Jól látjátok, százezer év után íme, új dizájn(szerű valami). Ez még csak a kezdet, igyekszem majd jobban rendbehozni az oldalt, elég fura együtt a kis rózsaszín virágos minden és a sötét Marvel téma, de majd még megoldom, csak nem most.

Hirtelen ötlettől vezérelve jött a késztetés, hogy ezt most megcsináljam.

Írtam már előzőleg, hogy nagy a Marvel-fanság, na hát ez beteljesedett a Végjátékkal (atyaég de furcsa így hívni). Háromszor láttam a nyitó héten moziban. Premier előtti vetítésre mentünk, Infinity War + Endgame egymás után, hatalmas élmény volt. Először még annyira nem is tetszett, aztán csak azt vettem észre, hogy másra sem tudok gondolni, csak a filmre. Azóta is már-már kínosan sok utalást teszek minden Marvel filmből, de hát ha egyszer ezeken pörög az ember agya...

Nem fogok hosszú véleményt írni, mert fölösleges. Benne van minden, aminek benne kell lennie. Nem feltétlen lenyűgöző filmnek mondanám, mert mint egy önálló film, nem rossz, de nem is tartok túl kiemelkedőnek, ellenben mindaz, aminek emléket állít, és ahogy azt teszi, az csodálatos. Nem lett a kedvenc Marvel-filmem, viszont ha rágondolok, nem csak azt az egy filmet látom magam előtt, hanem az egész univerzumot (az egész multiverzumot, haha). Az Endgame több mint egy egyszerű film. Az Endgame egy tiszteletadás mindaz előtt, amit a Marvel letett az asztalra.

És akkor minden magyarázattól mentesen annyival zárnám az egészet:

"And I am Ironman."