050. Magammal kettesben
Annyira nagyon, de nagyon, de nagyon, de nagyon jó érzés egyedül itthon semmittenni, hogy arra nincsenek szavak. Feküdni az ágyban addig, amíg akarok, kiosonni ételért, bezabálni, és azt csinálni, amihez csak kedvem szottyan~ (Ami így konkrétan semmi, de még az sem baj!)
Imádom a barátaimat, imádom a lakótársaimat, imádom a családomat, de ez az egyedüllét már annyira nagyon kellett, mint egy csepp víz a szomjazónak.
(Szása és Vivusz, tudom, hogy olvassátok, imádlak Titeket és hatalmas szeretettel várlak vissza mindkettőtökeeeeet :* ♥♥)
Az az egyedüli baj, hogy rendesen rosszul érzem magam amiatt, hogy ilyenkor mennyire elhanyagolok mindenkit. Oké, most próbálom végre kigyógyítani magam a köhögésből és orrfújásból (századjára is ebben az évben), de... amikor rám ír egy csomó ember, hogy de rég találkoztunk és jó lenne látni egymást és csináljunk programokat és... minden! Elfogytak a human pointjaim. TT___TT Nincs! Egy munkahelyi nap a több száz emberrel annyira leszív, hogy már csak az itteniekre van erőm, még néha szerencsétlen lakótársaimmal is egy hisztérika, egy utolsó szar szemét szar alak vagyok. Nem bírom.
まあ、いい。しかたないよ。
049. Itt az ideje újra előbukkanni
Hát hellóó.
Gondolom, már meg sem lepődtök, hogy megint eltűntem vagy 3 hétre - megmondom őszintén, nekem fel sem tűnt. Telnek-múlnak a napok, hol felhősen, hol naposan, de telnek és múlnak szüntelen. (Nem is baj az.)
Az elmúlt hetet betegen töltöttem otthon, teátrálisan szenvedve (nem túlzok, egy drámakirálynő elbújhat mögöttem), most pedig igyekszem nem beteg maradni. Egészen jól állok ám.
Először fordult elő az, hogy otthon vidéken 5 nap elteltével is békét és nyugalmat éreztem, és a legkisebb belső kényszerem sem volt meg a visszatérésre. Persze ami muszáj, az muszáj, nem akarok én örökké szabadságon lenni, szeretek dolgozni, szeretek Olgival és Vivivel itthon lenni, hiányzott Bodza, úgyhogy visszatértem. Azóta meg parti parti hátán - na persze... Voltunk korizni Oppával, Noriko-sannal, Olgival és Vivivel, és határozottan nagyon jót koriztunk. A két koribérlő a csapatból (Olgi és Vivusz) +20 percet kaptak a bérlésben, mert segítettem az ott dolgozó lánynak havat lapátolni a pályáról. (Egy hatéves kisgyerekkel, akiről kiderült, hogy jóval gyorsabb és ügyesebb korival, mint én. Látom magam előtt az új műsort: Lassabb vagy mint egy ötödikes? Nina veszített.)
Holnap pedig legügyesebb drága Fruzsannám diplomaosztója lesz. ♥ Olyan csudiügyes a lányka, hogy egyszerre dolgozott két helyen, plusz végezte az utolsó félévét, és ötöst kapott mind a szakdogájára, mind a záróvizsgára. Ejj, büszke vagyok rá. ♥
Ami pedig a jövőt illeti... vannak gondolataim. Terveknek még nem hívnám őket, de már elindítottam valamit, amiből bármi kisülhet, de mindenképp változást hoz majd.
048. Darab a múltból
Misaki és Saruhiko útjai szétváltak. És el sem hiszem, Saruhiko volt az, aki búcsút mondott az egésznek. Milyen nagy befolyással bír egy fiú, huh...?
Egyelőre csak mély döbbenetet érzek, olyan, mintha ez nem lenne a valóság. Akárhogy próbálom titkolni magam előtt is, mélyen legbelül végig erre vártam. De annyira nem jó érzés. Talán ez jelenti azt, hogy végleg sikerült elválnom tőlük, és az emlékeiktől. De nem, ez hazugság. Ahogy megláttam Misaki dobozait, rögtön tudnom kellett, és végig a telefonomon követtem, mit ír Saruhiko. Pedig A mi kis falunk 2. évada indult, jó ég!
Túl sok ez mára. Bodza egyedül van otthon, mindenki vidéken, és borzasztóan aggódom.
És ennek az egésznek semmi értelme.
047. Új év, új dolgok
Sziasztok! :)
Először is, remélem, látjátok, micsoda csodaszép új dizájn van! Ugyan nem akarta magáénak vallani, de a borzasztóan ügyes Márk munkája, akit a pazar állatos oldalairól ismerhettek. ^^ Egy angyal az az ember, én mondom nektek, annyit mondtam neki, hogy jó lenne valami új, rózsaszín dizájn az oldalra, erre fel nem telt el pár nap, már jöttek az üzenetek tőle, hogy ez meg ez így lenne, az meg az úgy, jó-e nekem, tetszik-e, én meg csak ámultam és bámultam. :D Szerintem csodálatos lett az eredmény, igazán gyönyörű és letisztult, rááááadásul csupa-csupa rózsaszín! És Fairy Tail. u___u Úgyhogy még egyszer hatalmas köszönet, Márk, szuper vagy. ♥
Egyébként elég tartalmasak voltak a napok, ezért sem jelentkeztem ilyen sokáig. Nagyon fáradt vagyok mostanában, és a rengeteg jó dolog ellenére többnyire rossz a kedvem, ne kérdezzétek, miért.
Na de nehogy nyavalygás legyen az első igazi újévi poszt, nézzük azt a sok-sok jó dolgot inkább!
A legelejétől kezdve: a szilvesztert egyrészt munkával, másrészt a barátaimmal töltöttem. A zárós műszak után (végzés ideje: fél 12) mentem a Barcraftba, ahol már várt rám Masika, Olgi, Vivi, Dávid, Anna-chan, Dóriya és Vivi egy barátnője. Annyira drágák voltak, remek érzés volt közéjük huppanni. Ráadásul úgy indítottam az évet, hogy mindenki meghívott mindenfélére, és ez kajak kihatással volt az évre, mert még januárnak sincs vége, de már annyian meghívtak mindenféle dologra, hogy csak na. :D A Barcraftból viszonylag hamar jöttünk is haza, mert Masika és én is dolgoztunk elsején, viszont Dávid és Vivi barátnője nálunk aludtak, elég jó volt otthon is a hangulat.
Az új év elejét végig munkával töltöttem, viszont utána úgy alakult, hogy haza tudtam menni először három, aztán pedig öt napra, szóval tiszta nyári szünet volt. :D (Most kaptam meg a tavalyi szabijaimat, a múlt héten alig dolgoztam.) A munka közti szabadnapjaimat rendszerint Olgival és Vivivel töltöttem - ki kéne már nekik találni valami becenevet ide, ejj -, de hát imádom őket. :D
Pár napja voltunk Vivi barátnőjének a szülinapját ünnepelni, ettünk, ittunk, és elmentünk mulatni Omonára (vicces, hogy a szülinapos pont nem jött), de remekül szórakoztunk, bár a lábunk majd lerohadt utána.
Az utána lévő napon végre találkoztam legcukibb Lizemmel, akit már ezer éve nem láttam, pedig kb. 5 megállóra lakik innen. :'( Ikeáztunk egy nagyot, utána eljött hozzánk, megcsodálta Bodzit, ÉS! Befestette a hajam~ :D Újra ilyen vöröses-narancsos a hajam alja, Liz remek munkát végzett, imádom. :)
Huszonkettedikén az üzletvezető-helyettes munkatársammal színházba mentünk, ezt kaptam tőle karácsonyra - csupa-csupa élmény karácsonyra, ajánlom mindenkinek! A Madách Színházban néztük meg A nyomorultak c. darabot, tetszett! Nagyon jók voltak a szereplők (1-2 kivétellel), a díszlet eszméletlen volt, ami negatívabb volt, az az ülőhelyünk fenn az erkélyen, ahol jóformán ki kellett csavarnunk magunkat, hogy lássuk a színpadot, illetve hogy véééégig éneklős volt a darab, mintha egy opera és musical keveréke lett volna. Erre egyikünk se számított, és meg kell mondjam, sok koncentrációt igényelt, hogy értsük, mit mondanak. Viszont így is nagyon tetszett, kíváncsi lettem a könyvre is. :D
Ma pedig (lévén újra szabadnapom volt) elmentünk a Tropicariumba, ahova még karácsonyra kapott tőlem belépőt drága két lakótársam. Ott voltunk jópár órát, de imádtuk. *-* Krokik, halak, ráják és cápák, alig bírtunk elszakadni onnan. Főleg a nagy akvárium vonzott minket, ahol a cápák és ráják úsztak a fejünk fölött, illetve a rájasimogatónál "molesztáltuk" az állatokat (fogalmazás by Olgi, imádom).
Nagyon örültem ennek a kiszakadásnak, a munka most kicsit elszomorít, olyan bunkó vendégeink vannak nap mint nap, hogy egyszerűen borzasztó. Egyre nehezebben viselem ezeket az embereket, ráadásul mondom, nonstop fáradt vagyok, és jön hozzá a rosszkedvűség az ilyenek miatt. Emellett két munkatársunk is felmondott, az egyik a tezsvírem volt (ugyanaz volt a trénerünk), és a másik lányt is nagyon szerettem. Kezdem azt érezni, hogy bomlik szét a csapat, és az ilyet elég fájdalmasan élem meg.
Na mindegy, elég a rossz dolgokból, holnap jön a húgom, már várom, hogy lássam a kis nyílt napra igyekvő fejét. :)
Jók legyetek, ne hagyjátok, hogy a borús idő lehervasszon Titeket! (Mondom ezt én. :D) Csóóóókszi~ ♥
046. Bújjjjék
Na jó, kinevetem magam Olgival, aztán írok.
A tegnapi nap csupa nevetéssel telt vele és VIvivel. Karácsonyra a Láthatatlan kiállításra kaptunk jegyet Olgitól, és remekül éreztük magunkat. Bizonyos Margit nevű nő volt a kiállításvezetőnk, de még egy ilyen közvetlen, jófej vezetővel régen találkoztam, nagyon feldobta az egészet, és mind remekül éreztük magunkat. Na meg annyit nevettünk, mint a fene. Volt ott egy idióta gyerek (Demiért?Ábel- szerű), és kiderült, hogy az apja is egy idióta. Megbeszélték az egyik vak férfival, hogy a Braille ábécében hat pont van, és változó, hogy melyik domborodik ki a hatból, ez alapján vannak a betűk. Erre megkérdezi a vak férfi a pasitól, hogy a T vagy L betű akkor hanyas pont? Erre a pasi: hetedik. Hát erre kitört belőlem, hogy értem már, miért idióta a gyerek. (Mindez kb ilyen fejjel: 0__0) Olgi pedig úgy elkezdett nevetni, hogy az asztalra dőlt kínjában, amin Vivi is nevetni kezdett. Jó napunk volt. :D
Meg amúgy is. Imádok dolgozni, imádok nem dolgozni, imádok a lányokkal lógni, imádom a többi barátomat, imádok aludni (csak alhatnék többet :D), imádom a napjaimat, bár cseszett fáradt vagyok.
Lényegre térve, BÚÉK! (Nagyon kapcsolódik minden, tudom, persze.) 2017-ben annyi minden történt velem, hogy hirtelen fel sem tudnám sorolni. Rennnngeteg-rengeteg új élményt, új embert, új gondolatot hozott nekem ez az év, és csak remélni merem, hogy 2018-ban is vár még rám valami. Vagy valaki. :D
Kívánom, hogy mindenkinek szeretetben, békében, de ugyanakkor nyüzsgésben, nevetésben, meglepetésben, mosolyban és örömben legyen része! Búúúúúúéééééék! Jövőre ugyanitt, ugyanekkor! ;)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
