Néha hajlamos az ember megfeledkezni arról, mennyire fontosak is számára a barátai. 

De ilyenkor jönnek az ilyen alkalmak, mint a mostani is, mikor totál lecsüggedten, orrot lógatva megy az ember hazafelé, és a barátai folyamatosan jó kedvre derítik. 

És hát persze Kelly. Néha piszkosul hihetetlenül remekül eltalálja, mit kell mondania, hogy egyenesen a szívemig hatoljon. Ő a legjobb, hiába. :) Vihetnek minket másmerre az útjaink, kerülhetünk más egyetemekre, más városokba, az igaz barátok nem szűnnek meg barátok lenni. Köszönöm, Kelly. ♥

Minna, sose forduljatok el az emberektől. Olyan emberekből lehetnek igaz barátok, akikről nem gondolnátok első pillanatban. És lehet, hogy elárul egy-egy ember néha, lehet, hogy csalódsz, de ha van egy igaz barátod, ő ott lesz. Kívánom, hogy mindenki találjon magának egy igaz barátot, mert annál nagyobb kincs talán csak a szerető család. Vagy úgy egy szinten a kettő.

---

Egyébként mindez annyira vonatkozott, hogy elkezdődött az egyetem. És ha nem lenne elég szívás, hogy rögtön el akarnak minket havazni, és folyamatosan felnyomják valamivel az agyunkat, akkor jön be az igazi csalódás, amikor Nina munkát akar vállalni, és megtalálja élete állását (könyvtári asszisztens), ám az állásinterjú (élete első állásinterjúja) nem alakul túl jól. Na nem az, rosszul se, de azért nem az igazi. És ez nagyon bánt.

Természetesen azóta hazatértem Hollandiából, nagyon jó volt. :) Igazán tartalmas 5 napot tudhattunk Imouto-channal a hátunk mögött. :D

Azóta már bőven eltelt az idő, voltam születésnapi buliban, Nippon Groove-on, nagyon jó volt mindkettő. :) Pihengettem otthon a kisvároskámban, eljött hozzám Kelly, ott aludt, vele is jól elvoltunk. És hát folytatódott az egyetem.

Ganbatte ne.

2016.02.09. 23:35, Nina

Halihó! :) Éppen Groningenből, Hollandiából írok Nektek! (Okostelefon előnyei part1) A történet annyi, hogy unokatesónk itt van kint Erasmuson, és meghívott magához minket, Imouto-chant és engem. Mi pedig jöttünk. :D Nagyon jól érezzük magunkat, tegnap érkeztünk, ma meg bejártuk Groningent, ezt a szép, 200 ezer lakosú várost biciklivel és gyalog. Nagyon jó volt! ^^ Holnap Amszterdamba utazunk, azt is előre várom, Imouto-chan rengeteg programot talált nekünk. :'D Hát, jók legyetek~ :) Ha esetleg valaha rájövök, hogy hogyan lehet képet feltölteni, akkor feltöltök párat. Ha nem, akkor meg nem. :D

2016.01.24. 22:13, Nina

A mai nap - eh, pardon, a tegnapi nap - folyamán több fontos impulzus is ért. Az egyik miatt nem alszom még most sem. Nézzük csak.

Felkeltem a szokásos dél körül (fél egy? Háromnegyed egy?), ekkor ért haza Anya is. Együtt szépen megebédeltünk, majd ittunk egy kávét. Nekifogtam hajat mosni, majd Candy Crushozni szárítás közben. Átmentem MaMához, akivel beszélgettünk, ismét kávéztunk (tokiói csokis málnakávé - tőlem), majd hazajöttem, és neteztem, intéztem a millió üzenetet (örülök ám, ha írnak, tényleg), a fanoldalakat. Ah, igen, VIXX-videókat néztem. Aztán készülődtem kicsit, és Candy Crushoztam, mert vártuk haza Anyát, hogy aztán ünnepelni menjünk, mert névnapja volt. Oh, igen, még reggel (délután) rózsa fogadott az asztalon, Apától. Annyira aranyos olyankor. 

Miután Anya megjött, kirobbant a szokásos mindennapos veszekedés, aminek semmi értelme, semmi tárgya, semmi oka, csak van, és minden egyes áldott nap van. De még így is elmentünk az étterembe, szuper finom volt az étel (lenmagos csirke rizzsel), bár szerintem  a pincérhölgy kicsit agybajt kapott tőlünk és a kajarendelésünktől. De legalább udvariasak voltunk. 

Hazafelé beugrottunk Mamihoz. Szerintem baromira utálhatja, amikor este esünk be, mikor már elszundikált, de hát soha nem mond egy rossz szót se. Csak hogy üljünk le és együnk sütit. Igazi nagymama.

Itthon pedig jött a legnagyobb meglepi, az én ajándékom. El se akartam hinni. Végre lett - 21 évesen, hahaha - okostelefonom! Alcatel Idol 3. Egészen olcsó a többi okostelefonhoz képest, és gyönyörű. Oda és vissza vagyok érte, szerelem volt első látásra. Csak még a nevét kell eldöntenem, nem akarom elhamarkodni, tökéletes név kell neki, tö-ké-le-tes. 
Egyetlen kis bibije, hogy holnap - azaz ma, ejj - mehetek be a közeli városba SIM-et vágatni, mert az enyém nem fér bele. Kellemetlen. 

Oh, és igen, itt a csúcspont, a hajnalom elfoglaltsága, az ok, amiért annyira nincs bennem erő, hogy ponton kívül bármi írásjelet használjak, hangulatjelekről már nem is szólva: megnéztem a K-Projekt 2. szériáját, cím szerint a K: Return of Kingst. És jó édes ég. Erre nincs elég szívecske. Szerintem azért sincs már bennem erő, mert a fél éjszakám azzal telt, hogy "víííí", "váááá", "úúúú" és "kjááááá". Nagyon durván. Szerintem egy pomponlány nem csápol annyit, amennyit én csápoltam most a megmaradt 3 rész alatt. Jesszus. De hát nem is csoda. Egyszerűen fantasztikus az az anime, legalább olyan jó, ha nem jobb, mint az első szériája volt. Az utolsó részt kétszer is megnéztem egymás után, mert egyszerűen... csak ültem, és elindult magától újra, én pedig néztem. Burn them~ Ahh, ennek itt így semmi értelme nem volt. De rá kellett jönnöm, hogy megmásíthatatlanul Mikoto-fan lettem. Valamint TEAM HOMRA. De Fushimi is hatalmasat nőtt a szememben.

Azt hiszem, kezdek álmosodni, hogy ennyire értelmetlenül írok. Eddig is álmos voltam, de mégsem tudtam aludni. Nem tudok elszakadni ettől a csodától, amit az anime adott nekem. Nem tudnám megfogalmazni, mi is pontosan ez a csoda, vagy hogy miben lett másabb, de másabb lett minden. 
Előre tudtam, hogy ez lesz. Ezért nem mertem eddig megnézni. De nem is bánom, hogy eddig tartogattam. Az ilyen értéket szépen lassan kell adagolni.

Na jó éjszakát.

2016.01.22. 03:07, Nina

Ööö, izé, hali! 

Azt kell mondanom, teljesen kiment a fejemből, hogy ennyire régóta nem írtam semmit. :'D Na, mindenesetre most majd pótolom! Végeztem a vizsgákkal /kitartást, továbbra is vizsgázó társaim/, így van is időm írni. :)

A vizsgáim... nos, azokról nem igazán szeretnék írni. Azt hittem, decemberrel véget ért a szívás a rengeteg zh-vizsgával, de sajnos tévedtem. A legtöbb mostani vizsgám szívatás volt. És egyáltalán nem vagyok elégedett az eredményeimmel. De szerencsére eljutottam arra a pontra, hogy a demotiváltságomnak vége, következő félévben majd jobban igyekszem, és jobban teljesítek. :)
//Mert igen, volt egy jó hosszú demotivált időszakom, amikor megint nem értettem, mit keresek én bárhol is, és mit akarok magammal kezdeni az életemben.//

Jöjjön viszont a sok esemény, mert semmiképp sem akarom elfelejteni őket!

Hétvégén Szombathelyen voltam a másodunokatesóimnál. ^^ Az idősebbik lakásavató bulit tartott, és meghívott. :D Nagyon jól éreztem magam, egyrészt, mert a parti nagyon jó volt, remekül szórakoztam, jókat viccelődtünk (pedig jóformán vadidegenek voltak ott), másrészt pedig mert a fiatalabb másodunokatesóm előtte tartott egy városnézést, amit szintén nagyon élveztem. :) Voltunk Szombathelyen a csónakázó tónál és a központban, mindkét helyen tettünk egy jó kis sétát. És persze beszélgettünk, nevetgéltünk egy csomót. :D A bulin pedig először azért megszeppentem, hogy a másodunokatesóimon kívül kb. senkit nem ismerek, de azért végül is jó volt, senki nem harapott, jól el lehetett beszélgetni. ^^ Okos és nyitott társaságról volt szó, szóval pláne. :)

Miután Szombathelyről visszautaztam Pestre, felugrottam Noriko-sanhoz spanolni kicsit - hátha tanulunk, ahh, egy francot -, jól szórakoztunk, aztán a lakásban a további napokon már tényleg tanultam. (Nem lett eredménye.) 12-én eljött Esztiya, és közösen tanultunk, ami meglepő módon tényleg működött! Ő is olvasta a saját anyagát, én is az enyémet (ami egyébként ugyanaz volt, csak ő előrébb járt), és ha kérdése volt bármelyikünknek, nem kellett elhajítani az összes papírlapot, hogy "Fuck, én ezt nem értem!!", hanem odafordultunk a másikhoz, hogy "Te figyelj, ezt érted, hogy van?" és a másik elmagyarázta. :D Sokkal könnyebb volt mind megérteni a dolgokat, mind pedig tanulni. Szerintem ezt a módszert máskor is alkalmazni fogom vele. :D 

A tegnapi vizsgám után pedig igazán aranyéletem volt. Liz-ahval és Dóriyával sétálgattunk és beszélgettünk (Frei kávézót kerestünk xD), majd (mikor nem találtunk,) Dóriyával elmentünk az Árkádhoz egy jó kis könyvnézős tokiói csokis málnakávé-ivászatra~~ (Bár csak én ittam olyat, ő valami jemeni kávét ivott, jól nézett ki. :D) Aztán pedig szemrevételeztük a kisállatkereskedést, olvadoztunk egy csomót... xD De nagyon jó volt. :) És mindez nem volt elég, este elmentem Fruzsihoz~ Megnéztük a Mentőexpedíció c. filmet, fúúú, jó volt! :D Hajnal egykor jöttem haza. ><

Ma pedig megint Noriko-sanhoz látogattam, mert a Frei kávézóban vettem tokiói csokis málnakávé-őrleményt, ami remek lenne, ha kompatibilis lenne a kávéfőzőmmel. De nem az. >< Egyedül ehhez a fajta kávéfőzőhez nem jó (naná...), mert átveszi az aromáját meg talán túl magas fokon csepegteti, nem tudom, a Frei kávézóban mondták. Én pedig ma villámsebességgel hívtam Noriko-sant, hátha van másmilyen kávéfőzője. És volt is! Csak azzal meg az volt a gond, hogy a főzőlapja nem érzékelte, hogy rajta van, olyan kicsi volt a kávéfőző alja. xD Szóval próbálkoztunk mindenféle mással, de végül egy szűrővel kellett török kávéként megcsinálnunk. De így is finom volt. :D És Noriko-san azt mondta, nem bánja, hogy állandóan nála lógok, az egyik kedvenc vendége vagyok~ >w< 

Ééés a mai nap utolsó eseménye (mert persze van még~), késő délután jött Mariska. ^^ Ezer éve nem láttam, szóval nagyon örültem neki, hogy felvetette, hogy ma bandázzunk. :D Elmentünk a plázába, mert kellett neki ajándék, aztán itthon körülvettük magunkat egy csomó nasival, és filmet néztünk. :D Kész katasztrófa volt a címe, már meg akartam nézni, de nem is volt rossz, nevettünk rajta sokat. :D (A kedvencem a kisgyerek: Köfi! :D Mármint a 'köszi', csak tök pösze, gáááh, annyira aranyos volt. xD) A film után meg még beszélgettünk. Vele mindig szeretek beszélgetni, mert annyira céltudatos, hogy mindig motivál. :D

No, hát ennyit mára. Így is sokat beszéltem. :D Még csomó tervem és dolgom van, Anyáék meg jönnek fel értem szombaton, szóval alig várom. ^^
Juj, és holnap színházba megyünk Fruzsival! :D Ezer éve beszéljük, és végre sikerült leszervezni! *-*

Jók legyetek, mindenkinek hajrá a sulihoz, vizsgákhoz, mindenhez! :)

2016.01.14. 21:54, Nina

Mármint az oldalon. De nem tetszett és akadályozott a munkálkodásban, ezért leszedtem. 

Karácsonyra nem írtam semmit ki semmit, és a cseréimnek sem küldtem semmi jókívánságot. Bocsánat miatta. :( Azonban úgy gondoltam, az újév mellett csak nem szaladhatok el.

Mikor Ti ezt a bejegyzést olvassátok, én valószínűleg épp Kellyvel koccintok a kölyökpezsgős pohárral (kölyökpezsgő 21 évesen is, megunhatatlan!), de azért gondoltam, előre is boldog, békés, sikerekben és szeretetben gazdag új évet kívánok. :)

Mit csináltam 2015-ben? Pff, fogalmam sincs. :D De azért van a blog, hogy vissza tudjam követni, nemde? :) Mindenesetre most nem fogok felsorolást rendezni, azért történt velem annyi minden, hogy elég hamar megunjam. >< 

Másrészről... mit fogok csinálni 2016-ban? Először is megjegyzem, hogy 2016 van. Csak engem zavar be mindig az év vége és év eleje a dátumokkal? Aztán... meglátjuk, mit hoz az élet. :) Vizsgázom, folytatom az egyetemet, hasonlók. (Remélem, ennél azért több minden fog történni. ><)

Fogadalmak 2016-ra? //Remélem, a poszt végére végre megtanulom leírni elsőre a 2016-ot, mert már a tököm kivan a folyamatos elírásaimmal, hgy sosem sikerül elsőre ez az évszám. Szóval visszatérve a témára: fogadalmak.// NINCSENEK. Már évekkel ezelőtt megtanultam, hogy fölöslgesek. Motivációt adnak? Körülbelül egy napra. Erőt adnak? Nope. Megváltozom tőlük? HAHAHAHA. Ez még viccnek is rossz volt. 
Nagyon primitív jótanáccsal szolgálhatok: ne fogadalmakat tegyetek, hanem egész egyszerűen TEGYETEK. Meg akartok változni? Rajtatok áll, tegyetek úgy. Jobb tanulók akartok lenni? Üljetek le a feneketekre és tanuljatok. Nekem mondjuk sosem jön össze. De talán majd jövőre, muhaha. ;)

Nem tudom, Ti mennyire vagytok ilyenek, de nálam a fogadalmak semmit nem érnek. Hamarabb elfelejtem őket, mint be tudnám váltani őket. Vagy ha emlékszem is, akkor sem érdekelnek. Egy kis történet. Régebb óta akartam valamit edzeni, hogy erősebb, egészségesebb legyek. Valami olyat akartam, ami nem kerül pénzbe, és amolyan általános erőnlétet ad (- plusz kockahasat. Egy időben megrögzötten azt akartam. xD) Na de. Hónapokig nem történt semmi. Naná, hogy nem, elvégre rajtam állt az egész, lusta voltam bármihez. Aztán egy szép estén fürdés előtt a tükörbe néztem, és valószínűleg megvilágosodhattam, mert lefeküdtem a padlóra, és addig toltam a felülést, ameddig bírtam. Ne gondoljatok sokra, baromi béna vagyok az ilyenben, kb. 30 sikerült. De jó érzés volt. Aztán másnap este újra leültem, és már 35 felülést nyomtam. És így tovább az azutáni estén, majd azután. Jól esett. Jó érzés volt, hogy egyre többet bírok, hogy kicsit megmozgatom magam, kicsit edzek ezzel, kicsit jót teszek magamnak. Végül már 100 felülésnél jártam minden este. Nem rossz, mi? Soha nem tudtam előtte annyit megcsinálni, még gimiben sem. 
Végül egyszer abbahagytam. Nem az, hogy nem esett volna jól, de... a lustaságom felülkerekedett. >< De még mindig büszke vagyok magamra azért a mindössze pár hónapos teljesítményért. Lehet, hogy újra is kezdem. Lehet, hogy már ma este. 

Hát, azt hiszem, túlzottan elanekdotáztam. Na mindegy. Lényeg a lényeg:

Sok boldogságot, békét, szeretetet, sikert, nevetést és ölelést kívánok mindenkinek 2016-ra! :) 

Valósítsátok meg, amit csak meg szeretnétek! 

És természetesen... Engedjétek kinyílni szívetekben a fény virágait! ;)

B.Ú.É.K.!

 

ui.: Végül felkapcsoltam a kislámpámat, így már ment a 2016 elsőre. ><

2016.01.01. 00:00, Nina