A mai nap - eh, pardon, a tegnapi nap - folyamán több fontos impulzus is ért. Az egyik miatt nem alszom még most sem. Nézzük csak.

Felkeltem a szokásos dél körül (fél egy? Háromnegyed egy?), ekkor ért haza Anya is. Együtt szépen megebédeltünk, majd ittunk egy kávét. Nekifogtam hajat mosni, majd Candy Crushozni szárítás közben. Átmentem MaMához, akivel beszélgettünk, ismét kávéztunk (tokiói csokis málnakávé - tőlem), majd hazajöttem, és neteztem, intéztem a millió üzenetet (örülök ám, ha írnak, tényleg), a fanoldalakat. Ah, igen, VIXX-videókat néztem. Aztán készülődtem kicsit, és Candy Crushoztam, mert vártuk haza Anyát, hogy aztán ünnepelni menjünk, mert névnapja volt. Oh, igen, még reggel (délután) rózsa fogadott az asztalon, Apától. Annyira aranyos olyankor. 

Miután Anya megjött, kirobbant a szokásos mindennapos veszekedés, aminek semmi értelme, semmi tárgya, semmi oka, csak van, és minden egyes áldott nap van. De még így is elmentünk az étterembe, szuper finom volt az étel (lenmagos csirke rizzsel), bár szerintem  a pincérhölgy kicsit agybajt kapott tőlünk és a kajarendelésünktől. De legalább udvariasak voltunk. 

Hazafelé beugrottunk Mamihoz. Szerintem baromira utálhatja, amikor este esünk be, mikor már elszundikált, de hát soha nem mond egy rossz szót se. Csak hogy üljünk le és együnk sütit. Igazi nagymama.

Itthon pedig jött a legnagyobb meglepi, az én ajándékom. El se akartam hinni. Végre lett - 21 évesen, hahaha - okostelefonom! Alcatel Idol 3. Egészen olcsó a többi okostelefonhoz képest, és gyönyörű. Oda és vissza vagyok érte, szerelem volt első látásra. Csak még a nevét kell eldöntenem, nem akarom elhamarkodni, tökéletes név kell neki, tö-ké-le-tes. 
Egyetlen kis bibije, hogy holnap - azaz ma, ejj - mehetek be a közeli városba SIM-et vágatni, mert az enyém nem fér bele. Kellemetlen. 

Oh, és igen, itt a csúcspont, a hajnalom elfoglaltsága, az ok, amiért annyira nincs bennem erő, hogy ponton kívül bármi írásjelet használjak, hangulatjelekről már nem is szólva: megnéztem a K-Projekt 2. szériáját, cím szerint a K: Return of Kingst. És jó édes ég. Erre nincs elég szívecske. Szerintem azért sincs már bennem erő, mert a fél éjszakám azzal telt, hogy "víííí", "váááá", "úúúú" és "kjááááá". Nagyon durván. Szerintem egy pomponlány nem csápol annyit, amennyit én csápoltam most a megmaradt 3 rész alatt. Jesszus. De hát nem is csoda. Egyszerűen fantasztikus az az anime, legalább olyan jó, ha nem jobb, mint az első szériája volt. Az utolsó részt kétszer is megnéztem egymás után, mert egyszerűen... csak ültem, és elindult magától újra, én pedig néztem. Burn them~ Ahh, ennek itt így semmi értelme nem volt. De rá kellett jönnöm, hogy megmásíthatatlanul Mikoto-fan lettem. Valamint TEAM HOMRA. De Fushimi is hatalmasat nőtt a szememben.

Azt hiszem, kezdek álmosodni, hogy ennyire értelmetlenül írok. Eddig is álmos voltam, de mégsem tudtam aludni. Nem tudok elszakadni ettől a csodától, amit az anime adott nekem. Nem tudnám megfogalmazni, mi is pontosan ez a csoda, vagy hogy miben lett másabb, de másabb lett minden. 
Előre tudtam, hogy ez lesz. Ezért nem mertem eddig megnézni. De nem is bánom, hogy eddig tartogattam. Az ilyen értéket szépen lassan kell adagolni.

Na jó éjszakát.

Akagami no Shirayukihime pipa.
Vélemény:

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥

Elértem a Nirvanát, és még Buddha sem kellett hozzá.

Na menjünk tanulni.

Yo! (:

Itt is van a number one a beígért dolgok közül: Animekarácsony - esemény á la Nina~

2014. december 14-én kitárta a kapuit a Millenáris az újabb Animekarácsonynak. Nagy lelkesedéssel indultam neki a szeretett szőke parókámban, magamhoz képest furcsa szerelésben és cicafülekkel a táskámban. A metrónál találkoztam az én Suzu-chanommal, aki Liz volt, Suzuyának öltözve a Tokyo Ghoulból. Szegény Stefi megint sokat várt ránk, de hát ilyen ez, nem könnyű a reggeli felkelés. Mindenesetre sok-sok telefonálás és séta után megtaláltuk egymást, és együtt vágtunk neki a Stefi által előre megvásárolt belépőinkkel a Millenáris két épületének. Kellett idő, hogy feltérképezzük a helyet. Megvoltak a szokásos kis standok: szusik, mangák, játékok, minden, mi japános szem-szájnak ingere, azonban persze jó borsos áron. Ami újdonság volt: BuBu tea is képviselte idén magát egy standnál, bár nem vettünk végül belőle.

Az alapvető dolgok után - ruhatár használata, sminkigazítás, hely feltérképezése - nekiálltunk keresni a nekünk való karaktereket, valamint a kirakott holmikat nézegettük.

Voltak idén is nagyon jó cosplayesek, a legjobb persze az én Suzu-chanom volt. Sokan meg is állították egy fotóra, és ő minden ilyennek nagyon-nagyon örült - ezért is szeretem annyira Lizt. :3 Meg azért is, mert amikor valaki fotót kért tőle, én eléugrottam, hogy "Nem! Ő az enyém!", és mikor egyszer elfelejtettem, tiszta szomorúan emlékeztetett, hogy nem mondtam. xD Úúú, és az egyik lány közölte, hogy el fogják rabolni, készüljön fel, mert kell nekik otthonra egy Suzuya. Hát az vicces volt, én meg szabályosan ráordítottam szegényre, hogy nem, Suzu-chan az enyém! Remélem, nem haragudott meg, elég furán nézett rám, bár nem tűnt mérgesnek. ^^"

Más cosplayeseket is kiemelnék: volt egy Munakata és egy Neko a K-Projectből, velük nagyon jóban lettünk, sokszor összetalálkoztunk és beszéltünk. Ígértek nekem egy Mikotót is, de ő nem volt. :c Viszont szegény Munakatával úgy kezdődött a kapcsolatunk, hogy leszidtam, amiért megölte Mikotót. xD De azért tényleg jól eldumáltunk, meg aranyosak voltak. :D
Óóóó, ami még nagyon-nagyon aranyos volt: Gray×Juvia páros!! *q* Hát mi Lizzel nekiálltunk ujjongani, annyira boldogok voltunk. :D És voltak még menő Elsák és Annák a Frozenből, a Kill la Killből Satsuki-sama és Ryuuko, ó, ó, ó, és volt A halott menyasszonyból Emily!! *o* Ő is nagyon aranyos volt!

Juj, és volt egy srác, aki kiírta, hogy az első 10 ember, aki kitalálja, ki ő, ajándékot kap. Nagyon-nagyon ismerős volt, de nem tudtam, honnan, ezért nem is foglalkoztam vele, azonban Liz és Stefi odamentek hozzá, majd mikor nem tudták, annyival jöttek vissza hozzám, hogy "egy magyarra is fordított, szellemes mangából van, aminek a címe R-rel kezdődik". Rögtön beugrott a Rémmetró, és te jó ég, hát tényleg! A főszereplő srác neve először nem ugrott be, de még így is kaptam csokit, meg mindannyian gumicukrot, nagyon kedves volt. ^^ Aztán eszembe jutott a karakter neve is (Seiya), és jól eldumáltam a sráccal a mangáról, amit egyébként tényleg nagyon kedvelek, meg is van. :)

Stefi egyébként csinált "Free hug!"-os táblát, nagyon menő volt, gombokkal rakta tele, plusz volt karácsonyi dísz is rajta, és két cicafül a tetején. Sokan meg is ölelgették, természetesen mi is. c:

A következő Conon szeretnék én is cosplayezni. Egyrészt nagyon vonz maga a beöltözés, a karakter bőrébe bújás, valamint jó látni, ahogy a cosplayesekhez állnak. (Magyarul szeretnék örömet okozni az adott karakter fanjainak.) Több gondolatom is van, az egyetlen, ami gátol, az a pénz, ugyanis nem értek semmilyen ruhakészítéshez, tehát venni kellene, valamint paróka és/vagy kontaktlencse, ezek sem valami olcsóak. :( De akkor is... Majd meglátjuk.

Na, sok jó dolgot elmondtam. Jöjjön némi negatívum is. Ugyebár a Millenáris lett kibérelve, azonban még előző este megírták, hogy az korlátozott befogadóhelyű, ezért lehet, hogy várni kell a bejutásra. Reggel ilyen gondunk nem volt, jeggyel rögtön bemehettünk. Azonban délután elmentünk a közeli Mammutba kajálni, és mikor a fincsi kis KFC-s csomagjainkkal mentünk volna vissza az épületbe, mert borzasztó hideg volt odakinn, akkor a biztonságiak megállítottak, és az épület előtt álló sor végére küldtek minket. "Betelt a hely." Hát őszintén, lol. Kifizettük a jegyet, és nem engednek be? Ha tudták, hogy ennyire teli lesz a hely, és biztonsági korlátozás van, akkor miért ezt a helyet foglalták le? Vagy oké, ezt foglalták le, de akkor legalább biztosítottak volna valami meleg várakozási helyet, mert ez így elég nevetséges volt, hogy kinn fagyoskodtunk. Főleg, mert aztán jöttek ki hárman, majd megint hárman, hatan, és így tovább, minket meg nem engedtek be. Mikor már vagy két tucat ember jött ki, akkor engedtek csak be, tiszta vicc volt.

Ezen kívül a szervezés sem volt valami király. Szó se róla, nagyon kedvesek voltak azok a szervezők, akikkel szót váltottam, viszont az a konferálás, amit hallgattam, hát hagyjuk. Miért állítanak olyan embereket a színpadra, akik nem tudnak hangulatot csinálni, de még embereket felkonferálni sem? Nem az, mert voltak vicces pillanataik, de ez messze nem elég egy ilyen nagy rendezvényre véleményem szerint. És az egész programosdi... A változásokat simán kiírják egy cetlire valahová, és tessék, olyan dolgokról nincs is semmi információ, mint a tombola vagy szavazás, vagy csak simán a normális ember szemét kerüli el... Nem vagyok ezekkel egyáltalán megelégedve. Egy ilyen nagy, és sokadik alkalommal megrendezett eseménytől sokkal többet várnék.

De inkább térjünk vissza a pozitív dolgokra. Találkoztam Annie-vel~! ^^ Már régóta beszéltük, hogy össze kellene futni, és miután megtudtuk, hogy mindketten megyünk, lebeszéltünk egy találkozófélét, amiből nem lett semmi, mert valahogy elkerültük egymást. :'D Azonban később Stefivel és Lizzel beültünk az AMV-vetítésre - nagyon jók voltak! -, és mit látok, egyszercsak mintha Annie állna nem sokkal előttem a barátjával. És tényleg~ :D Szóval végül csak összehoztuk. :3 Nagyon kedves és szép Annie élőben is, pont, mint vártam. ^^ (És válasz az üzenetedre: nyuuuuu~~ >///////<)

Óh, és másik valaki, akit láttam: Szirmai Gergő! Nem tudom, ki ismeri, ki nem, a Hollywood Hírügynökség vlogglere, és teljesen odavagyok a videóiért. Épp valami unalmas beszélgetés volt, akkor láttam meg, hát azt hittem, ott helyben rosszul leszek. Kár, hogy utána nem láttam már sehol. :( Pedig aaaaa, vele nagyon jó lett volna egy képet csinálni, még szőkén és cicafülekkel is.

Utolsónak az MV-vetítésről némi infó: volt az Error! *-* És megvárt~~ Ugyanis előtte haza kellett ugranom, így olyan 20 perces késéssel értem be a vetítésre, de az Error, a drágám csak utána volt. És olyan remek minőségben, hogy Lizzel oda meg vissza voltunk. És jót nevettünk, mert utána csomóan elmentek, így megállapítottuk a nap mottóját: Csak az Error. Ennyi. xD Plusz voltak most is olyan számok, hogy húúú. xD "Tough cookie~" Esküszöm, az a csávó nagyon elhiszi, hogy menő. :'D De jól van, sokan szeretik, sebaj. Plusz a "Good Boy". A zenéje egy az egyben a "Fuck boyz get money"-t juttatta Lizzel az eszünkbe. Jól szórakoztunk, átírtuk a dalt, bele-beleraktuk, hogy "Tough cookies" és "Fuck boyz get money"~ Szerintem még jobb is lett a szám. :'D Egy kínai remekmű is megörvendeztetett minket: Don't Play a címe, és ritka sokat nevettünk azon is. (Bocsi a fanoktól.) Plusz volt BTS is, azon meg csápoltunk a tömeggel. Persze nem Error-szinten, de azért na. Azok a kisfiúkák is nagyon elhiszik magukról, hogy király csávók. Igazándiból talán még én is elhinném róluk, ha a tagok része nem lenne nálam fiatalabb. :'D De hát így... szólítsanak onee-sannak. ><

Hát ennyi lett volna, ami eszembe jutott. Tavasszal remélem, hogy be tudok öltözni~

És most le is lépek, belekezdtem a Shingeki no Kyojinba, épp a 4. rész végét lesem, eddig izgalmas~ Még jelentkezni fogok a sok már beígért dologgal, várjatok rám türelmesen, akárcsak a Jézuskára. ^^

Konbanwa, Minna-san! (:

Mi újság Veletek? Mindenhol olyan rossz idő volt, mint itt? Utálom az ilyen időt. :( Szinte mintha nem is élne az ember, olyan érzést kelt. u__u

A mai napom egész érdekes volt. Reggel keltettek 10 órakor, Anyáék mentek nyaralni, és elbúcsúztak tőlünk. Vélhetőleg szombaton jönnek, remélem, addig jót pihennek. :) (És háháhá, nekem meg Hawaii van itthon. xD)

Miután ők elmentek, nekiálltam befejezni a Hakuoukit. Hát, ez sikeresen meg is történt. És nagyon-nagyon csalódottá tett. Az utolsó pár részt már alig élveztem - ami elég nagy szó egy olyan animéhez képest, amiben katanát forgató szexi bishik vannak, és mindössze pár nő, akik közül egyről ráadásul kiderül, hogy pasi... És mégsem tetszett. Nagyon elrontották a történetet, nem értettem a szálakat, nem voltak világosak a célok sem, szerintem már maguknak a szereplőknek sem. A főszereplő leányzó (a fiúháremmel körülvéve) idegesítő lett - pedig az elején szimpatikus volt -, és csomó logikátlan dolog bezavart. Az elején pedig annyira magával ragadott. :c Még így is egy 10/8-at érdemel, mert bár nem hiszem, hogy újranézős lesz - újrahallgatós esetleg :3 -, de az elején tényleg nagyon megfogott, csak a vége lombozott le.

Van folytatása is, le is szedtem, de nem tudom, azt nézem-e következőnek. Ajánlották a Kuroshitsujit (a kurosicsuit :D), plusz még vagy 10 anime le van szedve, még 20 tervezett listára téve, emellett aranyos kis doramák is sorakoznak a "nézz meg" listán... Szóval passz. És nagyon elrontotta a hangulatomat a Hakuouki vége. :/

A napom többi részéről: voltam postán és könyvtárban, jó is volt már ott punnyadni kicsit, miközben csepergett az eső. Délután pedig javarészt beszélgettem Facebookon és játszottam az Osu! nevű játékkal, amit imádok. :D 

Itt volt MaMa és Kitti, a volt osztálytársnőm és leendő albérlő társa. Ez volt talán a nap legérdekesebb pontja, ugyanis MaMa elment fodrászhoz. Vártam, hogy jöjjön vissza (rajtunk keresztül megy a fodrászhoz, aki a szomszédunk), hogy igyunk együtt egy kávét. Akkor érkezett Kitti is, beszélgettem vele jó félórát, majd miután elment, leültem gépezni, vártam MaMát. Eltelik fél óra, egy óra, másfél óra, MaMa sehol. Már hívom az otthoni számát, hogy hátha nem ugrott be visszafelé, de nem veszi fel senki. "Biztos fürdik"-alapon annyiban hagytam a dolgot. Eltelik még fél óra, újra hívom, megint semmi. Na, akkor már azért alaposan megijedtem. Átmentem hozzá, a kapu, ajtó zárva, nincs itthon. De két és fél órán keresztül a fodrásznál lenne? Lehetetlen, gondoltam, és küldtem neki a visszahívó SMS-eket, mert tényleg az ideg kezdett enni. Mi van, ha bármi baja lett? Már hívtam Anyát is, hogy lehet-e MaMa két és fél órán keresztül fodrásznál - természetesen ő sem hívott vissza -, majd következőleg a fodrászhoz akartam átmenni, hátha mégis ott van. Éppen indultam volna, mikor jött MaMa. Hát mondom, ezt nem hiszem el. Két és háromnegyed óráig volt fodrásznál. Ilyet még nem értem. Mert hogy dauerolt. Hát, mindenesetre meglett, ez a lényeg, semmi baja nem volt, és még kávéztunk is.

Mai nap tanulsága: vigyázni kell az idős nénikkel, mert nagyon sok időt képesek a fodrásznál tölteni! ><

Ja, és el ne felejtsem, végre végeztem a Tau 3. fejezetének szerkesztésével, így itt is van egy aranyos kis link hozzá! :)

Tau 3. fejezet  -  Letöltés

Jó szórakozást! ^^