hogy elég semlegesen indultam neki az egésznek. ♥ Mariskától és Kellytől kaptam egy bonsai fát és egy szerencsebambuszt, meghagyták, hogy nagyon vigyázzak rájuk és neveljem őket rendesen, de hát nekem élő növényt adni... :') 
A ceremónia után a kiscsaláddal és Eszterrel a szomszéd étteremben ettünk, utána még egy kicsit beszélgettünk nálunk, majd haza is indultak a drágáim. De tényleg remek volt az egész nap, nagyon jó hangulatban telt. ♥

A kedd és szerda eseményei a tanfolyamnál már le lettek írva, csütörtök óta pedig ami történés van, az annyi, hogy hazajöttem regenerálódni vidékre. :) 

Sajnos a Con után nem minden lett az igazi, elég gyakran és alaposan összeveszek mind Lizzel, mind Noriko-sannal, és emiatt elég érzékeny és ingadozó hangulatban vagyok. De ez most ilyen, majd lesz jobb. Letöröltem mindenféle plusz kommunikációt a telefonomról, se Facebook, se Messenger nem kell, úgy döntöttem.

Ma és holnap városi rendezvények vannak, voltunk is kinn, Bagi-Nacsa produkció volt, jókat nevettünk. :D Utána pedig nagy evés és este tűzijáték.
Holnap már készülök visszamenni Pestre, hétfőtől újabb tanfolyam jön, egy teljesen kezdő. Remélem, jó lesz, bizakodva állok elébe.

Ha már így eltelt az idő, egy gyors életjelet dobok: mmmmegvagyok.

Holnap Pride-ra megyek. Nem mintha meleg lennék, de érdekel, milyen egy ilyen felvonulás. 

Hétfőn kezdek a munkában, ami eléggé para és elég... kiábrándító is egyben. Sokat variáltak az egész körül, és nem tűnik nagyon tisztának sajnos, de hát majd kiderül. Maa, ganbaruyo.

És ennyi. Micsoda izgalmak! Ja nem. Izgalomnak volt már egy hetes gyomorgörcs. *mecsimosoly* Meeeert végül nem megyek a Conra, nincs készen a cp-m és nem is nagyon lesz. Egy részem nagyon sajnálja és belül folyamatosan bömböl miatta, mert Lizzel tuti nagy fun lett volna és még Leon Chiro is jön ismét... A másik részem viszont megnyugodott, mert így is teljesen ki volt készülve a munka iránti aggodalom miatt. Úgy dióhéjban ennyi.