Ööö, izé, hali! 

Azt kell mondanom, teljesen kiment a fejemből, hogy ennyire régóta nem írtam semmit. :'D Na, mindenesetre most majd pótolom! Végeztem a vizsgákkal /kitartást, továbbra is vizsgázó társaim/, így van is időm írni. :)

A vizsgáim... nos, azokról nem igazán szeretnék írni. Azt hittem, decemberrel véget ért a szívás a rengeteg zh-vizsgával, de sajnos tévedtem. A legtöbb mostani vizsgám szívatás volt. És egyáltalán nem vagyok elégedett az eredményeimmel. De szerencsére eljutottam arra a pontra, hogy a demotiváltságomnak vége, következő félévben majd jobban igyekszem, és jobban teljesítek. :)
//Mert igen, volt egy jó hosszú demotivált időszakom, amikor megint nem értettem, mit keresek én bárhol is, és mit akarok magammal kezdeni az életemben.//

Jöjjön viszont a sok esemény, mert semmiképp sem akarom elfelejteni őket!

Hétvégén Szombathelyen voltam a másodunokatesóimnál. ^^ Az idősebbik lakásavató bulit tartott, és meghívott. :D Nagyon jól éreztem magam, egyrészt, mert a parti nagyon jó volt, remekül szórakoztam, jókat viccelődtünk (pedig jóformán vadidegenek voltak ott), másrészt pedig mert a fiatalabb másodunokatesóm előtte tartott egy városnézést, amit szintén nagyon élveztem. :) Voltunk Szombathelyen a csónakázó tónál és a központban, mindkét helyen tettünk egy jó kis sétát. És persze beszélgettünk, nevetgéltünk egy csomót. :D A bulin pedig először azért megszeppentem, hogy a másodunokatesóimon kívül kb. senkit nem ismerek, de azért végül is jó volt, senki nem harapott, jól el lehetett beszélgetni. ^^ Okos és nyitott társaságról volt szó, szóval pláne. :)

Miután Szombathelyről visszautaztam Pestre, felugrottam Noriko-sanhoz spanolni kicsit - hátha tanulunk, ahh, egy francot -, jól szórakoztunk, aztán a lakásban a további napokon már tényleg tanultam. (Nem lett eredménye.) 12-én eljött Esztiya, és közösen tanultunk, ami meglepő módon tényleg működött! Ő is olvasta a saját anyagát, én is az enyémet (ami egyébként ugyanaz volt, csak ő előrébb járt), és ha kérdése volt bármelyikünknek, nem kellett elhajítani az összes papírlapot, hogy "Fuck, én ezt nem értem!!", hanem odafordultunk a másikhoz, hogy "Te figyelj, ezt érted, hogy van?" és a másik elmagyarázta. :D Sokkal könnyebb volt mind megérteni a dolgokat, mind pedig tanulni. Szerintem ezt a módszert máskor is alkalmazni fogom vele. :D 

A tegnapi vizsgám után pedig igazán aranyéletem volt. Liz-ahval és Dóriyával sétálgattunk és beszélgettünk (Frei kávézót kerestünk xD), majd (mikor nem találtunk,) Dóriyával elmentünk az Árkádhoz egy jó kis könyvnézős tokiói csokis málnakávé-ivászatra~~ (Bár csak én ittam olyat, ő valami jemeni kávét ivott, jól nézett ki. :D) Aztán pedig szemrevételeztük a kisállatkereskedést, olvadoztunk egy csomót... xD De nagyon jó volt. :) És mindez nem volt elég, este elmentem Fruzsihoz~ Megnéztük a Mentőexpedíció c. filmet, fúúú, jó volt! :D Hajnal egykor jöttem haza. ><

Ma pedig megint Noriko-sanhoz látogattam, mert a Frei kávézóban vettem tokiói csokis málnakávé-őrleményt, ami remek lenne, ha kompatibilis lenne a kávéfőzőmmel. De nem az. >< Egyedül ehhez a fajta kávéfőzőhez nem jó (naná...), mert átveszi az aromáját meg talán túl magas fokon csepegteti, nem tudom, a Frei kávézóban mondták. Én pedig ma villámsebességgel hívtam Noriko-sant, hátha van másmilyen kávéfőzője. És volt is! Csak azzal meg az volt a gond, hogy a főzőlapja nem érzékelte, hogy rajta van, olyan kicsi volt a kávéfőző alja. xD Szóval próbálkoztunk mindenféle mással, de végül egy szűrővel kellett török kávéként megcsinálnunk. De így is finom volt. :D És Noriko-san azt mondta, nem bánja, hogy állandóan nála lógok, az egyik kedvenc vendége vagyok~ >w< 

Ééés a mai nap utolsó eseménye (mert persze van még~), késő délután jött Mariska. ^^ Ezer éve nem láttam, szóval nagyon örültem neki, hogy felvetette, hogy ma bandázzunk. :D Elmentünk a plázába, mert kellett neki ajándék, aztán itthon körülvettük magunkat egy csomó nasival, és filmet néztünk. :D Kész katasztrófa volt a címe, már meg akartam nézni, de nem is volt rossz, nevettünk rajta sokat. :D (A kedvencem a kisgyerek: Köfi! :D Mármint a 'köszi', csak tök pösze, gáááh, annyira aranyos volt. xD) A film után meg még beszélgettünk. Vele mindig szeretek beszélgetni, mert annyira céltudatos, hogy mindig motivál. :D

No, hát ennyit mára. Így is sokat beszéltem. :D Még csomó tervem és dolgom van, Anyáék meg jönnek fel értem szombaton, szóval alig várom. ^^
Juj, és holnap színházba megyünk Fruzsival! :D Ezer éve beszéljük, és végre sikerült leszervezni! *-*

Jók legyetek, mindenkinek hajrá a sulihoz, vizsgákhoz, mindenhez! :)

Halihó! (:

Jól eltűntem mostanában, bocsánat mindenkitől. :( A chatemet közben nézegettem, meglátogattam azokat, akik írtak, csak írni nem írtam, elnézést kérek ezért is.

Hivatalosan is vége van a szorgalmi időszaknak, kezd a csodálatos vizsgaidőszak. Na nehogy azt higgyétek, hogy ez azt jelenti, hogy eddig nem kellett tanulnom. SŐT. Eddig volt a kínzatás. Kedden két zh-vizsga + két tesztpótlás, csütörtökön szintén két zh-vizsga, nagyon izgi volt, már persze a szó negatív értelmében, ha van olyan neki. 

Na, de beszéljünk kellemesebb témákról. :) Mééééég nagyon anno kaptam Mee-chantól egy aranyos kis díjat, ezt igazából már hetekkel ezelőtt megcsináltam, de sehogy sem volt érkezésem feltenni ide. Most azonban a Bővebbenre kattintva megtaláljátok! ^^ Köszönöm szépen, Mee-chan! *^* És bocsánat a hatalmas késésért! :(

Nemrég volt mikulás~ (Bár, de, régen volt. Mindegy.) Ki mit kapott? :) Én a szokásosan tökéletes nagy adag csokit és gyümölcsöt. :D Még most is azokon élek itt Pesten, meg kell majd köszönnöm a nagyijaimnak, el ne felejtsem. ^^"

Közeledik a karácsony is. Ajándékötletek, házdíszítés, karácsonyiasodás megy már? :) Őszintén megmondom, magát a karácsonyt annyira nem szeretem. Általában van valami veszekedés otthon, ami lehangol. Pedig máskor nem szokott lenni, illetve ha igen, az nem olyan lehangoló, mint karácsonykor. Viszont a készülődést nagyon szeretem! Ajándékcsomagolás, házdíszítés, (bár Pesten nem díszítjük a lakást, otthon meg Anya már megtette, így ez kiesett, de maradt a) karácsonyi dalok éneklése, nevetgélés, sütögetés~ Ezek mind nagyon jó programok a családdal, számomra ez az igazi karácsony. :)

Bár a blogra nem igazán jártam fel írni, pár kis jegyzetet írtam magamnak egy-két napról, mert olyan jól éreztem magam, hogy semmiképp sem akartam elfelejteni. Sajnos csak kevés dologról írtam, a többi hirtelen nem jut sorjában az eszembe, pedig rengeteg jó élménnyel gyarapodtam az elmúlt időkben, például amikor Szandi-san és Panka-san eljöttek, és megvillogtattam előttük a csodálatos borsófőzelék-főző és virslisütő képességemet, vagy amikor ugyanezt Fruzsival is eljátszottam, és ő is le volt nyűgözve. :D Oh, és Fruzsival azóta találtunk egy jó csirkézős helyet is, valamint a kisvárosunkban is csapattuk a gyertyagyújtáson. :D Judóval is találkoztam az elmúlt időkben, ez is külön öröm volt. :)

És a jegyzetekből: Noriko-sannal, Oppával és Dóriyával jártuk a várost, jókat nevettünk mindenfélén egymásba karolva. A díszítés csodálatos, Noriko-sannal le voltunk nyűgözve. ^^ Majd pedig másnap plázáztunk és moziztunk (óra helyett *bűntudat mardossa*) a két lánnyal, és egyszer sem éreztem a kellemetlen harmadik szerepét, de szerintem egyikünk sem. :)) Egyébként a Kémek hídja c. filmet néztük, jó volt, de olyan érzésem volt végig, mintha már láttam volna. Pedig tök új film, fura volt. :'D

 

Halihó! (: 

Ismét jóformán csak helyzetjelentéssel jövök. Végeztem a táboroztatás első felvonásával, holnap indulok a következőre. 

Mielőtt a táborra térnék, még előtte július elsején itt volt Imouto-chan, itt aludt nálam. :3 El nem tudom mondani, mennyire nagyon jó volt. ^^ Vásárolgattunk, mojito-t ittunk (természetesen alkoholmenteset), kávéztunk, Duna-parton szórakoztunk, moziztunk~ (Bár a film nem tetszett egyikünknek sem, na mindegy. ><) Ráadásul nem hisztizett vagy morgott egyetlenegyszer sem. (Nyilván azért, mert minden úgy történt, ahogy ő szerette volna. :D De én is élveztem.)
Most lesz a születésnapja, de annyira tanácstalan vagyok, hogy mit adjak neki... Pedig a 17. születésnapja lesz, az azért valami! Ajh. Ráadásul nincs időm se rendesen szétnézni, mert holnap indulok ugye a következő táborba, onnan meg a kisvárosomba, mert egy harmadik táborba is elígérkeztem. u___u

Na, és ha már tábor. Jó volt! Meglepődtem, mennyire jó gyerekek jöttek, sokkal rosszabbakhoz vagyok szokva. >< Persze, volt idegesítő gyerek - egy kislány, édes istenem, miért mindig a kislányok, miért? De a többiekkel szerencsére egész jól kijöttem, az egyik kisfiú még rajzolt is nekem, annyira kis drága volt, bár hatalmas bajkeverő. :D
Pénteken értem haza délután, akkor eljött Anya, mert Pesten voltak Apával, és végre kávéztunk, beszélgettünk, nagyon jó volt~ ♥ A táborban az egyik kisfiú és az idegesítő kislány folyton sírtak az anyukájuk után, nem akartam nekik mondani, hogy kedveseim, én egy hete nem láttam az anyukámat, és (akkor még úgy volt, hogy) két hétig nem is fogom... De nagyon örültem, hogy mégis erre jöttek. :)

Péntek este eljött Kelly is, vele és Aisu-vel elmentünk, megnéztük moziban a Minyonokat~ :D Igen, két 20 és egy 25 éves nagy keményen beült a hatéveseknek való filmre. xD De tök sokan voltak hasonló korúak, mint mi! És jó volt, nagyon sokat nevettünk rajta. :D Utána hazakísértük Aisu-t, aki olyan menő, hogy ma épp a Boys Republic koncerten tolmácskodik~ (Ezt muszáj volt. :3) Nála beszélgettünk egy ideig, nevetgéltünk, elvoltunk, aztán Kellyvel hazajöttünk, és még itthon is jól elvoltunk. ^^ Mostanában yaoi fanficeket ír az EXO-tagokkal, és annyira fantasztikus műveket produkál, hogy alig várom, hogy olvashassam, dacára annak, hogy nem szeretem a yaoit a legkevésbé sem. (És nem igazán ismerem az EXO-tagokat sem. :'D) 

Ha valakit érdekel, itt az oldala, tényleg érdemes elolvasni legalább egy művét a yaoi-fanoknak, amit utoljára most olvastam, az "A bronzbőrű baba", hát sírtam a végén, jól meg is szidtam, hogy mi ez már. xD De szokott happy endeket is írni ám! 

Na, hát tényleg ennyi, a helyzetjelentésből végül egy egész emberes bejegyzés lett, jól van. Most megyek dinnyét enni, Anya itt hagyott egy egészet, és holnap ugyebár elmegyek... jó kis kihívás. ><

Mindenkinek további jó nyarat~ ^^

Végezetül annyit... BANANA~! xD

Sziasztok! (: 

Gyorsan jelentkezem, mert még össze kell pakolnom, és egy óra múlva rohanok is a buszhoz.

Nagyon-nagyon jó hétvégém volt, végre sikerült megnyugodnom és pihengetnem is, bár nem annyit, amennyit szerettem volna, de jobb is így, többet voltam a családdal. :)

Tegnap Szolnokra mentünk, Apa volt egy vizsgálaton, mi meg közben Imouto-channal plázáztunk - na jó, valójában sétáltunk, és vitáztunk, hogy milyen mozira üljünk be. :D Végül az én elgondolásom nyert, háháhá. :D A Jupiter felemelkedése c. filmet néztük meg 3D-ben, és te jó ég, waaaaa, nagyon tetszett!! Mármint nem igazán a film, mert a története fura volt néhol, bár tetszetős, de 3D-ben a sci-fis és akciós elemek, hát OMG, nagyon menő volt!
Utána pedig forrócsokiztunk a családdal, majd mentünk Tescóba. Ez nem hangzik nagy programnak, de még a Tescózás is megnyugtató és vidám volt, együtt a család, majd a bevásárlóközpontban mindenki szétszéled, ahogy régen is... :D Valahogy örültem neki, kicsit visszatért a régi idők családi hangulata. :)

Ma meg a mamáknál voltam, hajat mostam, porszívóztam, egyszóval nem unatkoztam. :'D 

Juj, és rohanok is, jók legyetek, kellemes hetet előre is! :))

A tavaszi kinézeten már gondolkodom, remélem, lesz időm legalább a kódot megcsinálni~

Puszi Nektek!

Halihó, mindenki~

A mai nap folyamán megírtam egy pocsékul sikerült klasszikus koreai dogát, majd pedig McDonald's-os szennykaját ettem és azóta kockulok bánatomban. De még bánatomban is bánat ér: felkerült Ken sorozatának újabb része - az a részlete legalábbis, amiben elcsattan az első rendes csókjelenete. És nem, Nina alig lett rosszul, alig rángatták a negatív fangörcsök, és alig szitkozta szegény színésznőt, aki nem is tehet arról, hogy csókjelenete volt Kennel. Hahh, az élet szomorú.

Viccet félretéve - amiben a legviccesebb, hogy nem is vicc -, tök jó napjaim vannak, azon kívül, hogy a rossz érzések megint cseszegetnek. Néha csak úgy elkap az érzés, hogy valójában senki nem szeret. Pedig ez nyilvánvalóan hülyeség. Nem egóból mondom, eszem ágában sincs, de tudom, hogy a családom szeret. A többiekben nem vagyok biztos, de azért elég sokan legalább kedvelnek. Gondolom. Vagyis inkább remélem.

Emellett rossznak is érzem magam, mert feleannyit sem tanulok, mint kellene. Dóriya napi 3-4 órát tanul - nem véletlenül ilyen okos, 481 pontja lett a felvételin, emberek, 481!! -, én meg... ööö.... heti 2 órával szerintem sokat mondok. És ez nagyon nagy baj. De persze látjátok, nem hogy mennék tanulni, elgépezem az időmet. Logikus.

Leginkább viszont azért van bűntudatom, mert nem érdekel. Nem érdekel, hogy kettessel vagy ötössel fogok átmenni. Mondom ezt most. Aztán ha félévkor meglátom, milyen jegyeket szedek össze, tudom, hogy el fogok borzadni. És nem akarok elborzadni. Mikor a buszon utaztam, eszembe jutottak a régi évek. Ahogy Mulán mondta a mesében: "Azt akartam, hogy ha a tükörbe nézek, egy büszke Mulánt lássak." Nálam majdnem ugyanez a helyzet, azt akarom, hogy egy boldog Ninát lássak. És vasárnap egy boldog Nina nézett vissza rám a busz ablakánál a sötétben. Egy elégedett Nina.

Azóta is elégedettnek kellene lennem. Szerető családom van. Azt tanulom, amire vágytam, ami érdekel. Vannak barátaim, akikkel nagyon jól érzem magam. Tegnap egy fannnntasztikus filmen voltam. Erről mindjárt bővebben. Akkor mi a baj? Miért tör rám néha a szomorúság? Legtöbbször, a nap nagy részében tényleg boldog vagyok - de miért vannak azok a késő esti órák, amikor nem?

Nem értem. De lassan nem is akarom. Lényegesebb, hogy a tegnapi film igazán lenyűgöző volt. Koreai Filmfesztivál van Pesten, ami annyit tesz, hogy ezen a héten sok ingyenes koreai filmet vetítenek az Örökmozgóban és az Urániában. Mi tegnap Oppával, Katival és Ildiyával a Sunny címűre ültünk be. Csodálatos volt. Még egy olyan filmet... Egyszerre volt megható, lebilincselő és nevetséges. Teljesen odavagyok érte. Aki tudja, menjen, és nézze meg, pénteken még egyszer vetítik, és mondom, ingyenes. Igazán megéri!

Most pedig zárom soraimat, mert lemerül a gépem koreait kell tanulnom.
Mindenkinek szép hetet kívánok!