Amikor már aludni akarsz, mert másnap ötkor kelsz, akkor kell úgy dönteni, hogy áhh, milyen rég írtam, dobok fel valami életjelet. Majd nyilván meglátod, hogy Gportálos versenyek vannak, merő kíváncsiságból megnézed, milyen az írós verseny, és végül azon veszed észre magad, hogy ezer éve nem írtál semmit, de most jóformán kidugott nyelvvel kezdesz el alkotni, és bár nehezen jönnek a szavak, kifejezetten élvezed, hogy végre ismét alkotsz.

Mennyire hiányzott már, ejh. ♥

És meg is írtam. Nem lett hosszú, 250 szó volt a minimum, 800 a maximum, hát nekem valami 300 körüli lett, egy oldal sincs, de örülök neki, mint majom a farkának. És megmutattam a lakótársaimnak, Olginak és Eszternek, ennek a két csodálatos lakótársnak, akiknek ráadásul tetszett is. Nem mintha nyerni akarnék vele, vagy bármi, csak örültem, hogy végre akadt némi motivációm és lendületem írni. 

A mai napomnak úgy tűnik, ez lett a koronája, egyébként is remek nap volt, semmit nem csináltam, csak pihentem és animéztem.
Ja, mert meg vagyok fázva.
Kivettem a mai napot szabadnapnak, mert úgy éreztem, nem bírnám ki a 3 órát egymás után, utálom, hogy nem fújhatom ki hangosan az orrom, mert illetlen (koreai óra yay), nem szipoghatom fel az orrcseppet, és a nap végére úgy érzem, meghalok. Ezért vettem ki szabadnapnak a mait. És a pláne az volt hozzá, hogy nagyon tanulnivalóm se volt - nyilván találtam volna, ha találni akartam volna (de nem akartam). 

Jó végre, hogy le lett adva a szakdolgozat címbejelentője (A japán oktatás szociális problémái - hurrá hurrá), bár amennyi gond meg ideg volt vele...

Egy gyors jótanács minden egyetemistának: NE az utolsó hétre hagyjátok a konzulens-keresést és a szakdoga címbejelentésének intézését! 
Legalábbis akkor ne, ha nem akarjátok, hogy végig gyomoridegetek legyen és kihulljon a hajatok. Mert nálam elég para volt az egész. Nem is értem, miért voltam ennyire hülye. Hát, meg is érdemeltem.

Na, hát így ennyit mára, egészen pozitívan jelentkezem, bár orrfújósan és holnap korán kelősen, uhh. .___. Mert nyilván az okos emberek mennek reggel 7-re dolgozni, amikor betegek. Miért is ne? 

Jóccakát mindenkinek~

Nem tudom, milyen kort élünk most, nem tudom, hogy ez csak valami véletlen jellemző-e a környezetemben, de mindenki feszült. Mindenki könnyen dühbe gurul. Mindenki csalódott és kiábrándult. Mindenkinek elege van.

Akárkivel beszélgetek a barátaim, csoporttársaim közül, mind a következőket mondja: csalódott az egész egyetemben, nem tudja, mi legyen belőle, mit csináljon az életével, kiábrándult és elveszett. Néha azon gondolkodom, hogy ez talán valami speciális Y generációs dolog, máskor azt érzem, hogy a becsületes, okos embereket ez a kor nem igazán szereti - néha meg csak szimplán elkeserít az egész.

Próbálom azzal biztatni magam, hogy majdcsak jó lesz - de miért lenne jó? Mitől várjunk jót? Kitől? Senki nem fogja az ölünkbe dobni a diplomát és a csodálatos munkalehetőséget. Nyilván, ezt nem is vártuk. De ennél azért... kicsit rózsásabb is lehetne a helyzet.

Nem látom, merre visz az utam.

Az a nagy helyzet, hogy jóformán elmondhatom, hogy Agust D (azaz a BTS-ből Suga) az életemről írt egy számot. Ami egyrészt vicces, mert ő el tudta énekelni-rapelni, ami nekem mindig a torkomon akad, másrészt szomorú, mert ezek szerint valamennyire csak átélte már ő is ezt az érzést. Sajnálom.
 

하고 싶은 게 없다는 게 진짜 뭣 같은데
흔한 꿈조차 없다는 게 한심한 거 알어 다 아는데
하란 대로만 하면 된다며 대학가면 다 괜찮아
그런 말들을 믿은 내가 이지 나 죽지 못해 살어
(...)
모두가 달리는데 왜 나만 여기 있어 모두가 달리는데 왜 나만 여기서 있지

(...)

그래 죽지 못해서 살아 하고 싶은 게 없단 건 말야
무엇보다 괴로운데 외로운데 주변에선 하나 같이 정신차려 란
말뿐이네 화풀이해 상대는 뭐 나뿐인데 뭘 화풀이해
매일 아침에 눈 뜨는 게 숨 쉬는 게 무섭네

친구와 가족 조차 멀어져만 가네 시간이 흐르면 흐를수록 더 조급하네
나 혼자인 기분 나 혼자인 지금 모든 게 사라졌음 해 신기루
처럼 사라졌음 해 사라 졌음 해 이젠 빌어 먹을 나조차도 사라졌음 해
이렇게 세상에 나 버려지네 그 순간 하늘과 멀어지네
떨어지네

----------------------------------------------------------------------------------------

It’s really a bitch to not have something you want to do
I know that it seems pathetic to not have a dream like every one
“Everything’s going to be alright if you go to university and do as we tell you”
I believed in those words but I’m living because I can’t die
(...)
Everyone’s running but why am I still here
Everyone’s running but why am I still here

(...)

Right, I’m living because I can’t die but I don’t have anything I want to do
I’m in so much pain and loneliness but people around me keeping telling me to regain my consciousness
I try to vent my anger but I only got myself so what’s the point of venting my anger
I’m scared to open my eyes everyday and start breathing

Even my friends and family are drifting away, I feel anxious as time passes by
It feels like I’m all by myself, I hope everything disappears when I’m alone
I hope things disappear like mirage, I hope things disappear, I hope my damn self disappears
I’m abandoned like this in the world, in this moment I’m drifting away from the sky
I’m falling

Minden jog, egyéb Sugáé és a többi illetékesé, a koreai és angol dalszöveg forrása pedig az iLyrics Buzz. 

Nevetséges vagy sem, csak most vettem észre, hogy Kelly már július végén írt a szerepjátékunkhoz. Ember, folyamatosan lesegetem az oldalakat, erre nem tűnt fel, hogy 6 bejegyzés helyett 7 van ott. Komolyan, néha annyira falba tudnám verni a fejem.

Telefonáltam Anyával, aki szépen gyorsan le is koptatott, ahogy a panaszáradatomat nyomattam. Mert végülis én mondtam, hogy magam keresem a saját leendő lakótársam, szóval mit panaszkodom, hogy 11 óra éjszakai munka után (ÉS KÖZBEN) 2 órám csak arra megy el, hogy mindenkinek válaszolok az olyan üzenetekre, hogy "szia érdekel az albi". Öööö, szia, oké???
És amikor már azt hiszed, hogy hell yesss, van egy értelmes, szimpatikus jelentkező, jön majd hétvégén megnézni a lakást, és igen igen igen, érrrrzed, hogy ő jó lesz... Majd közli, hogy bocsi, most látom, hogy egy galériás szobás, én viszont külön szobát keresek. Esküszöm, fájt.

És igen, térjünk csak vissza arra, hogy Kelly írt a szerepünkhöz. Ráadásul az egyik kedvencemhez. De egyszerűen nem tudok visszaírni. Nem akarok visszaírni. Senkinek nem akarok írni, és azt akarom, hogy senki ne írjon. Mindenem tele van a világgal és a rengeteg üzenettel, ami mind válaszra vár. A telefonomról már letiltottam a Messengert, azt hiszem, ha még egy üzenet fogadna bármikor rajta, kidobnám az ablakon. 

Már Pokémon GO-zni sincs kedvem. Animézni se. A könyvem, amit olvasok, nem tetszik. 

Mariska, aki nyáron velem lakik, ma jön haza, de előre félek, mert rohadtul nem vagyok szociális hangulatomban, az ágyamban akarok egyedül fetrengeni egész álló nap. Legalább ennyi lenne. Holnap, ha minden igaz, úgyis jön egy lakásnéző, aztán Katcival és Zsófival megyek vietnámi étterembe, ami tök szuper, tényleg, csak egyszerűen... nem akarok embereket. Sehol. Jó ideig.

Hányni tudnék ettől a rengeteg üzenettől és magam kreálta hülyeségtől.

Ellenben megtaláltam jelenlegi életem dalát. 
I'm so badly looking for the person who can 

"Save me from the nothing I've become"

"A szívedben hatalom rejtőzik. De ugyanakkor ez a hatalom elég törékeny. Valójában nem élhetsz teljes életet, ha nem másokért élsz."

"Nem félek a haláltól. Az élet sokkal félelmetesebb."

"Azt mondtam neked, hogy félek a haláltól, de úgy hiszem, ha egyedül maradnék ebben a világban, az a halálnál is félelmetesebb lenne. De akkor is... Míg akár egyetlen ember is van, aki fogja a kezem, addig nem félek se az élettől, se a haláltól."
 

(Forrás: Hakkenden 12. rész - fordította: Namida Fansub)