Jól látjátok, százezer év után íme, új dizájn(szerű valami). Ez még csak a kezdet, igyekszem majd jobban rendbehozni az oldalt, elég fura együtt a kis rózsaszín virágos minden és a sötét Marvel téma, de majd még megoldom, csak nem most.

Hirtelen ötlettől vezérelve jött a késztetés, hogy ezt most megcsináljam.

Írtam már előzőleg, hogy nagy a Marvel-fanság, na hát ez beteljesedett a Végjátékkal (atyaég de furcsa így hívni). Háromszor láttam a nyitó héten moziban. Premier előtti vetítésre mentünk, Infinity War + Endgame egymás után, hatalmas élmény volt. Először még annyira nem is tetszett, aztán csak azt vettem észre, hogy másra sem tudok gondolni, csak a filmre. Azóta is már-már kínosan sok utalást teszek minden Marvel filmből, de hát ha egyszer ezeken pörög az ember agya...

Nem fogok hosszú véleményt írni, mert fölösleges. Benne van minden, aminek benne kell lennie. Nem feltétlen lenyűgöző filmnek mondanám, mert mint egy önálló film, nem rossz, de nem is tartok túl kiemelkedőnek, ellenben mindaz, aminek emléket állít, és ahogy azt teszi, az csodálatos. Nem lett a kedvenc Marvel-filmem, viszont ha rágondolok, nem csak azt az egy filmet látom magam előtt, hanem az egész univerzumot (az egész multiverzumot, haha). Az Endgame több mint egy egyszerű film. Az Endgame egy tiszteletadás mindaz előtt, amit a Marvel letett az asztalra.

És akkor minden magyarázattól mentesen annyival zárnám az egészet:

"And I am Ironman."

Kedves nőtársaim,

Mindannyiótoknak boldog nőnapot kívánok. Remélem, Nektek is volt egy szuper kedves munkahelyetek / párotok / apukátok / barátotok / bárkitek, aki egy aranyos kis meglepetéssel, vagy akár csak szóban köszöntve feldobta a napotokat. Nekem volt. :)

Ha már nőnap, tegnap Dóriyával megnéztük moziban a Marvel Kapitányt. Nem fogok spoilerezni, ne aggódjatok, csak annyit mondok róla, hogy más, mint az eddigiek. Poénos, laza, néhol talán túlzottan is. Mindazonáltal nekünk tetszett, határozottan elment egynek, bár nem lesz a TOP5 Marvel filmem között.
(Egyáltalán hogy néz ki a TOP5 listám? Ójaj... Koncentráljunk. Ha aszerint nézem, hogy melyiket néztem meg a legtöbbször és legszívesebben:

1. Thor: Ragnarok - I beg your pardon, nem kérdés, ez hozott a fandomba
2. Avengers: Infinity War - BRING ME THANOS
3. Black Panther - WAKANDA FOREVA, sajnálom, ezt néztem kb. a legtöbbször, annyira viccesen beszélnek angolul, nem bírom
4. Ant-Man - Back it up, back it up... Ne kérdezzétek, megfogott, ennyi.
5. Spider-Man: Homecoming - Hey Karen! Annyira kis aranyos.)

Back to the topic. Marvel Kapitány. És a nőnap. Hogy függ össze a kettő azon kívül, hogy egy nap eltérés volt a nőnap és a mozi között? Hát a girlpower természetesen. Akármi is próbálta megállítani, Marvel Kapitány mindig talpra állt és küzdött. Tipik shounen anime, huh? Hiába, engem megfogott. Nagy igényem van az ilyen alkotásokra, amelyek azt mutatják, hogy talpra tudsz állni, bármi is legyen, mert erős vagy legbelül. Tudom, gyerekes.

Az előző bejegyzést illetően, rózsaszín kis álmaimnak kb. 2 hét kellett, hogy kipukkanjanak. Nagyon szép volt addig a pár napig lelkesen reménykedni, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy a büdös életben nem fogok senkit találni. Túl sok tükröt törtem már el életemben, ez lesz a kulcs.

A héten egyébként főleg "alone time" napjaim voltak, ami így péntek estére (egyedül itthon, egy Spider-Man: Into the Spider-Verse mesenézés után) eléggé elviselhetetlen. Egyedül tegnap mozdultam ki úgy igazán - jó kis Ikea és ugyebár Marvel Kapitány Dóriyával -, de a többi nap így szimplán... eltelt. Itthon a húgommal néztünk sorozatokat (az övéit, meg Family Guyt), és most, hogy ő sincs itthon, a hajamat tudnám tépni, pedig magam választottam a hétre a remeteéletet. Ilyenkor mintha egy másik dimenzióba kerülnék, ahol az idő szürkén-lomhán folydogál, majd mire észbe kaptál, már lement a heted, és te egy unalmas, semmilyen senki vagy álmok és célok nélkül.

A jövő hétre összeszedem magam. Majd a jövő hétre.