Ahoooi~~ (:

Itt a hivatalos nagy visszatérés! :D Mármint, tudom, egyszer már megvolt a "hivatalosan is hazatértem" bejegyzés, de most itt az élménybeszámoló is. ^^

A Bővebbenre kattintva, mert különben három órán keresztül görgethetnétek lefelé. :D

A balatoni nyaralás során tisztázódott bennem, hogy vöröshajfetisiszta vagyok. >< Először Imoto-chan egy barátnője - természetes vörös hajjal, óóóóó *-* -, majd Sherman a mesében - olyan kis cuki volt ^^ -, végül egy vörös hajú kissrác - csak futó pillantást vetettem rá, de akkor is, vörös haaaaaj~~ Miért ragaszkodom én ennyire a vörös hajhoz??? >< Lehet, hogy valami ír srácot kellene magamnak keresnem~ xD

Na, de a tábor és nyaralás eseményeit a Bővebben után olvashatjátok, most írok kicsit az elmúlt napról, mert az egy nagy rohanás volt. xD Oké, délben keltem, de akkor mentünk is MaMához ebédelni, majd onnan egy csomagot kellett feladnom a postán, onnan hazajöttem annyira, hogy felszedjem Imoto-chant, és mentünk együtt a könyvtárba, ahonnan úgy kellett Imoto-channak kirángatnia egy hatalmas torony könyvvel, amiket hazahoztunk, és indultunk is vissza bevásárolni. :D Itthon kipakoltunk, menni akartunk a másik mamához, de közben betoppant MaMa, majd Mariska is, szóval bukott a dolog. Este pedig egy csajos bulit csaptunk. ^^ Meghívtam Judót, Mariskát, Kellyt és Myrát, de az utolsó kettő nem ért rá, ezért hármasban "partiztunk": Judó, Mariska meg én. Mariska már olyan fél 5 körül megérkezett, Judó 6-kor. Beszélgettünk és nevettünk egy nagycsomót, majd elkeztük nézni a Keresztapát. *-* Én még nem láttam, Mariska meg nem tudta befejezni. Amíg hárman voltunk, mi sem tudtuk, a felénél elkísértük Judót a barátjáékhoz, aztán folytattuk. ^^ És meg is néztük! *-* Jó film volt, bár elég hosszú, de nagyon érdekes. Utána még Mariska ajánlott egy vígjátékot, azt is megnéztük. Egy apró bökkenő a címe, oké, előre kiszámítható a története, de nagyon aranyooooos~ (És a csajnak benne vöröses volt a haja. xD) 

Ma Maminál voltunk ebédelni, és 3 órája írom ezt a bejegyzést. TwT Remélem, meg lesztek vele elégedve. xD
Terveim továbbá a mai napra:

• NSFT-s mangaszerkesztés (és -tisztítás, el ne felejtsem o.O)
• P1G-s tisztítás
• animézés - kijött a Brynhildr in the Darkness utolsó két része!! *w* + egy új Soul Eater NOT!- rész *-*
• Nándi-írás (^^)
• a Choi tábornok által elküldött felirat ellenőrzése

Miért ilyen rövid a nap? TqT

Jajajajj, és el ne felejtsem: itt a vélemény az Isshuukan Friends (One Week Friends) c. animéről. Sajnálom, ha valakinek lehangoló lesz, de uhh, lelankasztott. ><

Véleményeim >> Isshuukan Friends.

Jók legyetek, mára búcsúzom! (:
(Ne feledjétek a Bővebben utáni hosszadalmas élménybeszámolót. ^^)

És akkor most... ^^

Maradok az időrendi sorrendnél, ezért jöjjön először a tábor. :)

Öt napot töltöttünk Balatonkenesén - vagy Balatonakarattyán, a mai napig nem lehet eldönteni. :D Anyumék iskolai tábora volt, harmincegynehány 8 és 12 év közötti gyerekkel és vagy 10 felnőttel (tanítóval). Plusz voltunk mi, a törvényen kívüliek. xD Csak viccelek, voltunk páran nagyobbak, akiknek már nem kellett a tanítói felügyelet, mindannyian tanítók gyerekei persze. :) Imoto-channal és két barátnőjével (14 és 15 évesek) aludtunk négyen egy szobában, jó volt. :D Kedvesek voltak, és jókat elnevetgéltünk. :)

A programok is jók voltak, strandolhattunk, számháborúztunk, voltunk Veszprémben, Siófokon, majd utolsó nap Tihanyban. ^^ Mindegyik nagyon jó volt, főleg Veszprém. *-* Voltunk városnézésen - meglestük Gizella királyné csontját -, majd moziban, végül az állatkertben. :3 A mozizás a rossz idő miatt volt, de nem bántam meg, hogy végül bementem. :D Mr. Peabody és Sherman kalandjai, ez volt a mese címe, amit néztünk - gyerekekkel voltunk, ráadásul mást nem is vetítettek abban az időben. Először nem akartam menni, hogy biztosan gyerekes, de ááá, nagyon tetszett! *w* Vicces és aranyos volt. ^^ És hát Sherman... :3 Imádom a cuki, ügyetlen vöröskéket.  Az állatkert is nagyon frankó volt! Tudtátok, hogy van egy olyan állat, aminek az a neve, hogy szervál? :D A tábor többi részében végig ezen poénkodtunk, az egyik szobatársamat a bátyja elnevezte Szerválnak. xD Maga a veszprémi állatkert nem volt mondjuk túl nagy, se krokodilt, se cápát nem láttam, de azért tetszett. :) 

Siófokon levadásztuk az Aranypartot - sok-sok gyaloglás árán. >< (Imádom, amikor útbaigazítanak: "Oh, arra egyenesen, a vízibiciklik után ott lesz!" - Köszi, csak 5 vízibiciklis mellett mentünk el, mire bármit is láttunk...) És végül mit találtunk? Hát, nem tudom. Ha az Aranypartot, akkor nagy csalódás, a szigligeti strand gyerekfürdője nagyobb annál... xD Na nem baj, azért az is jó volt. :)

Ami idegesítő volt, az a gyereksereg. A fiúkkal nem volt gond, némelyik lökött volt, de az idősebbek is azok, az már megszokott. Na de a lányok! o.O Ott kezdődött a probléma, éreztem én, hogy egy szöszi megkérdezte, hogy hívnak. Én pedig elárultam neki. Nagy hiba volt! >< Azután le nem lehetett vakarni őket. Mindegyik a párom akart lenni, bárhova mentünk. Mindegyik mellettem akart ülni, velem akart enni - hahaha, de Imoto-chan lefoglalt, szerencsére. De attól még ott volt az az ezer név is. Két Barbi, egy Sára, Vivi, Anett, Gréti, Marika, plusz a többi, és akkor ők még csak a lányok. .___. Egy egész napomba tellett megjegyezni őket... És akkor még a félelmetes részét nem is mondtam. Az egyik kislány (olyan 9-11 éves) egyik nap elkezdett folyamatosan ölelgetni, majd a karomat simogatta, a hátamat, puszit adott, és közben "Szeretlek!", "Imádlak!", én pedig a fejem fogtam, hogy valami yuri animébe kerültem, or WFT?! Azt gondolnátok, hogy "Ugyan, hiszen kislány!" - de nem! Annyira azért nem kicsi! És akkor is... Enyhén stresszelt a dolog. 

Volt mondjuk két kislány, akik aranyosak voltak. Mindketten Anya osztályába járnak, most lesznek 3.-osak, de két kis cukorfalatról van szó. ^^ Az egyiküket Reninek hívják, de kapott tőlünk egy cuki nevet: Miles-Mókus. :D (De néha csak "májöszmókus" volt l nélkül. :D) Először nem bírtam, mert tipikus nagyszájú kislány, olyan rosszgyerek-féle, de velem aranyos volt, és hát nem lehetett nem imádni a kis napbarnított, szöszi fejét és pisze orrát. ^^ Ráadásul ő nem nyomult. .___. A másik kislány egy csendes, fehér bőrű, sötét hajú kislány volt, neki Detti a neve, és olyan édes volt, utolsó nap szégyenlősen megkérdezte, hogy nem adnánk-e neki is nevet. :D Úgyhogy ő lett Detti-Dodó, másképp Detti-Dodesz. ^^ Ők ketten Miles-Mókussal nagyon aranyosak voltak, nem akaszkodtak ránk, szóval őket nagyon csipáztam. :)

Ó, és muszáj írnom Matyeszről. Ő Csillámbari öccse, egy cukorfalat fiú. :3 Csillámbari előre megkért, hogy vigyázzak majd rá, én meg mondtam, hogy naná, majd összespanolunk. Hát tényleg! :D Ő sem volt akaszkodós, de azért beszélgettünk, nevetgéltünk, nagyon bírtam a fejét. ^^ Ráadásul táncoltam vele a "diszkóban". Utolsó este volt egy diszkónak nevezett táncos esemény. Hol a fiúk kérték fel a lányokat, hol a lányok a fiúkat, és aki legalább 3 emberrel táncolt, az kapott egy kis ajándékot, olyan röppentyűs játékot, amit fel lehet lőni, mint egy csúzlit, aztán világítva leszáll. :D Annnnyira nagyon aranyosak voltak a fiúk, mert tényleg odajöttek, és "Táncolsz velem?" Oooooh~~ ^^ Lehetetlen volt visszautasítani őket. :D Ahogy utólagosan számoltam, olyan 13 fiúval táncolhattam, bár nem biztos, mert sötét volt. xD Matyesz volt az első, én kértem fel - és hahaha, nem volt menekvés. :D Még Szervál bátyjával is táncoltam. Ő velem egykorú, most érettségizett ő is. (És azt hittem, utál. >< De ezek szerintem mégsem, nem? :D)

Összegezve nagyon jó volt a tábor. ^^ Egyedül a kislánykák őrjítettek meg a végére, de az is kezelhető. xD

A nyaralás pedig.