Sziasztok! (:

Bocsánat, megint nagyon régen jelentkeztem, te jó ég. :( 

Még tart a vizsgaidőszak, össze-vissza áll lassan a fejem. Megyek majd dolgozni is, megint csak alkalmi munkára, de Fruzsival, Csepelre borítékolásra. Sajna csak két napot tudtam vállalni a kevés hely és a vizsgák miatt, de nyárra még majd mindenképpen kerítek valamit. :) Valószínűleg Pesten maradok, és haza-hazajárok. De még majd elválik.

Kettő vizsgám van még hátra - legalább, de lehet, hogy a maiból menni kell uv-zni/javítani. Elég valószínű. 

A jegyeimet már felpakolták - kivéve a ma írt vizsgáét -, és azt kell mondanom, nagyon-nagyon boldog (és hitetlenkedő) vagyok. Mindenből jelest kaptam. El sem tudom hinni. Mondjuk nem is nagyon kell, mert ronthatok még bőven a maradék 2 vizsgával, és ha a japán alapvizsgán nem megyek át, nem ér semmit az egész. :'D De azért örülök. ~★

Vasárnap volt gyereknap. Imouto-chan osztálykiránduláson volt, és úgy volt, hogy haza se jön, hanem a koliban marad, de este hatkor csöngettek, és mikor kimentem, ő állt a kapuban. ♥ Mondanom sem kell, nagyon meglepődtem, de fú, borzasztóan meg is örültem neki, azt se tudtam, hogy ölelgessem. :)
Gyereknapra egyébként - bár nagyon nem vagyok már gyerek - egy aranyos hálóruhát kaptam. Innen rendeltem, a szemüveges nyuszisat. Már szeptemberben rendeltem innen, és nagyon bevált, most használom Pesten, ezért mondtam, hogy gyereknapra szeretnék egyet a kisvárosba is. Plusz este rendelt nekem Anya gyrost. A mamáktól meg soooook-sok csokit és nyamiságot kaptunk, yay~

Igazság szerint elég nehézkésen írom most ezt a bejegyzést, mert bár régóta szeretnék írni, de egyszerűen annyi érzés kavarog bennem, hogy nehéz pötyögni. Nem, nem az egyetem, hanem a szobatársaim miatt. Már hetek óta nem voltunk együtt mind a hárman itt fenn Pesten, ma viszont igen. És nosztalgiáztunk kicsit. És ez... hát igazából nem tudom eldönteni, hogy jót vagy rosszat tett az érzéseimnek. :'D Ők holnap költöznek haza a kisvárosba, legközelebb valószínűleg, ha minden igaz, szeptemberben leszünk újra így együtt. Jaj, félre ne értsetek, nem az, hogy nem tudok meglenni nélkülük, csak mégis, fura ez így, és már elszállt ez az év is, gyorsan telik az idő... És ez az, amit nem szeretek. Ha a búcsúzásokba és az idő múlásába belegondolok, mindig sírhatnékom támad. Főleg, ha szép számot hallgatok közben. És most azt hallgatok, Ken musicales szólóját. 
Édes jó ég, az az ember... Aisu (mindjárt mesélek róla) azt mondta, hogy ezt a videót pont akkor osztották meg Twitteren, amikor a mai vizsgám elkezdődött. (A vizsgámról is nemsokára, ha lesz erőm hozzá.) És amikor itthon meghallottam... először nem hittem el, hogy tényleg Ken énekli, annyira más. De azóta fél délután ez megy, és egyszerűen lenyűgöz. ♥ Egyre több arcát és hangját mutatja meg ez az ember, és csak ámulni és bámulni tudok. Büszke vagyok rá, hogy a fanja lehetek. (És most leállítom a zenét, hogy a többi dologról is tudjak írni.)

Nos, Aisu, igen, róla szeretnék beszélni. Aisu = A-senpai a régebbi bejegyzésekből. Felsőbbévesem, aki most végez koreai szakon. Egy VIXX-es fancsoportban ismerkedtünk össze, pontosabban ő mondta, hogy egyszer mutassak meg neki egy albumot, én pedig meglepődtem, hogy ugyanoda járunk egyetemre. :'D De aztán találkoztunk, és halljátok, ilyet még nem éltem. Az első perctől kezdve mintha régi ismerősök lettünk volna. És azóta is. Ő az, akivel mindennap - és nem viccelek, tényleg minden egyes nap - beszélek, akivel bár nem egyezik mindenben a véleményünk, mindig jól elvagyunk, és bármennyi időt el tudunk együtt tölteni. Ó, és a pláne az egészben: ugyanazon napon születtünk, csak ő 5 évvel hamarabb. :D Lényeg a lényeg, nagyon jó és értékes barátnőre leltem a személyében. :) ♥

Emellett Kellyvel is nagyon jóban vagyunk még mindig. Múlt pénteken nála aludtam, végig videókat nézegettünk, az állataikat dédelgettük, meséltünk mindenféléről, és sokat nevettünk. :D Imádok az ilyen közös ottalvásokat, vele mindig nagy élmény, még akkor is, ha csak videókat lesegetünk - most épp az EXO-ról és a BTS-ről. 
Ha minden igaz, szombaton megyünk együtt bulizni is. :)

Na, és az utolsó, a kellemetlenebb téma: a mai vizsga. Hát emberek... átestem az első olyan vizsgámon, ahol tényleg csak néztem, hogy WTF. :'D Csapatmunkában dolgoztunk jóformán, annyira nem érdekelte a tanárt, de még így is tipmix volt jóformán az egész. Olyan kérdések voltak, amikre válasz nem hogy a kikapott vázlatban, de még az órai jegyzeteinkben sincsenek, sehol. Szóval kicsit kivoltunk, de inkább csak nevettünk rajta, aztán ha tényleg nagyon gázos lesz, megyünk reklamálni és javítani. Azért ez mégse futja, olyan kérdéseket raknak be, amiket esélyünk sincs megválaszolni! Pedig feleletválasztós volt, az a pláne! ><

Na mindegy, lesz ami lesz. :) 
12-én alapvizsga japánból, fel kell kötnöm a nadrágot, mert bár a japán vizsgák ötösök lettek, de ez valami keményebb dolog, ha jól sejtem...

Köszönöm viszont mindenkinek a drukkokat. :) Ismét csak azt tudom mondani, azért sikerült minden ilyen jól, mert sokan szorítottak értem! Köszönöm! ♥

Mindenkinek nagyon sok sikert a szóbelikhez, vizsgákhoz, utóvizsgákhoz, aki pedig már végzett, annak jó pihenést kívánok! :)
Jók legyetek~ ^^

ui.: Ohh, és ki ne felejtsem már! One Piece-t nézek~ Töménytelen mennyiségben - magamhoz képest. Nagy-nagy fanolásokkal. NAAAAAGYON nagyokkal. Még május elején átléptem az 500. részt, és pontosan május 27-én kezdtem bele "az új érába" - *spoiler* timeskip utáni részekbe. *spoiler vége* Azóta pedig ez a "jutalmam" a vizsgák után. Ma délután pl. 7 - pardon, most nézem, 8 - részt néztem meg. (És amellett kitakarítottam, elmosogattam, és mondom, nagy csajos beszélgetés-nosztalgiázás volt. Meg hát beszélgettem. És Candy Crushoztam. És Kent hallgattam-néztem.) 
De egyszerűen imádom~~~ Annyira erősek és wow és menő és húúú - remek megfogalmazások, de tényleg igazi cheergirlnek érzem magam, ahogy nézem, leginkább Zoro-kunnal kapcsolatban. ><

Na, ennyi voltam mára. Végezetül egy kép a túláradó érzéseimről a One Piece mostani részeinél~