fejléc

Üdv!


Nina vagyok.

Harmadéves japán szakos,
ingadozó hangulatú 22 éves. 

Azaz felnőtt, vagy valami ilyesmi.

Ez itt

csak egy blog, semmi több.
 

Ráadásul még az írója sem egy aktív blogoló, amikor meg rájön az ötperc, minden francról regényeket ír. Pozitív, negatív, boldog, szomorú, kedves és undok, itt minden játszik. 
 

A régi tartalmak nagy része egyelőre nem elérhető, így marad két opciód az oldalon: 

hópiheFŐOLDAL

hópiheFÜZETCÍMKÉK, ÓRARENDEK
 

És némi információ...

Szerkesztő:
Nina Montaise
Becenév: Nina
E-mail: 
ninamontaise@gmail.com
Nyitás: 2012. március 19.
Téma: blog
Dizájn: Nina 
Segítségemre van a kódolásban: Linda Design 
Dizájn stílusa: Hópehelyhegyek
Url: http://p-earth.gp.hu
Ha linkelni akarsz: katt 

Jelenleg nincs nálam csere, akik fenn vannak, azok még a régi időkből maradtak. 

BACK-ON - Chain

The wind's at my back so it's time to fly ♥

Eddigi zenék

 
Tomodachi <3

Liti szívem

Masika drága
 

Bajtársak


NINAA ✿ Pinku ✿

✿ Mee-chan ✿ JiMin ✿

✿ Yui&Eliffe ✿ Miu ✿

✿ Twins of May ✿ Akita ✿

✿ Kuran Mirai

✿ ZsebiMao ✿ Lotte ✿

AyameHikari

 

Hirdetőtábla


AdamS  |   Kykky  |  Ayame  |  Missy  |  Manami  |  Monster OC Days  |  Edie Theiss  |  Torami  |  Saca&Dóri
 

LOST

         
 

 
* Tartalom *


Miről is volt itt szó?
 

Barátok; szivecskékVIXX; séta; Air Gear; Agito Wanijima; kpop; animecsillagok; Mirajane Strauss; cappuccino; Suoh Mikoto; tulipán; Mankanshoku Mako; pillangókK; vidámság; Fairy Tail; szivárvány; shipshipship; masnikRoronoa Zoro; Japán & Dél-Korea; mosoly; One Piece; Ken. 

Mert az élet sokszínű és változatos, még akkor is, ha néha nem annak tűnik. :)

 
Üdv köztünk!
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Nézők
Indulás: 2007-06-14
 
Meseidő

026.

2017.04.17. 11:12, Nina
Sok-sok órányi utazás közben
Sziasztok, Ti kiválasztottak, akik még mindig feljönnek az előző bejegyzés után is - ami mondjuk poén volt, remélem, azért legalább észrevette valaki. :') Éppen Japánban utazom, konkrétan már 11:30 óta, és még mindig csomó idő hátra van. Ilyen ez, ha az ember átszeli Japánt, Kiotó és Togane nincsenek közel. Főleg, ha nem költ az ember 30 ezer forintot a Shinkansenre. :') Hiába van rengeteg időm, mesélni így sem nagyon tudok, de annyit mindenképpen írni akartam, hogy élek, virulok, nagyon is virulok! Borzasztó jól érzem magam itt Japánban, és bár csütörtökön már megyek haza, boldog vagyok, mert annyi mindent láttam és tapasztaltam, amennyit szerintem kevesen tudnak megtenni. Nagyon szerencsésnek érzem magam.

025.

2017.04.01. 22:04, Nina
Vége

Ne haragudjatok. Ennyi tellett tőlem. Nem tudok eleget foglalkozni az oldallal, egyszerűen egyetem és minden más mellett nincs rá időm. Ráadásul megyek ki Japánba, egyszerűen... nem bírom.

Ennyi volt. Bezár az oldal. Köszi, hogy itt voltatok, és olvastatok. Nem tudok mit mondani.

 

 

De azért olvassátok el a Bővebben utáni dolgokat.

024.

2017.04.01. 21:00, Nina
Szakdolgozat és minden más

Vicces, mert ma jutott eszembe az oldal, a rádióban pont Sia száma szólt. És shame on me (ej, de tetszik ez a szerkezet mostanában), megint elfelejtettem a blog évfordulóját. Pedig még 18-án eskü a fejemben volt! Csak aztán... a szakdolgozat... oké, a szakdolgozat konkrétan mindent kiver az ember fejéből. Kérdezgetik, hogy várom-e már Japánt, én meg: "Japánt? Jaaaa, aha, igen." MERT ELSŐ A SZAKDOLGOZAT!!!444!!!YON!!!1 (Dóriya, köszönet ezért a csodáért, a !!!YON!!!! nélkül nem tudom, hogy élnék azóta. És azért is lehivatkoztam, hát könyörgöm, mit tanul az ember a szakdolgozatból?)

Na, és visszatérve a... szakdogára? oldalra? oké legyen először az oldalra, 5 évesek lettünk. Már nem, én nem, de a blog. A nosztalgiázás mondjuk megvolt. Masikával találkoztunk még 22-én, és hát... ittunk egy jót. xD Mostanában megmondom őszintén, nyíltabb lettem a piákkal szemben, a jó kis koktélokat, shotokat nem utasítom vissza. Félreértés ne essék, soha még csak a részegség közelébe sem kerülök, csak annyit iszom, amennyi ízlik és jól esik. Mert *surpriiiise* én azért iszom alkoholos italokat, mert ízlenek. *döbbenetes* És hát Masikával a találkozás úgy nézett ki, hogy totál para voltam a szakdoga miatt, meeert nyilvánvalóan sehogyan sem álltam ahhoz képest, hogy jövő héten le kell adnom. Ellenben Masika hívott, hogy a csoporttársaival (osztálytársaival?) mennek inni, és csatlakozzak én is. Először nagy szomorúan visszautasítottam, azonban utána Olgival elmentünk inni, és mivel az órámig még volt vagy 2,5 óra, gondoltam, csak felhívom Masikát és becsatlakozok. Annyira sejtettem, konkrétan a hely, ahol voltak, nagyjából 20 méterre volt onnan, ahol Olgival álltunk. Olgi viszont ment órára, így egyedül találkoztam Masikával és a csoporttársaival, akik szintén menni készültek, kivéve az egyik fiút. Így alakult az végül, hogy Masika, Dávid és én elmentünk a Barcraftba inni. (Jó hely. Szeressem nagyon.) Dávidot akkor láttam életemben először, de Olgi, aki az órája után később csatlakozott hozzánk azt hitte, hogy ezer éve spancik vagyunk. Hiába na, nagyon elhülyültünk. xD Na, és lényeg a lényeg, akkor jött fel, hogy Masikával hogyan ismertük meg egymást. Mire én: "Mondod, anyjuk, vagy mondjam én?" - "Mondjad, apjuk." Hát, ez egy szép történet egy szép barátságról. ♥

És igen, azóta lett ötéves az oldal, amelyet még anno Masikától kaptam. Mennyire repül az idő, te jó ég. MATTAKU. *könnyes szemmel felnevet* Amikor még ezer éve ráírtam Masikára, hogy imádom az oldalát, és nem-e elmagyarázná, hogy van az Air Gearben a Lind-Agito-Akito dolog... Próbáltam most megkeresni az első levelezésünket, de sajnos úgy tűnik, az idő homolyába vész, azóta nincs meg az az emailcímem. De tisztán emlékszem, hogy ezzel írtam rá. Nem biztos, hogy legelőször, de ez benne volt. Aztán küldözgettem neki füzetcímkéket és órarendeket az oldalra, majd megkérdeztem, hogy felvenne-e maga mellé társnak. És tudjátok, hogy az az makacs fejű Skorpió mit mondott? Hogy jól van, felvesz próbaidőre. Azt hittem, elküld a büdös picsába, erre... :D És október 26-án fel lettem véve hivatalosan.

De ami úgy durva az egészben, az az, hogy mennyire... elég pár ilyen apró dolog. Nekem az Air Gear volt az, amely elindított az úton. (A görkoris anime, amely pont arról szól, hogy szárnyalj és találd meg a szabadságodat, igen.) Az Air Gear miatt írtam rá Masikára, akivel azóta is barátok vagyunk, és az ő személyében egy nagyon értékes barátra leltem, amiért soha nem lehetek elég hálás. De az Air Gear miatt kezdtem el animéket is nézni, az animék miatt szerettem bele a japán kultúrába, a japán kultúra miatt mentem japán szakra, és igen, már egy hét sincs, és repülök Japánba.

Mert minden kis apró véletlen összefügg. Nem úgy, mint ennek a mostani bejegyzésnek a mondatai és a mondanivalója. Csapongok össze-vissza, nézzétek el nekem. A szakdolgozat miatt az idegeim mostanában eléggé felőrlődtek, arról nem is beszélve, hogy az alvásaim is nagyon össze-visszák voltak. Két héttel ezelőtt még hagyni akartam a fenébe a szakdolgozatot, hogy majd a következő félévben, mert most már úgysem lesz meg... Borzasztóan álltam. Aztán hazamentem hétvégére, és írtam estétől hajnalig, mint a güzü. Ideges voltam, de a családom mindenben segített és támogatott. Akárcsak a barátaim. Édes Istenem, mennyit köszönhetek mindenkinek... A családomnak, hogy rugdostak, amikor kellett és mindig lelkesítettek, főleg a húgom. A lakótársaimnak, hogy elviselték a rigolyáimat, hogy ők is bátorítottak minden alkalommal, és hagytak dolgozni, amikor rám jött az ihlet. És természetesen nagy-nagy-nagy ölelés minden barátomnak, aki valami lelkesítőt mondott. Azt mondjuk kifejezetten nem állhattam, amikor mindenki kérdezgette, hogy hogyan állok, de még az is érthető. De az a sok lelkesítés, a sok bizalom abban, hogy menni fog... Ezek miatt sikerült végül összehozni, ebben biztos vagyok. ♥ Félreértések elkerülése végett mondom, nem, még nincsen teljesen készen. A konzulensnél van az összegzés a bibliográfia, hogy jó-e, plusz még meg kell írnom japánul is a konklúziót, amit majd a japántanárnő kijavít, de legalább már a többi megvan. És hacsak nem üt be valami nagy gebasz *kérlek kérlek kérlek NE*, akkor meglesz. Remélem. Meg kell lennie. Most már tényleg.

Masikával, Dáviddal és Olgival kedden is megyünk inni ünneplésként, hogy (remélhetőleg) akkorra már meglesz a szakdoga. Remélhetőleg.

Addig még jópár tennivaló akad, megnéztem, mennyi mindennel vagyok lemaradva a sulis dolgokból, hát... Lesz mit megírnom az elkövetkezendő napokban. De ez már csak ilyen. :D 

Csók mindenkinek. 

 

ui.: Siát lecserélem. OH TIME TO BREAK THE CHAIN NO PAIN DON'T BE AFRAID BUT KAWARANAI SAME OLD DAYS SAME ALWAYS2

 

 

És természetesen a hivatkozások.

1 Dóriya 2017 (online forrás Facebook lol).
2 BACK-ON - Chain. (forrás: a saját üvöltő hangom a fejemben)

023.

2017.03.14. 00:00, Nina
Szakdolgozat

Avagy dolgok, amelyeket csak egy szakdolgozó érthet meg.

 


Az arcod, amikor találsz egy nagyon hasznos forrást japánul - és meglátod, hogy van angol verziója is.
 


Amikor megírtál fél oldalt. (Két óra alatt.)
 

    
Amikor majdnem sírsz örömödben egy grafikon láttán.
 

Plusz amikor már tényleg gondok vannak, és a következő felvétel születik egy táblázatot látva:

"Feleségül veszem ezt a táblázatot. ❤ ... Úristen, ez azért már elég komoly, feleségül akarok venni egy táblázatot. Még csak nem is férjül! .___."

Éééés végezetül ez a csodás frissen gyártott mém (kreditek a képeken voltak, ha minden igaz), amely lefedi a mindennapjaimat...
 

 

022.

2017.03.09. 22:55, Nina
Nőnap - ami tegnap volt

Először is az előző bejegyzéshez mindenképp szeretném hozzáfűzni, hogy naná, megtalálták. De Olgi, shame on you, Eszter találta meg hamarabb, még ilyet! Hát már a lakótársaiban sem bízhat az ember! :D ♥

Másodszor a nőnapról, ami tegnap volt. Nem tudom, miért hangsúlyozom ennyire, hogy tegnap volt, talán csak hogy tudjátok, hogy én is tudom, hogy tegnap volt. (*keveset aludt, nézzétek el neki*)
Szóval a nőnapról. Nem tudom, mi lehetett az oka, de egyszerűen a csapból is ezt a nőnapozást láttam folyni. De nem bántam~ Apukám felhívott, annyira aranyos. ♥ Anya meg... közölte, hogy addig nem beszél velem, amíg a szakdolgozatomból nem lesz meg 20 oldal, szóval... Anyával nem beszélünk a hónap végéig. :') Neeem - már meg is szegtük, ma is beszéltünk, höhöhö.

Visszatérve a nőnapi köszöntésekre, valamiért a lányokkal is dobálóztunk a nőnappal, Lizzel, Dóriyával, Olgival, Eszterrel, nem értem, miért, de ez is olyan jól eső dolog, legalábbis nekem. Tetszik, hogy nem csak arról szól, hogy minden fiú kiírja Facebookra, hogy minden kedves hölgy ismerősének boldog nőnapot kíván. Mi nők miért ne köszönthetnénk ugyanúgy nőtársainkat? :D Határozottan szimpatikus. Ráadásul úgy elkapott a nosztalgia, mint annak a rendje. Kezdődött... heh, ugyan mivel kezdődhetett volna. Egyetlen mondatért áttúrtam egy csomó részt.

心に咲けよ
光の花

Magyar fordításban: "Engedd kinyílni szívedben a fény virágait." Erza Scarlet, Fairy Tail, 41. rész.

Ezzel indult minden. Vettem még régebben textilfilcet, ami remekül fog bögrére is, és ezt akartam rápingálni. Mindenképpen ezt és mindenképpen japánul. Idő volt megtalálni, idő volt a bögrére rajzolni, és sajnos még csak tartós sem lesz, az első mosogatással lejön, de megérte. :)

És ha már Fairy Tail, jött mellé persze a nosztalgikus érzés, a nakama-szellem, a megható zene, az emlékek... Kisírtam a szívemet Masikának, mert hát az ő megfogalmazásában mondva "ugyanolyan érzelmes szarok vagyunk", ez már csak ilyen. :D De legalább érzelmes szar nakamák vagyunk. Nemde? :)

Aztán a nagy meghatottságomban írtam Kellynek is. Vele mostanában nagyon nem olyan a viszonyunk, mint régen, ami egy hosszú-hosszú folyamat eredménye, de ettől függetlenül hiszek benne, hogy leszünk még újra szorosabb barátságban valamikor, mert bár most nagyon eltávolodtunk, attól még mindig számíthatunk a másikra. 

Mindezek után Fairy Tail zenéket hallgatva mosogattam, mert olykor olyan is kell. Most meg a megható számokat hallgatom, de kifejezetten jó érzés, semmi depresszív szomorúság nincs benne. 

Este itt aludt Noriko-san, ami mindig egy élmény ("Miért van itt ilyen hideg?", "Nem akartok fűteni?" xD Neeem, nem, amúgy tényleg élmény :)), reggel pedig vele keltem, és egy kávézós beszélgetés után ment haza és órára. :) 

Ma pedig órán voltam, meg Eszterrel mentem vásárolni előtte. De holnap már rendületlen írom ám újra a szakdogámat, tényleg! És csinálom a házijaimat... És minden egyéb... .____. Jó ég.

Hát jól van. Ennyi érzelmesség után ezt most hirtelen lezárom. Hazajött Olgi is, nem is akarom húzni a dolgokat, úgyhogy jó éjszakát. :)

Ezt... még itt hagyom. ♥ ;) 

021.

2017.02.21. 23:58, Nina
Legdrágább Lakótársaim ♥

Ha ezt megtaláltátok - már pedig Olgi, biztos vagyok benne, hogy megtalálod -, akkor nagyon gratulálok Nektek. :D 

Üdv a lelki borzadalmaim sivár pusztáján, a hülyeségek földjén, ahonnan nincs menekvés...
Nem, most komolyan, meneküljetek jó messzire, és tényleg hagyjátok a kezdeti bejegyzéseket, borzasztó negatívak. :'D 

Amúgy pedig Ti vagytok a legjobb lakótársaim, mint azt már számtalanszor elmondtam. Emlékszem az első ilyen naaaagy vallomásra, egészen meghatódtam rajta - kár, hogy ti annyira nem. :'D Viccelek. :D :D 

Örülök, hogy összehozott veletek a sors, szeptember óta Ti vagytok azok, akik folyamatosan csak pozitívumokat visztek az életemben, és ha rátok gondolok, mindig boldogságot és mérhetetlen hálát érzek, úgyhogy itt is KÖSZÖNÖM. :)

Ja, és BET ON IT BET ON IT BET ON IT BET ON MEEEEE~~~!!
Csak Nektek, Ti partyhollók. ♥

 

 

 

ui.: És ha megtudom, hogy a régi hülyeségeimet olvassátok, két teljes órán keresztül foglak Titeket kínozni a Rasputinnal Just Dance-en. És közben Mishát énekeltetem.

020.

2017.02.18. 17:50, Nina
Címkék: barátok Japán
A szerencse ismét rám mosolygott

Életem egyik... hihetetlen napja.

Kajasütés hangjára keltem. "Ááá, mennyi lehet az idő? Fenébe, csak nem dél vagy 1 óra van már? Pedig ma korábban akartam kelni." Ránéztem az órára, háromnegyed 3. Nagyjából mint akit villám csap meg, úgy pattantam ki, csekkoltam az üzeneteimet, mindent, mert Nixonnal egy találkozót beszéltem le valamikor 3 utánra.
[Fontos közbevágás: Nixon az a barátnőm, aki a csoporttársam volt, de szeptemberben kijutott egy egyéves ösztöndíjjal Japánba tanulni, még szeptemberig ott is van, csak hazajöt most februárban.]
Üzenetek lecsekkolva, talán még összejön a dolog, gondoltam, végül le is beszéltük a 4 órát, Corvin pláza, iszunk egy Frei kávét. 

Úton a pláza felé csörgött a telefonom, a megpályázott munkahelyről kerestek. Nem egy komoly munka, de este van, így beleférne a napjaimba, ott dolgozik a lakótársam is, pláne szuper lenne, emiatt esett rá a választásom. Hát semmit nem hallottam a nagy zajtól, ami az utcákon volt, megkértem a főnököt, hogy hadd hívjam vissza. 

A Corvinnál Nixonnal sikeresen megtaláltuk egymást, indultunk is kávézni, és gyorsan még bocsánatot kértem, felhívtam a férfit, és fanfárok zengjenek, felvettek! 

A kávézóban nagy beszélgetésbe mélyedtünk Nixonnal, plusz kortyoltuk mellette az iszonyat finom kávéinkat. A rengeteg érdekes dolog közepette egyszercsak Nixon komolyan rám nézett:

"Te figyelj csak... Nincs véletlenül valamennyi spórolt pénzed? A tavaszi szünetben kijöhetnél hozzám, olyan jó lenne! Csak a repjegyet kell fizetned, szállást, ételt adok."

Hát azt hiszem, itt kerekedett el teljesen a szemem, és az agyam lázasan kattogni kezdett, mi mennyi, mennyire férne bele, de hát könyörgöm, miért spóroltam éveken át? Nézegettük a naptárt, a tanév rendjét, pár nap kihagyással simán jó lenne. Végül még talomban hagytuk, nem mertem rá biztosan mondani. Hazafelé felhívtam a szüleimet ezzel az ötlettel, abszolút támogatták. Itthon pedig lecsekkoltam a repülőjegyeket is, és nagy elhatározásra jutottam.

Így esett meg az a dolog, hogy áprilisban 2 hetet Japánban fogok tölteni. :) 

019.

2017.02.10. 22:15, Nina
I don't wanna make the same mistake.

[ListenOnRepeat] Zac Efron - Bet on it

How will I know if there's a path worth taking?
Should I question every move I make?

Tudjátok, cseszett egy dolog felnőttnek lenni. Már "felnőttnek". Amikor a korod szerint már felnőtt vagy, az összes felelősség rád hárul, neked kell kezdeni valamit az életeddel, de annyira igazából mégsem vagy felnőtt, hogy észben ezt kezelni tudd.

Amikor rettegsz attól, hogy bárki régebben látott baráttal, ismerőssel, családtaggal beszélgetned kelljen, mert biztosan fel fognak jönni a kérdések, amiket nem lehet a szőnyeg alá söpörni: 

- Mihez fogsz kezdeni az egyetem után? Hogyhogy nem tudod? Mi az, hogy nem tudod? De hát mindjárt itt van és azért előre kellene tenned érte valamit. Egyáltalán ezzel a diplomával mihez tudsz kezdeni? Meg mihez lenne kedved, mit csinálnál szívesen? Oh hát miért nem mész...?

- Dolgozol valamit az iskola mellett? Neeeeeem? Hát az meg hogy lehet? Tudod, ott van x, ő most y helyen dolgozik, igazán beszélhetnél vele, biztosan tudna segíteni...

- Van barátod? NIIIIIIIIIIIIIIINCS? DE DE DE DE OMG az hogy lehet, hát nem is tetszik senki?! Ez meg hogy lehet, úristen... Azért tudod már abban a korban vagy, hogy lassan házasság és gyerek...

És így, 22 évesen, mikor még azt sem tudom, hogy a szakdolgozatom, aminek pedig már a címét is leadtam, miről szóljon egyáltalán, így be kell valljam, nem igazán örülök ezeknek a kérdéseknek.
Minnnnndenki, de mindenki annyira cseszettül jót akar, hogy rögtön ellát kismillió tanáccsal, ami egy adott esetben jól esik az embernek. De máskor meg nem. És amikor mindenki csak légből kapott "tanácsokkal" lát el, az így mostanában nagyon nem esik jól.
Olyan ez, mint amikor a felvételik környékén mindenkit zaklatnak, hogy NA ÉS HOVA MÉSZ TOVÁBBTANULNI? És mikor neked halvány lila fogalmad sincs, akkor az egy idő után baromira kellemetlen. (Továbbra is áldom az eget, hogy ezzel nekem mekkora szerencsém volt, már egy évvel előtte vágtam a választ.)

Ilyenkor... kicsit elszomorodik ám az ember. Pedig ha belegondolok, mostanában minden szuper. Nyilván lehetne szuperebb is, ha haladnék a szakdogával és találnék munkát, de könyörgöm, ne akarjunk túl sokat. Mindenki egészséges a családban, a barátaimmal jól elvagyunk, a lakótársaimat imádom, lógathattam a lábamat otthon vagy két hétig... Teljesen elkényelmesedtem, ehh.
Mégis, amikor ilyeneket kérdezgetnek, akkor azt érzem, hogy nincs életcélom, nem tudom, mi akarok lenni, mi célja, mi értelme van annak, hogy létezem, és ez... gáz. A tinédzserek küzdenek ilyen problémákkal, ők tesznek fel maguknak ilyen kérdéseket, még a bioszkönyvünkben is benne volt. 

Mondjuk az is tény, hogy meglehetősen lassan növök fel, nem csoda, ha 20 éves korom körül jutottam el a tinédzserszintre. Csak az a kár, hogy ténylegesen felnőni nem igazán akaródzik.

018.

2017.01.30. 22:55, Nina
Címkék: gondolatok
Azt hiszem, fejlődtem

Ma kaptam egy meghívást egy bulira. Ismerem azt, aki meghívott, de... felé kicsit kétes érzéseim vannak, nem igazán szeretem látni, hogy mit csinál, mert általában elbizonytalanít az életemben.

Azonban ma este valami oknál fogva mégis rákattintottam a nevére, megnézegettem az idővonalát, hogy miket csinált, mik voltak vele. És igen. Ismét elért a hatás, szinte depresszióban meredtem magam elé, hogy az életem semmit nem ér. Tudjátok (vagy nem tudjátok, az a jobb eset), amikor látjátok, hogy dolgozik, a barátaival szórakozik, a cosplayeit varrja, a dolgait csinálja, mindenben jobb mint te, és úgy érzed, hogy egy darab szar vagy, aki semmihez sem ért és semmire sem jó. (Ha már itt tartunk, úgy az elmúlt két évemet ez jellemzi, csak úgy elhintem ezt ide.)
Pontosan ezt éreztem. És már olyan gondolatok jártak a fejemben, hogy bárcsak sose ismertem volna meg, sose beszéltünk volna, sose cosplayelte volna azt, akit, sose lett volna az ismerősöm Facebookon, satöbbi satöbbi... 

Aztán megálltam. Eszembe jutott még 3 ember, akik nélkül valószínűleg kevesebb negatív és depressziós gondolatom lett volna, és náluk is ez a "bárcsak meg se ismertem volna" gondolat tört utat.

Éééés azután jutottam el a lényegig. Hogy miért? Miért lenne úgy jobb? Máshogy alakult volna, akár még rosszabbul is alakulhatott volna, vagy ha nem is, hát na bumm, változtatni már nem tudok rajta. Nem mondok olyan közhelyet, hogy erősebb lettem tőle, mert "ami nem öl meg, az megerősít", ez egy bullshit. Lelkileg sokkal nyomorékabb lettem, messze nem erősebb, labilisabb lett az idegzetem, hagyjuk is. De végre - végre végre végre - eljutott oda, hogy azt tudjam mondani, hogy nem bánom. Ez van. Megtörtént, mind a négy személy mély nyomot hagyott bennem, próbálok túllépni rajta, ennyi. Van saját életem, vannak barátaim. Céljaim nincsenek, jövőképem se, de majd lesz, egyszer majdcsak lesz.

Valószínűleg az is közrejátszik abban, hogy tényleg percek alatt megnyugodtam és kijózanodtam, hogy letudtam a vizsgáimat (átmentem japirodalmon yupp~) és itthon pihizek. A szakdogám továbbra is necces pont, de majd lesz valahogy. Most nyugalom van.

Eszembe jutott, amikor szinte sírva hívtam fel Masikát, mert amellett a hely mellett sétáltam, ahol anno a később említett három személlyel voltak emlékeim. És ezt mondtam neki: "Ne haragudj, csak... csak a szar lököget." Mert ez így van. A rossz érzések nem többek egy rakat kakinál. De tudjátok, hogy van, ha a szar lököget, hagyni kell menni. És igyekszem ezt a filozófiát követni.


 

ui.: Az információk alá egy új számot raktam, ez az első 2017-es szám a blogban - bár 2016-ban is csak kettő volt, mindegy. Ez a szám egyrészt a hozzáállásom változását is mutatja ("bring me to life" helyett "never give up no, never give up, no no"), másrészt a lakótársaimmal közösen láttam és hallottam először, majd a húgommal is sokat hallgattuk. 
Egy másik számra is gondoltam, ami talán még inkább meghatározza a mindennapjaimat, csak viccesebben, az pedig nem más, mint ez a csoda: 

I'M NOT GONNA STOP THAT'S WHO I AM (nooope XD)

Imádom. Imádjuk. A lányokkal esténként karaokézzuk és táncoljuk, itthon is csapattuk húgommal. Lehet, hogy hamarosan le is cserélem erre Siát. LEGJOBB és pont.

017.

2017.01.26. 14:44, Nina
Boldogság

Avagy amikor majdnem sírsz örömödben a metrón, mert átmentél életed első pótvizsgáján. Ami necces volt. Naaaaaaagyon necces. És erre banyek hármast kaptál. (Bár a kettessel ugyanilyen boldog lettem volna.)
Szóval igen, hell yeah, sikerült a japán irodalom! Nem csúszok semennyit~ 
És így végül három hármassal, egy négyessel, és... (wait a minute...) hat ötössel zárom a félévet, juhú~

Hát na. Tegnap nagyon-nagyon boldog voltam. Minden összejött, és minden a lehető legjobban. Gyerekesen hangozhat, de a játékban, amit játszok, abban is hatalmas szerencsém volt (a kedvencemnek volt szülinapja, 4 négycsillagos kártyát is kaptam, Liz fia 2x hazajött...), aztán sikerült a húgomnak megvennem a ruhát, amit kért, Noriko-san felé tartva megláttam, hogy meglett a tantárgyam, majd tartottunk egy hosszú és nagyon szuper partit Noriko-sannal és Dóriyával, majd Dóriya elment, helyette jött Olgi~ Akivel aztán hajnali 2-kor mentünk haza, és fél 3-kor még beültünk Mekizni - könyörgöm, csak januárban van crunchy burger! Olyanok voltunk, mint az éjszakát átbulizó másnaposok. Mondjuk az átbulizás valóban megtörtént, és nagyon jó volt. :3 "High School Musicalt" és "Több mint testőrt" néztünk, jesszus. ><

Áhh, komolyan. A tegnapi nap annyira remek volt, és annyira sajnálom, hogy nem tudom jól megírni, mennyire. De amúgy majdnem annyira, mint a szombat volt, amikor Anyáék eljöttek. ♥

Hát, ennyit mindenről. Vizsgaidőszak (végre) letudva! 

És még a bejegyzés is le lett mentve piszkozatként, holott elment az internet. Heyhey, juhú~ ♥

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |
 

ÚJ!!! Kérdõasztrológia oktatás DÍJMENTESEN, tanácsadás BECSÜLET KASSZÁS alapon!    *****    Blogger Közösség Facebookon a szerkesztõknek (ismerkedés, vélemények, tanácsok) - Csatlakozz :)    *****    Szeretnék titeket egy játékra hívni,semmi mást nem kell tenned,csak ez a weboldalon jellentkezni: jegvirag.gportal.hu    *****    Keress pénzt ingyen! Napi 2-4 dollár!    *****    Bidista.com    *****    Leighton Meester - Infók és érdekességek Leighton új sorozatáról - Gossip Girl - Leighton Meester - Cikkek, érdekességek    *****    Rendszeres havi stabil jövedelmet biztosító internetes otthoni munkák!    *****    A nemrég nyílt új oldalon még egyelõre nincsen sok dolog, de azért már találsz pár olvasnivalót! Gyere nézz be hozzánk!!    *****    MAGYARORSZÁG LEGNAGYOBB DEMI LOVATOVAL FOGLALKOZÓ HONLAPJA! NAPONTA FRISSÜLÕ HÍREK, CIKKEK, KÉPEK! DEMI LOVATO HUNGARY!    *****    Adóbevallás - hamarosan közeledik az adóbevallás határideje Május 22    *****    Családi pótlék utalás 2018    *****    Brutal Wonderland~ Álarcoshölgy blogja. #kritika #graphics #cikkek #filmek #webkritika #érdekességet katt katt    *****    "Egyetlen döntés, és szabad lehetsz." Magyarország egyetlen Tobias Eaton/Négyes rajongói oldala! Nézz be! :)    *****    BOOKFANCLUB -> A könyvek birodalma elvezet a képzelet csendes világába! <- BOOKFANCLUB    *****    Húsvéti játékok! Gyere, és játssz velünk te is! Húsvéti játékok! Gyere, és játssz velünk te is! Húsvéti játékok!    *****    Bûbájos boszorkák - Charmed - Kvízverseny - Nyeremények - Charmed - Itnerjúk - Cikkek - Érdekességek - Charmed - Bûbájos    *****    NFfriend! Két különc lány youtube csatornája. Gyere less be és ha van kedved iratkozz fel! Puszi    *****    Silhouette FRPG - Érdekel a szerepjáték? Szereted a The Vampire Diariest vagy a The Originalst? Kattints!    *****    SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - 6 ÉVE ONLINE - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - 6 ÉVE ONLINE - SELENA GOMEZ MAGYARORSZÁG - 6 ÉVE!    *****    ketkes.com