Túl vagyok az egyetem második napján, és már most minden bajom van, yay. Csúcsszupernek ígérkezik ez a félév. 

Kedden öt gyakorlatom van, mint mondtam, ez olyan, mintha középsuliban valakinek 10 órája lenne. Ráadásul mind tanulós, mindegyiken írhatunk zh-t, tesztet, kaphatunk (és kapunk is) házit, fantasztikus az egész.

De még azt mondanám, jól van, egyetem, ez van. De most nagyon elegem van. Egy napra öt gyakorlat? És a mai legegyszerűbb és legpozitívabb meglepetés az volt, hogy az új koreai tanárunk tök jó fej, és bár halkan, de legalább értelmezhetően beszél és nem röhög képen minket.

Egyébként úgy kezdődött a napom, hogy az első óra teljesen japánul ment, a tanárunk a másfél órát abszolút végigbeszélte, ami tök jó, csak épp baromi nehéz reggel fél 9-től 10-ig koncertálni egy tök idegen nyelvre egy egész nyaras kihagyás után. Ráadásul jött a remek hidegzuhany: akkor mind a három könyvünk megvan? Abból a háromból egyet a tanáron kívül még senki sem látott SEHOL (se könyvtárban, se a Japán Alapítványnál, se senpaioknál), a másikat pedig kb. 3-an birtokolták, este küldték el. Az elsőt elméletileg most szkennelik be, a tanár volt olyan rendes, hogy odaadta az övét. Ellenben csütörtökre már 13 oldalnyi házi van benne, és két A4-es oldalnyi kanjiból teszt, csodálatos! Kedden szintén dolgozat, plusz beadandót kell írni. Jaj, és írunk majd klasszikus koreaiból is. Remek lesz, igazán!

Leginkább azért tényleg az dobta fel a napom, hogy kiderült, hogy bár 8 ezer forintot költöttem a 4 könyvünkre, és 1 órát álltam miattuk a nyomtatónál, ebből a négyből csak KETTŐ kell, plusz másik kettőt még menjek nyomtatni, lehetőleg minél hamarabb. ^^ Úgy, hogy az egyik, mint mondtam, most lesz beszkennelve. Egyszerűen fenomenális!

Elegem van mindenből, nagyon. Most már csak egy nyomorult meleg zuhanyra vágynék (nincs meleg víz~) és a kedves ágyikómra. 12 órát fogok aludni és pont. Milyen jó, hogy holnap "csak" 10-kor kezd az előadás. 

Franc az egészbe, komolyan.

Hát helló emberek! 

Holnaptól már én is hivatalosan megkezdem a másodévemet, azaz a 3. félévemet. Juhé~

Várom is, nem is, de inkább azért várom, nagyon is. :D

Az órarendem is tetszik, bár a kedd egy elég gyilkos nap 5 (másfél órás) gyakorlattal, de majdcsak túléljük. Nagyobb gond ez a hétfő-kedd 8.30-as kezdés. TT-TT Jól van, tudom, van, aki sokkal korábban kezd, pláne ha középsulis az ember, de na. Egyetemistáknak ez korán van. Nekem meg pláne. ><

Hát ennyit akartam. Remélem, jól eltelt a nyaratok, érzitek, hogy az ősz már bekopogtatott~ Én örülök neki, tárt ajtókkal fogadtam. :D Bár már majdnem megfagytam párszor az elmúlt napokban. :'D

Erről jut eszembe, tegnap voltam Nippon Groove-on bulizni~ Jó volt. :D Meg rossz is egy része, de az más téma. Majd egyszer talán, de nem most.

Jók legyetek. :)

Halihó! (: 

Örömmel jelentem, hogy befejeződött hivatalosan is a vizsgaidőszakom június 24-én, amikor bekerült a Neptunba a legutolsó jegyem is, ami csodák csodájára jeles lett! A japán alapvizsgám négyes lett - de az nem ér kreditet -, a művtöri viszont ötös - amint meglepődtem, de nagyon.

Szerda, pontosabban lényegében csütörtök óta itthon vagyok - szerdán éjfélkor értünk haza Apával, aki hazahozott, bár Gödöllőtől én vezettem. (Mentségemre szóljon, hogy nem miattam értünk haza ilyen későre, Apa még a csömöri Auchanban vásárolt zárásig, azaz 10 óráig.)

Mióta itthon vagyok, kiolvastam a könyvemet, amit már jó régen kezdtem el: Lois Lowry-tól A fiú c. regényt. ♥ Hiába, a kedvenc írónőmről van szó, ez a mű is remek lett. ^^

Plusz vendégeink voltak: tegnap a családot hívtuk nagy ünneplésre - 4-5 szülinap-névnap miatt -, ma pedig Fruzsiék voltak itt. Jó volt mind a kettő nap. :)

Szerdán, ha minden igaz, megyek vissza Pestre. Csütörtök-péntek dolgozom, meg utána vasárnaptól. Az első munka a borítékolós, vasárnap meg a gyerektáboroztatás, amire a szomszéd kért fel. :D

Hát ennyi. Komolyan, teljesen unalmas lett minden. Nem szeretem a nyarat. >< Persze, találtam magamnak programokat, és csinálok is folyamatosan, de egyébként nem szeretem. Pedig még görögdinnyét is ehetek~ ♥

Majd kitalálok még valami programot. Akár animézhetnék is, csak így is eléggé meg vagyok szólva a gépezés miatt - 20 évesen, lol. Na mindegy.

Jók legyetek, teljen nagyon jól a nyaratok~~ ^^

Halihó! (: 

Bocsánat, egyszerűen el vagyok havazva. Bár a kifejezés legpozitívabb értelmében, ugyanis a legtöbb dolgom a barátokkal lófrálás, amellett van néha tanulás és munka.

Kezdjük az elejéről. Voltam dolgozni, először jún. 5-én pénteken. Jó volt, Fruzsival mentem, és folyton integettünk egymásnak meg minden, ráadásul jófej pasi volt a társaságom, szóval még élveztem is lényegében az a 11 órát. (De igen, sok is volt, 11 óra munka.)

Másnap este Kellyvel voltunk bulizni, az Asian Exclusive nevű partin. Igazából leginkább azért mentünk, mert igazi koreai DJ jött Szöulból. Viszont... csalódás volt. >< Nem a DJ, ő egész jó volt, bár nem szeretem túlzottan a sok csajszámot, és ott minden 2. az volt, ráadásul kész BIGBANG-áradatot adott le, amivel megint nem lett volna bajom, csak így kiszorította a többi jó együttest. (És nem, nem szeretem azokat a számokat, kész. Egyedül a Fantastic Babyt és a Good Boyt GD-től és Taeyangtól.) Na mindegy, emellett kevés volt az ember, drágák voltak a piák (nem mintha általában innék, de azért egy koktélt megkóstoltam volna), a vécé valami katasztrofális volt, és hát így annyira nem élveztük. De azért jó volt Kellyvel tölteni a napot. :)

Jún. 8-án vizsgáztam, hát nevettem rajta. Csapatban dolgoztunk a lányokkal (természetesen sunyiban), és még így is jóformán tippmixeltünk. :'D Viszont nagyon pozitív csalódás volt, mert ötöst kaptam rá végül. Ennek is folyamata volt, először négyest írtak be, már ennek is nagyon örültem, de miután a többiek mind ötöst kaptak, elbizonytalanodtam, és bementem a dogamegtekintésre. Ott pedig elbeszélgettem a tanárnővel, ő is azt hitte, hogy ötöst kaptam, közösen meglepődtünk, aztán átírta ötösre. :) (Igazából négyes lett volna, de felhúzta mindenki jegyét, aki rendesen bejárt az előadásokra. Én pedig az összesen ott voltam, jók voltak.)

Szerdán megint dolgozni voltam este. Ismét azzal a férfival voltam, szóval jó volt, bár most fáradtabbak voltunk mindketten. u__u

Pénteken japán alapvizsga volt, na az cseszettül nem tetszett. >< Nagyon nehéznek találtam, vagy legalábbis... nem tudom, valahogy úgy éreztem, hozzá se tudok rendesen szólni. A listeningnél nem voltak kiírva a kérdések, hanem a szöveg elején és végén mondták el, de ez annyira meglepett, hogy alig vágtam, mit kell csinálni. A szövegértésnél dettó, mi az, hogy benne van-e a szövegben vagy nincs? o.O Hogy kell ezt értelmezni? Összezavart. Interjút kellett írni, de talán nagyon-nagyon tiszteletteljesen, hát meg voltam lőve, nem tudtam hirtelen mindent abban írni, azt se tudtam akkorra már, hol vagyok. A legnagyobb baj az viszont egyszerűen volt, hogy ilyeneket sose csináltunk előtte. És kevés volt az idő arra, hogy el tudjunk merengni bármin is. Na mindegy, remélem, meglesz a kettes.

Ezután a vizsga után Esztiyával elmentünk Ikeázni, mert akciók voltak, és finik a kaják, úgyhogy egy jó kis evős-nézelődős vásárlást rendeztünk, utána eljött hozzánk, és belekezdtünk a D.Gray-man című animébe. Ami azt illeti, ezzel telt el a hétvége is. :'D Pénteken nagyjából éjfélig néztük, aztán szombaton délután eljött, és hajnalig csapattuk, itt aludt, és vasárnap folytattuk szintén valami éjfélig. A 46. részig jutottunk el ennyi idő alatt, ez egy valódi maraton volt. :D Eddig a napi totál maximumom 11 rész volt (anno a Soul Eaterből talán...), de Esztiyával ezt úgy érzem, bőven megugrottuk. :'D Pedig mellette néztünk Hollywood Hírügynökséget, és főzőcskéztünk is. ^^ Meg 12 órát aludtunk. :'D Az is vicces volt. Hajnali 3-4 óra körül már nagyon kimerült voltam (alig aludtam előtte a héten), és na, azért állítsunk ébresztőt délre. Először valami fél 11-kor keltünk csak úgy random, de akkor egymásra néztük, és oké, még alszunk, egyértelmű. Aztán délben csörgött az ébresztő, és Esztiya közölte, hogy ő bizony nem tud felkelni, neki még idő kell. xD Így visszaaludtunk. És elméletileg csörögnie kellett volna még pár ébresztőnek, de vagy nem csörgött, vagy átaludtuk. :'D Legközelebb meg délután 3-kor ébredtünk. ><

Jaj, és a főzésre visszatérve, olyan finomakat főzött nekem, hogy ajj~ Kukoricás-borsós-sajtos csirkét, másnap meg virslis-sajtszószos tésztát. *-* És hozott gesztenyés házi sütit. El lettem látva minden finommal. :D De olyan drágák, mindenki (na jó, Esztiya és Aisu) azt mondogatja, hogy majd eljön, és főz rám. Ennyire életképtelen lennék? :'D És hát na, ha minden igaz, jön holnap, pardon, ma Aisu, vele meg tanulni fogunk. Nem unatkozok, huh? :')

Jók legyetek, szép álmokat mindenkinek. :'D

Sziasztok! (:

Bocsánat, megint nagyon régen jelentkeztem, te jó ég. :( 

Még tart a vizsgaidőszak, össze-vissza áll lassan a fejem. Megyek majd dolgozni is, megint csak alkalmi munkára, de Fruzsival, Csepelre borítékolásra. Sajna csak két napot tudtam vállalni a kevés hely és a vizsgák miatt, de nyárra még majd mindenképpen kerítek valamit. :) Valószínűleg Pesten maradok, és haza-hazajárok. De még majd elválik.

Kettő vizsgám van még hátra - legalább, de lehet, hogy a maiból menni kell uv-zni/javítani. Elég valószínű. 

A jegyeimet már felpakolták - kivéve a ma írt vizsgáét -, és azt kell mondanom, nagyon-nagyon boldog (és hitetlenkedő) vagyok. Mindenből jelest kaptam. El sem tudom hinni. Mondjuk nem is nagyon kell, mert ronthatok még bőven a maradék 2 vizsgával, és ha a japán alapvizsgán nem megyek át, nem ér semmit az egész. :'D De azért örülök. ~★

Vasárnap volt gyereknap. Imouto-chan osztálykiránduláson volt, és úgy volt, hogy haza se jön, hanem a koliban marad, de este hatkor csöngettek, és mikor kimentem, ő állt a kapuban. ♥ Mondanom sem kell, nagyon meglepődtem, de fú, borzasztóan meg is örültem neki, azt se tudtam, hogy ölelgessem. :)
Gyereknapra egyébként - bár nagyon nem vagyok már gyerek - egy aranyos hálóruhát kaptam. Innen rendeltem, a szemüveges nyuszisat. Már szeptemberben rendeltem innen, és nagyon bevált, most használom Pesten, ezért mondtam, hogy gyereknapra szeretnék egyet a kisvárosba is. Plusz este rendelt nekem Anya gyrost. A mamáktól meg soooook-sok csokit és nyamiságot kaptunk, yay~

Igazság szerint elég nehézkésen írom most ezt a bejegyzést, mert bár régóta szeretnék írni, de egyszerűen annyi érzés kavarog bennem, hogy nehéz pötyögni. Nem, nem az egyetem, hanem a szobatársaim miatt. Már hetek óta nem voltunk együtt mind a hárman itt fenn Pesten, ma viszont igen. És nosztalgiáztunk kicsit. És ez... hát igazából nem tudom eldönteni, hogy jót vagy rosszat tett az érzéseimnek. :'D Ők holnap költöznek haza a kisvárosba, legközelebb valószínűleg, ha minden igaz, szeptemberben leszünk újra így együtt. Jaj, félre ne értsetek, nem az, hogy nem tudok meglenni nélkülük, csak mégis, fura ez így, és már elszállt ez az év is, gyorsan telik az idő... És ez az, amit nem szeretek. Ha a búcsúzásokba és az idő múlásába belegondolok, mindig sírhatnékom támad. Főleg, ha szép számot hallgatok közben. És most azt hallgatok, Ken musicales szólóját. 
Édes jó ég, az az ember... Aisu (mindjárt mesélek róla) azt mondta, hogy ezt a videót pont akkor osztották meg Twitteren, amikor a mai vizsgám elkezdődött. (A vizsgámról is nemsokára, ha lesz erőm hozzá.) És amikor itthon meghallottam... először nem hittem el, hogy tényleg Ken énekli, annyira más. De azóta fél délután ez megy, és egyszerűen lenyűgöz. ♥ Egyre több arcát és hangját mutatja meg ez az ember, és csak ámulni és bámulni tudok. Büszke vagyok rá, hogy a fanja lehetek. (És most leállítom a zenét, hogy a többi dologról is tudjak írni.)

Nos, Aisu, igen, róla szeretnék beszélni. Aisu = A-senpai a régebbi bejegyzésekből. Felsőbbévesem, aki most végez koreai szakon. Egy VIXX-es fancsoportban ismerkedtünk össze, pontosabban ő mondta, hogy egyszer mutassak meg neki egy albumot, én pedig meglepődtem, hogy ugyanoda járunk egyetemre. :'D De aztán találkoztunk, és halljátok, ilyet még nem éltem. Az első perctől kezdve mintha régi ismerősök lettünk volna. És azóta is. Ő az, akivel mindennap - és nem viccelek, tényleg minden egyes nap - beszélek, akivel bár nem egyezik mindenben a véleményünk, mindig jól elvagyunk, és bármennyi időt el tudunk együtt tölteni. Ó, és a pláne az egészben: ugyanazon napon születtünk, csak ő 5 évvel hamarabb. :D Lényeg a lényeg, nagyon jó és értékes barátnőre leltem a személyében. :) ♥

Emellett Kellyvel is nagyon jóban vagyunk még mindig. Múlt pénteken nála aludtam, végig videókat nézegettünk, az állataikat dédelgettük, meséltünk mindenféléről, és sokat nevettünk. :D Imádok az ilyen közös ottalvásokat, vele mindig nagy élmény, még akkor is, ha csak videókat lesegetünk - most épp az EXO-ról és a BTS-ről. 
Ha minden igaz, szombaton megyünk együtt bulizni is. :)

Na, és az utolsó, a kellemetlenebb téma: a mai vizsga. Hát emberek... átestem az első olyan vizsgámon, ahol tényleg csak néztem, hogy WTF. :'D Csapatmunkában dolgoztunk jóformán, annyira nem érdekelte a tanárt, de még így is tipmix volt jóformán az egész. Olyan kérdések voltak, amikre válasz nem hogy a kikapott vázlatban, de még az órai jegyzeteinkben sincsenek, sehol. Szóval kicsit kivoltunk, de inkább csak nevettünk rajta, aztán ha tényleg nagyon gázos lesz, megyünk reklamálni és javítani. Azért ez mégse futja, olyan kérdéseket raknak be, amiket esélyünk sincs megválaszolni! Pedig feleletválasztós volt, az a pláne! ><

Na mindegy, lesz ami lesz. :) 
12-én alapvizsga japánból, fel kell kötnöm a nadrágot, mert bár a japán vizsgák ötösök lettek, de ez valami keményebb dolog, ha jól sejtem...

Köszönöm viszont mindenkinek a drukkokat. :) Ismét csak azt tudom mondani, azért sikerült minden ilyen jól, mert sokan szorítottak értem! Köszönöm! ♥

Mindenkinek nagyon sok sikert a szóbelikhez, vizsgákhoz, utóvizsgákhoz, aki pedig már végzett, annak jó pihenést kívánok! :)
Jók legyetek~ ^^

ui.: Ohh, és ki ne felejtsem már! One Piece-t nézek~ Töménytelen mennyiségben - magamhoz képest. Nagy-nagy fanolásokkal. NAAAAAGYON nagyokkal. Még május elején átléptem az 500. részt, és pontosan május 27-én kezdtem bele "az új érába" - *spoiler* timeskip utáni részekbe. *spoiler vége* Azóta pedig ez a "jutalmam" a vizsgák után. Ma délután pl. 7 - pardon, most nézem, 8 - részt néztem meg. (És amellett kitakarítottam, elmosogattam, és mondom, nagy csajos beszélgetés-nosztalgiázás volt. Meg hát beszélgettem. És Candy Crushoztam. És Kent hallgattam-néztem.) 
De egyszerűen imádom~~~ Annyira erősek és wow és menő és húúú - remek megfogalmazások, de tényleg igazi cheergirlnek érzem magam, ahogy nézem, leginkább Zoro-kunnal kapcsolatban. ><

Na, ennyi voltam mára. Végezetül egy kép a túláradó érzéseimről a One Piece mostani részeinél~