Halihó! (: 

Örömmel jelentem, hogy befejeződött hivatalosan is a vizsgaidőszakom június 24-én, amikor bekerült a Neptunba a legutolsó jegyem is, ami csodák csodájára jeles lett! A japán alapvizsgám négyes lett - de az nem ér kreditet -, a művtöri viszont ötös - amint meglepődtem, de nagyon.

Szerda, pontosabban lényegében csütörtök óta itthon vagyok - szerdán éjfélkor értünk haza Apával, aki hazahozott, bár Gödöllőtől én vezettem. (Mentségemre szóljon, hogy nem miattam értünk haza ilyen későre, Apa még a csömöri Auchanban vásárolt zárásig, azaz 10 óráig.)

Mióta itthon vagyok, kiolvastam a könyvemet, amit már jó régen kezdtem el: Lois Lowry-tól A fiú c. regényt. ♥ Hiába, a kedvenc írónőmről van szó, ez a mű is remek lett. ^^

Plusz vendégeink voltak: tegnap a családot hívtuk nagy ünneplésre - 4-5 szülinap-névnap miatt -, ma pedig Fruzsiék voltak itt. Jó volt mind a kettő nap. :)

Szerdán, ha minden igaz, megyek vissza Pestre. Csütörtök-péntek dolgozom, meg utána vasárnaptól. Az első munka a borítékolós, vasárnap meg a gyerektáboroztatás, amire a szomszéd kért fel. :D

Hát ennyi. Komolyan, teljesen unalmas lett minden. Nem szeretem a nyarat. >< Persze, találtam magamnak programokat, és csinálok is folyamatosan, de egyébként nem szeretem. Pedig még görögdinnyét is ehetek~ ♥

Majd kitalálok még valami programot. Akár animézhetnék is, csak így is eléggé meg vagyok szólva a gépezés miatt - 20 évesen, lol. Na mindegy.

Jók legyetek, teljen nagyon jól a nyaratok~~ ^^

Halihó! (: 

Először is, nagyon-nagyon szépen köszönöm, amiket írtatok, igazán jól esett olvasni, hogy (legalább a blog alapján) jó véleménnyel vagytok rólam. :) Ez mindig erőt ad, és megerősít abban, hogy jó úton járok. Szóval még egyszer köszönöm! ♥

Másik: kaptam ám egy vicces kihívást~ Köszönöm szépen, Mee-chan és Nora! Jókat nevettem az írása közben~ ^^

Lássuk, miről is van itt szó!

1. Állítsd be a telefonodat/számítógéped, hogy véletlenszerűen játssza le a számokat. 
2. Minden kérdéshez nyomd meg a KÖVETKEZŐ gombot, hogy megkapd a választ.
3. Írd le a kapott szám címét válaszként, mindegy milyen hülyeségnek tűnik.
4. Taggeld azokat a barátaidat, akik szerinted élveznék ezt a játékot, és azt a személyt is, akitől ezt kaptad.

Nos, hogy még izgalmasabb legyen - és mert két embertől is megkaptam a kihívást -, kétszer csináltam meg! Az első válasz a telefonom lejátszási listájáról van, ami kicsit leszűkíti a kört, a második azonban a gépemről, ami a mindenféle zenék nagy gyűjtőládája... (És a felét nem is szoktam hallgatni. :'D)

A kérdéseket és válaszokat a Bővebben után találjátok meg, néhányon azért elnevetgéltem. :D

Amúgy a mindennapjaimról: a hétvégén otthon voltam, most újra Pesten. Valószínűleg csütörtökig maradok. A japán alapvizsgám négyes lett, de örültem neki, mint majom a farkának~ Még a művtöri eredményét várom, de azt már elég türelmetlenül, mert valószínűleg a pótvizsga időpontja is jön hozzá, olyan borzalmas lett. ><

Tegnap itt aludt Aisu, holnap megint együtt bandázunk, ma meg Katcihoz megyek Saki-sannal. :)

És emberek, holnap megjelenik Ken szólószáma, huhuhúúú! Ami egy duett az EXID-es Hanival. -___- Nincs bajom Hanival, nem is ismerem, de... örültem volna, ha Ken drága kihagyja belőle a másik nem egyik képviselőjét. Valahogy nem tudok lelkesedni a couple-jükért, sajnálom. (Konkrétan elsőre összetörte a szívemet. Aztán megedződtem.)

Na, hát ennyit akartam, a zenés kihívás a Bővebben után, mindenkinek jó nyári szünetet, írjatok, mik a terveitek erre a pár hónap szünetre~ ^^
Jók legyetek!

Persze mindig hajnalban jön az emberre, amikor már rég aludnia kellene, hogy másnap tanulni tudjon. :)

A volt franciatanárom kitett Facebookon egy francia számot, amit meghallgattam. Innen indult minden. Bár nem, ez talán nem teljesen igaz, mert már napok, ha nem hetek óta fúrja egy gondolat az oldalamat: ha a pár évvel ezelőtti énem szembetalálkozna most velem, mennyire lenne elégedett velem, azzal, amilyenné váltam? 

Valószínűleg... semennyire. Keményebb lettem, önállóbb, céltudatosabb... és ezzel együtt kevésbé segítőkész, kevésbé megértő és... kevésbé jó. Jó voltam valaha egyáltalán? 

Annyira szeretnék jó ember lenni, de úgy érzem, Pesten valami kiveszett belőlem, valami fontos. Jószívűség? Megértőség? Türelem? Kedvesség? Nem, nem vagyok bunkó a legkevésbé sem, mégis úgy érzem, ezek megkoptak bennem. Pedig a személyiségemmel kapcsolatban egyetlen gondolat vezérel. Kitalálja valaki?

"Engedd kinyílni szívedben a fény virágait!"

Esztiya szerint jó vagyok. És mikor mindezt elmondtam neki, felhúzott szemöldökkel nézett rám, hogy akkor eddig mennyire lehettem megértő és segítőkész, ha most már nem érzem magam annak. Ez azért jól esett.

Talán még nincs minden veszve. Próbálom újraépíteni magam, mert néha elveszni látszom - saját döntésből. Az egyetem elkezdésekor úgy döntöttem, nem kell semmi az addigi önmagamból. Persze, az ember nem tudja teljesen kidobni a személyiségét, és egy újat felvenni, csak más irányba tudja fordítani az alapvető tulajdonságait, legalábbis én így gondolom. És bár nagyon azt hittem, hogy jó irányba fordulok, néha mégsem ezt érzem. Ezen pedig változtatnom kell.

Ráadásul nem lehetek semmirekellő ember. Igenis oda kell tennem magam a céljaim érdekében. Hogy mik a céljaim? Jelenleg magam sem tudom. Egy embert el szeretnék érni, de azt akarom, hogy mikor elé majd elé állok, lehessek büszke magamra. Tudjam, hogy nem csak mint egy senki állok elé, hanem mint valaki, aki nem véletlenül állhat előtte. Szeretnék olyan ragyogó lenni, mint ő...

Ahh, ezek a hajnalok.

Hiányzik a francia nyelv. Én magam sem hiszem el, néha mennyire. És hiányzik a zongorám is, piszkosul nagyon. Vicces, nem? Ennyire tud hiányozni mindkettő, pedig a franciát én taszítottam el messzire magamtól, a zongorával meg szegénnyel sose foglalkoztam igazán. 

Hihetetlen, hogy a franciatanárnőmnek mennyire igaza volt. És hogy mennyire nevetségesen utáltam még csak a gondolatát is, hogy véletlenül igaza lehet olyan butaságban, hogy az ember egyszer majd magától vágyik a tanulásra. Et voilá, mégis. Néha nem ok nélkül felnőttek a felnőttek, úgy tűnik. 

Úgy érzem, inkább megyek aludni. Holnap vár a japán művészet.

Még annyit, hogy az előző posztban butaságot írtam. Életem ezelőtti leghosszabb anime-maratonja még anno Finirael-kunnal volt, 13 rész Guilty Crown, ami jóformán megkínzott. Lehet, azóta nem vagyok ugyanaz az ember, huh.

Errőt jut eszembe, beszéltem Finirael-kunnal. Nem tudom, milyen volt.

Halihó! (: 

Bocsánat, egyszerűen el vagyok havazva. Bár a kifejezés legpozitívabb értelmében, ugyanis a legtöbb dolgom a barátokkal lófrálás, amellett van néha tanulás és munka.

Kezdjük az elejéről. Voltam dolgozni, először jún. 5-én pénteken. Jó volt, Fruzsival mentem, és folyton integettünk egymásnak meg minden, ráadásul jófej pasi volt a társaságom, szóval még élveztem is lényegében az a 11 órát. (De igen, sok is volt, 11 óra munka.)

Másnap este Kellyvel voltunk bulizni, az Asian Exclusive nevű partin. Igazából leginkább azért mentünk, mert igazi koreai DJ jött Szöulból. Viszont... csalódás volt. >< Nem a DJ, ő egész jó volt, bár nem szeretem túlzottan a sok csajszámot, és ott minden 2. az volt, ráadásul kész BIGBANG-áradatot adott le, amivel megint nem lett volna bajom, csak így kiszorította a többi jó együttest. (És nem, nem szeretem azokat a számokat, kész. Egyedül a Fantastic Babyt és a Good Boyt GD-től és Taeyangtól.) Na mindegy, emellett kevés volt az ember, drágák voltak a piák (nem mintha általában innék, de azért egy koktélt megkóstoltam volna), a vécé valami katasztrofális volt, és hát így annyira nem élveztük. De azért jó volt Kellyvel tölteni a napot. :)

Jún. 8-án vizsgáztam, hát nevettem rajta. Csapatban dolgoztunk a lányokkal (természetesen sunyiban), és még így is jóformán tippmixeltünk. :'D Viszont nagyon pozitív csalódás volt, mert ötöst kaptam rá végül. Ennek is folyamata volt, először négyest írtak be, már ennek is nagyon örültem, de miután a többiek mind ötöst kaptak, elbizonytalanodtam, és bementem a dogamegtekintésre. Ott pedig elbeszélgettem a tanárnővel, ő is azt hitte, hogy ötöst kaptam, közösen meglepődtünk, aztán átírta ötösre. :) (Igazából négyes lett volna, de felhúzta mindenki jegyét, aki rendesen bejárt az előadásokra. Én pedig az összesen ott voltam, jók voltak.)

Szerdán megint dolgozni voltam este. Ismét azzal a férfival voltam, szóval jó volt, bár most fáradtabbak voltunk mindketten. u__u

Pénteken japán alapvizsga volt, na az cseszettül nem tetszett. >< Nagyon nehéznek találtam, vagy legalábbis... nem tudom, valahogy úgy éreztem, hozzá se tudok rendesen szólni. A listeningnél nem voltak kiírva a kérdések, hanem a szöveg elején és végén mondták el, de ez annyira meglepett, hogy alig vágtam, mit kell csinálni. A szövegértésnél dettó, mi az, hogy benne van-e a szövegben vagy nincs? o.O Hogy kell ezt értelmezni? Összezavart. Interjút kellett írni, de talán nagyon-nagyon tiszteletteljesen, hát meg voltam lőve, nem tudtam hirtelen mindent abban írni, azt se tudtam akkorra már, hol vagyok. A legnagyobb baj az viszont egyszerűen volt, hogy ilyeneket sose csináltunk előtte. És kevés volt az idő arra, hogy el tudjunk merengni bármin is. Na mindegy, remélem, meglesz a kettes.

Ezután a vizsga után Esztiyával elmentünk Ikeázni, mert akciók voltak, és finik a kaják, úgyhogy egy jó kis evős-nézelődős vásárlást rendeztünk, utána eljött hozzánk, és belekezdtünk a D.Gray-man című animébe. Ami azt illeti, ezzel telt el a hétvége is. :'D Pénteken nagyjából éjfélig néztük, aztán szombaton délután eljött, és hajnalig csapattuk, itt aludt, és vasárnap folytattuk szintén valami éjfélig. A 46. részig jutottunk el ennyi idő alatt, ez egy valódi maraton volt. :D Eddig a napi totál maximumom 11 rész volt (anno a Soul Eaterből talán...), de Esztiyával ezt úgy érzem, bőven megugrottuk. :'D Pedig mellette néztünk Hollywood Hírügynökséget, és főzőcskéztünk is. ^^ Meg 12 órát aludtunk. :'D Az is vicces volt. Hajnali 3-4 óra körül már nagyon kimerült voltam (alig aludtam előtte a héten), és na, azért állítsunk ébresztőt délre. Először valami fél 11-kor keltünk csak úgy random, de akkor egymásra néztük, és oké, még alszunk, egyértelmű. Aztán délben csörgött az ébresztő, és Esztiya közölte, hogy ő bizony nem tud felkelni, neki még idő kell. xD Így visszaaludtunk. És elméletileg csörögnie kellett volna még pár ébresztőnek, de vagy nem csörgött, vagy átaludtuk. :'D Legközelebb meg délután 3-kor ébredtünk. ><

Jaj, és a főzésre visszatérve, olyan finomakat főzött nekem, hogy ajj~ Kukoricás-borsós-sajtos csirkét, másnap meg virslis-sajtszószos tésztát. *-* És hozott gesztenyés házi sütit. El lettem látva minden finommal. :D De olyan drágák, mindenki (na jó, Esztiya és Aisu) azt mondogatja, hogy majd eljön, és főz rám. Ennyire életképtelen lennék? :'D És hát na, ha minden igaz, jön holnap, pardon, ma Aisu, vele meg tanulni fogunk. Nem unatkozok, huh? :')

Jók legyetek, szép álmokat mindenkinek. :'D

Sziasztok! (:

Bocsánat, megint nagyon régen jelentkeztem, te jó ég. :( 

Még tart a vizsgaidőszak, össze-vissza áll lassan a fejem. Megyek majd dolgozni is, megint csak alkalmi munkára, de Fruzsival, Csepelre borítékolásra. Sajna csak két napot tudtam vállalni a kevés hely és a vizsgák miatt, de nyárra még majd mindenképpen kerítek valamit. :) Valószínűleg Pesten maradok, és haza-hazajárok. De még majd elválik.

Kettő vizsgám van még hátra - legalább, de lehet, hogy a maiból menni kell uv-zni/javítani. Elég valószínű. 

A jegyeimet már felpakolták - kivéve a ma írt vizsgáét -, és azt kell mondanom, nagyon-nagyon boldog (és hitetlenkedő) vagyok. Mindenből jelest kaptam. El sem tudom hinni. Mondjuk nem is nagyon kell, mert ronthatok még bőven a maradék 2 vizsgával, és ha a japán alapvizsgán nem megyek át, nem ér semmit az egész. :'D De azért örülök. ~★

Vasárnap volt gyereknap. Imouto-chan osztálykiránduláson volt, és úgy volt, hogy haza se jön, hanem a koliban marad, de este hatkor csöngettek, és mikor kimentem, ő állt a kapuban. ♥ Mondanom sem kell, nagyon meglepődtem, de fú, borzasztóan meg is örültem neki, azt se tudtam, hogy ölelgessem. :)
Gyereknapra egyébként - bár nagyon nem vagyok már gyerek - egy aranyos hálóruhát kaptam. Innen rendeltem, a szemüveges nyuszisat. Már szeptemberben rendeltem innen, és nagyon bevált, most használom Pesten, ezért mondtam, hogy gyereknapra szeretnék egyet a kisvárosba is. Plusz este rendelt nekem Anya gyrost. A mamáktól meg soooook-sok csokit és nyamiságot kaptunk, yay~

Igazság szerint elég nehézkésen írom most ezt a bejegyzést, mert bár régóta szeretnék írni, de egyszerűen annyi érzés kavarog bennem, hogy nehéz pötyögni. Nem, nem az egyetem, hanem a szobatársaim miatt. Már hetek óta nem voltunk együtt mind a hárman itt fenn Pesten, ma viszont igen. És nosztalgiáztunk kicsit. És ez... hát igazából nem tudom eldönteni, hogy jót vagy rosszat tett az érzéseimnek. :'D Ők holnap költöznek haza a kisvárosba, legközelebb valószínűleg, ha minden igaz, szeptemberben leszünk újra így együtt. Jaj, félre ne értsetek, nem az, hogy nem tudok meglenni nélkülük, csak mégis, fura ez így, és már elszállt ez az év is, gyorsan telik az idő... És ez az, amit nem szeretek. Ha a búcsúzásokba és az idő múlásába belegondolok, mindig sírhatnékom támad. Főleg, ha szép számot hallgatok közben. És most azt hallgatok, Ken musicales szólóját. 
Édes jó ég, az az ember... Aisu (mindjárt mesélek róla) azt mondta, hogy ezt a videót pont akkor osztották meg Twitteren, amikor a mai vizsgám elkezdődött. (A vizsgámról is nemsokára, ha lesz erőm hozzá.) És amikor itthon meghallottam... először nem hittem el, hogy tényleg Ken énekli, annyira más. De azóta fél délután ez megy, és egyszerűen lenyűgöz. ♥ Egyre több arcát és hangját mutatja meg ez az ember, és csak ámulni és bámulni tudok. Büszke vagyok rá, hogy a fanja lehetek. (És most leállítom a zenét, hogy a többi dologról is tudjak írni.)

Nos, Aisu, igen, róla szeretnék beszélni. Aisu = A-senpai a régebbi bejegyzésekből. Felsőbbévesem, aki most végez koreai szakon. Egy VIXX-es fancsoportban ismerkedtünk össze, pontosabban ő mondta, hogy egyszer mutassak meg neki egy albumot, én pedig meglepődtem, hogy ugyanoda járunk egyetemre. :'D De aztán találkoztunk, és halljátok, ilyet még nem éltem. Az első perctől kezdve mintha régi ismerősök lettünk volna. És azóta is. Ő az, akivel mindennap - és nem viccelek, tényleg minden egyes nap - beszélek, akivel bár nem egyezik mindenben a véleményünk, mindig jól elvagyunk, és bármennyi időt el tudunk együtt tölteni. Ó, és a pláne az egészben: ugyanazon napon születtünk, csak ő 5 évvel hamarabb. :D Lényeg a lényeg, nagyon jó és értékes barátnőre leltem a személyében. :) ♥

Emellett Kellyvel is nagyon jóban vagyunk még mindig. Múlt pénteken nála aludtam, végig videókat nézegettünk, az állataikat dédelgettük, meséltünk mindenféléről, és sokat nevettünk. :D Imádok az ilyen közös ottalvásokat, vele mindig nagy élmény, még akkor is, ha csak videókat lesegetünk - most épp az EXO-ról és a BTS-ről. 
Ha minden igaz, szombaton megyünk együtt bulizni is. :)

Na, és az utolsó, a kellemetlenebb téma: a mai vizsga. Hát emberek... átestem az első olyan vizsgámon, ahol tényleg csak néztem, hogy WTF. :'D Csapatmunkában dolgoztunk jóformán, annyira nem érdekelte a tanárt, de még így is tipmix volt jóformán az egész. Olyan kérdések voltak, amikre válasz nem hogy a kikapott vázlatban, de még az órai jegyzeteinkben sincsenek, sehol. Szóval kicsit kivoltunk, de inkább csak nevettünk rajta, aztán ha tényleg nagyon gázos lesz, megyünk reklamálni és javítani. Azért ez mégse futja, olyan kérdéseket raknak be, amiket esélyünk sincs megválaszolni! Pedig feleletválasztós volt, az a pláne! ><

Na mindegy, lesz ami lesz. :) 
12-én alapvizsga japánból, fel kell kötnöm a nadrágot, mert bár a japán vizsgák ötösök lettek, de ez valami keményebb dolog, ha jól sejtem...

Köszönöm viszont mindenkinek a drukkokat. :) Ismét csak azt tudom mondani, azért sikerült minden ilyen jól, mert sokan szorítottak értem! Köszönöm! ♥

Mindenkinek nagyon sok sikert a szóbelikhez, vizsgákhoz, utóvizsgákhoz, aki pedig már végzett, annak jó pihenést kívánok! :)
Jók legyetek~ ^^

ui.: Ohh, és ki ne felejtsem már! One Piece-t nézek~ Töménytelen mennyiségben - magamhoz képest. Nagy-nagy fanolásokkal. NAAAAAGYON nagyokkal. Még május elején átléptem az 500. részt, és pontosan május 27-én kezdtem bele "az új érába" - *spoiler* timeskip utáni részekbe. *spoiler vége* Azóta pedig ez a "jutalmam" a vizsgák után. Ma délután pl. 7 - pardon, most nézem, 8 - részt néztem meg. (És amellett kitakarítottam, elmosogattam, és mondom, nagy csajos beszélgetés-nosztalgiázás volt. Meg hát beszélgettem. És Candy Crushoztam. És Kent hallgattam-néztem.) 
De egyszerűen imádom~~~ Annyira erősek és wow és menő és húúú - remek megfogalmazások, de tényleg igazi cheergirlnek érzem magam, ahogy nézem, leginkább Zoro-kunnal kapcsolatban. ><

Na, ennyi voltam mára. Végezetül egy kép a túláradó érzéseimről a One Piece mostani részeinél~