Aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy odavagyok ezért a nem is ünnep bolondságért, amit úgy hívunk, Halloween. Bűn lenne kihagyni a borzongató érzést. Ezért egy kis hangulatkeltő nóta ismét:
A kpop-fanoknak, azon belül is az A.R.M.Y.-nak (BTS-fanoknak) kedvezve~
Végezetül pedig egy kis Para Para Fake Starz-reklám, 1. mert halloweenes, 2. mert ez a 10 éves fordulójuk, 3. mert baromi ügyesek voltak a MondoConon, szuper bulit csaptak. Ja, igen, voltam az Őszi MondoConon. ^^"
Kellemes halloweeni borzongást mindenkinek~ ★~(◡△⊙✿) Why so serious? ;)
Hihetetlen, mennyire nincs időm írni. Vagy máshogy mondom, mennyire nem szakítok időt arra, hogy írni tudjak.
Ma a sorsról is esett szó az egyik japán szövegben, amit olvastunk. Tetszett maga a szöveg is, és utána a közös csoportos megbeszélés is tetszett. Valójában az olyan dolgokról kellett volna beszélnünk, amik sorsszerűen jelentkeztek az életünkben, de mivel a hármas kis csoportunknak elég sok ilyen dolga volt (táskától kezdve a kulcstartón, biciklin át egészen az emberekig), így eléggé nagy kört tettünk vele. Mindenesetre feljöttek ugyebár az emberek is, és az egyik lánnyal, akivel egyébként nemrég lettünk jóban, a sorsszerű találkozásokról kezdtünk beszélgetni óra után. Nagyon felüdítő volt, mert bár még annyira nem ismerjük egymást, mégis nagyon jól el tudtunk beszélgetni, szóba jött mindenféle más téma is, egészen személyesek is, és elég sok dologban hasonlítunk is. :)
Nagyon jól esett ez a beszélgetés. Szeretem az ilyen embereket. És ahogy beszéltük vele, talán ez is sorsszerű volt, hogy mi csak nemrég kezdtünk el így igazán beszélgetni, pedig már tavaly óta csoporttársak vagyunk.
Érdekes dolog ez a sorsegyébként. Őszintén hiszek abban, hogy mindennek oka van. Különben egy csomó teljesen véletlen dolog miért lenne olyan meghatározó az ember életében? :) Az én életemet is meghatározta egy-egy sorsszerű dolog. Például egy anime, ami később a japán szakra vitt. Vagy egy dal, ami egy fantasztikus csapat iránti rajongást, őszinte rajongást, egy remek embert és sok-sok más érdekes fazont hozott az életembe. És ezek akkor még csak apróságok.
Régen jelentkeztem, ugye? Uhh, nagyon is. Az egyetem lefoglal, alig tudom tartani a lépést, úgy érzem. Na, de ne szaladjunk ennyire előre.
Ma csodálatos napom volt. Az időjárás egyszerűen tökéletes; napos, tiszta, kék ég mosolyog rám, lágy szellő cirógatja a csupasz karom - ősz. Odavagyok érte. Itthon vagyok a kisvárosomban, és elsősorban a pihenés a lényeg. Fagyizunk, mamázunk, filmet nézünk, alszom. Leginkább alszom.
Hétfőtől csütörtökig megy a hajtás, de az keményen. Pénteken szerencsére nincs órám, habár inkább lenne... A másodév össze sem hasonlítható az elsővel. Ha azt mondanám, kétszer olyan nehéz, az talán megközelítené a valóságot, de lehet, hogy az sem lenne elég. Millió házi, tanulnivaló, olvasnivaló, ami igazából jó, csak hát nehéz. De ismételten sok érdekes tantárgyam van, amiket nagyon szeretek. A csoporttársakat dettó, tanárokat is.
Csak épp pihenni és élni jut kevés idő az embernek, maximum a hétvége van regenerálódni az egész heti önpusztításból. De azért nem panaszkodom, ma például rávettem magam, hogy megszegjem a saját kis kikötésemet, és bár meg akartam várni, míg kijön a teljes K-Projekt 2. széria (K:Return of Kings), mégis elcsábultam, és megnéztem az első részt. Hát... ♥ ♥ ♥ Nem tudok többet mondani. Teljesen levett a lábamról, odavagyok érte. ♥ Kávangelikus egyházat alapítottunk Masikával. Várjunk szeretettel a kápista jelentkezőket.
Ahh már, nem igaz, hogy nem tudok többet írni. Bocsánat, fáradt vagyok. Aludni indulok, holnap vár egy rakat házi. Tiszta gimi. .__.
Majd egyszer rendesen jelentkezem. Vagy ilyesmi.
Addig is jók legyetek!
Jut eszembe, az elmúlt hónapban betöltöttem a 21-et. Durva, mi?
Fény! Szárnyára vesz majd a hírnév, szólít egy hang, te is szállj!
Szállj! Átölelnék minden embert, hisz általuk lettem a sztár!
Fény! Érzem, hogy éget, hogy átjár, így lesz ez már örökké!
Szállj! Láthatod majd, csak rám nézz, emlékezz rám, amíg élsz!
Imouto-chan szülinapjára azt kapta tőlem ajándékba, hogy az egész családnak vettem jegyet az Operettszínházba a Fame - A hírnév ára c. darabra. Nagyon örült neki, és nagyon izgatott volt - velem egyetemben - az elmúlt napokban. Vártuk. :)
És jó is volt! Egyrészt az, hogy végre láttam őket - két hét igen hosszú idő, ha a családról van szó. ·· Másrészt aranyosak voltak, hoztak egy csomó kaját, gyümölcsöt, minden jót. Megkaptam előre a szülinapi ajándékomat is: Naomi Campbell parfüm (a kedvencem) és pénztárca, amire már régóta ácsingóztam. ^^
Harmadrészt maga az előadás is. Hozta az Operettszínház színvonalát, nagyon jó volt! Bár sokszor elég... nyomasztónak is tartottam, meg maga a történet is elég kiszámítható szerintem. Ami leginkább megviselt, az *spoiler!* az volt, amikor Carmen végül meghalt. Minden, amitől nagyon rosszul tudok lenni, benne volt. Megerőszakolták (csak utaltak rá, de elég is volt), túladagolásban halt meg, és a tűt a vénájába szúrta (ettől rettegek). Akkor és ott azt hittem, rosszul leszek. *spoiler vége*
Mindenesetre szerintem a végét nagyon jól megoldották, a színészek abszolút a topon voltak, szóval panaszra nincs okom. :)
Ráadásul Apa milyen édes volt~ A két felvonás közti szünetben eltűnt, és hol találtuk meg? A büféből épp hozott nekünk (Anyának és nekem) egy-egy csésze kávét. Hát milyen aranyos már! ♥ Mi Imouto-channal teljesen el voltunk ájulva tőle. Anya szerint olyanok voltunk, mint két elolvadt kiscica. :D
Jaj, még a színház előtt fagyit is vett nekem az Oktogonnál - nem tudom, ismeritek-e, de van ott egy óriás csavartfagyis. Tényleg hatalmas adagot ad, nem is tudtam megenni még a kicsit se, a felét ki kellett dobni (fáj érte a szívem). És ami hihetetlen, kivel találkoztam össze csak úgy random ott a fagyizónál, na kivel? Annie-vel~ :D Meglepődtem ám. :) De aranyos volt, siettünk mindketten, szóval csak pár szót váltottunk. (És Te is naaaagyon csini voltál, Annie, ráadásul felismertél cicafülek és szőke paresz nélkül, hálás vagyok. :D)
No, hát akkor mára ennyit. Összeírtam a holnapi tanulandókat, és hát... nem lehetne inkább, hogy átalszom ezt a maradék két évet, és a diplomám csókjától kelek fel?
AJÁNLOM AZ OLDALT
